Igen Tisztelt Pártbizottság!
Nyilván furcsának és szokatlannak találják, hogy egy tigristől kapnak levelet, aki ráadásul még csak nem is párttag. Mentségemre legyen mondva, a dzsungelben, ahol én élek, még nem alakultak pártszervezetek…
Gyanítom, hogy majd mindenki ismeri a közmondást, miszerint kis ember nagy bottal jár. Nos, Bonaparte Napóleon alacsony, tehát kis ember volt, amúgy pedig nagy hadvezér, aki ügyesen és hatékonyan forgatta kezében a marsallbotot.
Mindig csodálkoztam azon, hogy emberek milyen felkészületlenül vállalkoznak bizonyos dolgokra. Mint a favágó, aki meg sem nézi hány fogát húzta ki fűrészének a dentiszt. Nem tudom, ilyen esetekben kinek mi jár a fejében.
Több mint hetven éve, hogy az európai hadszintereken véget ért a II. világháború. Az én nemzedékem javarésze elmondhatja, békében élte le életét. Természetesen ez a megállapítás még Európában sem vonatkozik mindenkire.
Egy tucat fokhagymás éticsiga elfogyasztása alaposan felcsigázta doktor professzor Knédly Ábrahám érdeklődését német kollegáinak azon megállapítása, miszerint újabban már csak a tüntetők oszlanak, a halottak nem.
Remélem, senki sem illet majd plágium vádjával, de ez esetben nem jutott eszembe találóbb cím. Az alább idézett levélből ki fog derülni miért vagyok, helyesebben szólva, miért érzem magam oly távol a fekete földrésztől.
Ketten jönnek velem szemben, majd egy saroknyira tőlem. Egy férfi meg egy kislány. Közöttük karnyújtásnyi távolság. A kislány – hat-hét éves lehet – a fal mentén araszol, a férfi a parkoló autók mellett halad kényelmes léptekkel.
A pasas amerikai. Korát tekintve hatvan és hetven között. Erősen kopaszodik és nagy pocakja van. Felesége aggodalmas pillantásokat vet feléje. Amikor feláll a nyugágyból, rászól: Óvatosan drágám. Ez akkor is elhangzik, amikor egy tölcsér fagylalttal tér vissza.
Egy spermabank igazgatója szerint – miként arról a Népszabadság is beszámolt nemrégiben – a magyar férfiak megtermékenyítő képessége hosszú évek óta fokozatosan és nagymértékben csökken. Hiába Ond vezér hagyatéka, a magyar ondó nem igazi hungaricum.
Hideg van és vékony a kopott pokróc. Valahol elillant a gáz, ezért nincs fűtés. A rokonait szidta, amiért erre nem figyelmeztették. Azt mondták, hogy törölközőt, wc-papírt, esernyőt vigyen magával. Esernyőt minek?, hüledezett. Hátha beázik a kórházi mennyezet, és az esővíz ilyenkor már hideg.
A boldogság nehezen körülírható fogalom, már csak azért is, mert számtalan összetevője van, minél fogva kevesen mondhatják el magukról, hogy maradéktalanul boldogok. Vagy ha mégis, akkor az csak ideig-óráig tartó átmeneti állapot.
Előrelátó okos emberek már a hidegháború idején is azt állították, hogy nem a Kelet és Nyugat között fennálló viszály a veszély, hanem az Észak és Dél között feszülő, elsősorban gazdasági ellentét. Hogy mennyire vannak gazdasági okai az Európát elárasztó menekülthullámnak, döntsék el nálam okosabb emberek.
Amikor Attila hun király, Isten ostora lerohanta Itáliát, a Római Birodalom már hanyatlásnak indult. A gyengeség megmutatkozó jeleinek volt tekinthető, hogy Honoria, a nyugat-római császári család tagja a béke érdekében feleségnek ajánlkozott Attilának.
Először harmincöt éve találkoztam vele, igaz, akkor még nem személyesen. A chicagói filmfesztivált követően – ahol neki ítélték a legjobb női alakítás díját – Clevelandban is bemutatták az Angi Verát. Mint a helyi, Szabadság fejlécet viselő, magyar nyelvű hetilap szerkesztő munkatársára, rám hárult a feladat beszámolni a filmről, s interjút készíteni a rendezővel.
Canaris tengernagy éppen indulni készült, amikor megcsörrent asztalán a telefon. Röpke másodpercig tétovázott, végül úgy döntött, felveszi a kagylót.
– Canaris – mondta, és hallgatni kezdte a vonal másik végéről érkező szóáradatot. Arca megfeszült és egyre sápadtabb lett.