Ünnepelni jöjjetek! – Stekly Zsuzsa kétszázadik kiállítása

A modern kori emberek többsége nem hisz a misztikában. A kétszázas számjegy mégis gondolkodásra késztet, kérdéseket ébreszt bennünk: ki az alkotó, aki ennyiszer vállalta a megmérettetést, s mindannyiszor tisztán, számos tapasztalattal, elismeréssel gazdagodva került ki a művészi megformálás és a kényes, igényes, gyakorta gáncsoskodó befogadás, értékítélet kemény konfliktusából?

Lecsókolbász

Gondolkodott-e már valaki azon, mennyibe kerülhet a Persching-rakéta kilója? S ha igen, máris előtolakodik a következő kérdés: a nem csekély összegből átlagosan mennyi jut egy magyar állampolgárra, csecsemőtől az aggastyánig? Természetesen nem a „Bevétel”, hanem a „Kiadás” rovatban.

Gyónás könyve

Ősi Egyiptom papjai titkolták tudományuk:
Korbács volt, hatalom, tőle nyögött a tömeg.
Hogyha az „égi csodák” nyitját egyikük kifecsegte,
Rémség volt a halál, rá mit a rend kiszabott.

Versek

Egy vesszőt lőttem ki csupán, s lám, bő a találat:
Áljaj, átok-eső hull rám százszorosan.
Hulla a tisztesség, hol az ingért ekkora harc dúl;
Balgán pőre marad mind, ki magára veszi.

Ipszilonnal avagy közönségesen

Szóval, hogy is kezdjem? Mert a dolog korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Meglehetősen sokféle, felettébb zavaros gondolat kóvályog a fejemben, amiket papírra kéne vetnem.

Versek

Görnyedten szántottam sok nap-rögöt;
Egymásra fordult tucat hó-barázda.
Vetésem jobb fele szárba szökött,
Más részt süket jég s gyom fojtott a sárba.

Élünk, éldegélünk: A Mester

Oszkáréknál meghibásodott a fürdőszobai mosdó csaptelepje. Úgy hullatta könnyeit éjszaka és nappal, mint fénykorában egy hajdani kegyszobor.

Élünk, éldegélünk: Téboly

Suvácz író volt. No, nem afféle rivaldafényben álszerényen modoroskodó, díjaktól roskadozó, fővárosi sztár, akinek minden megnyilatkozását a sznobok kéjes lihegése kíséri. Ő csupán megszállott, vidéki firkászságig vitte, akinek – hogy fel ne kopjon az álla – hivatása mellett mindenféle megalázó tevékenységet el kellett vállalnia, s még így is napi tizenhat-tizenhét órát loholt a szűk huszonnégyből.

Vadászüdvözlettel…

(In memoriam Prof. Dr. Zoltán Jánosné Dr. Tomai Éva)

Professzor asszony… – „Csak Éva vagyok!”

Pyrrhusi győzelem

A két vadász szuszogva ért fel a dombtetőre. Az idősebb zubbonya ujjával megtörölte verejtékcseppes homlokát, aztán fáradtságáról megfeledkezve körbejártatta tekintetét. Kedvtelve szemlélte az elébe táruló karneváli tarkaságot, az ősz ecsetjétől színpompás fák, bokrok szemet-lelket pihentető egyvelegét.

„Az Év Könyvtára” a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár

Nemrég értesülhettünk arról, hogy ebben az esztendőben a bonyhádi Solymár Imre Városi Könyvtár nyerte el „Az Év Könyvtára” megtisztelő címet. (Az 1996-tól évről évre meghirdetett pályázat győztese tavaly a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár volt.) A jeles esemény alkalmából a pályázatról, a kitüntetett intézmény tevékenységéről, szerepéről, a benne dolgozók munkájáról, lehetőségeiről beszélgettünk Antal Máriával, a könyvtár vezetőjével.

Mesebeszéd

A derék, termetes kan kéjes mozdulatlanságban hevert a kellemesen langyos dagonyában. Szemét is behunyta a zsibbasztó gyönyörűségtől, s csak akkor nyitotta résnyire, amikor valami neszt hallott. Társa, egy második éves kanocska a fiatalok elevenségével élvezte a kiadós sárfürdőt: hempergőzött, dagasztotta a korhadó levelektől áthatóan illatozó iszapot, majd hirtelen felpattanva – némi dörgölőzés szándékával – az egyik rókalyuknyi átmérőjű akác felé vette irányát.

Önmegvalósítunk?

Nemrég egyik országos napilapunkban tallózgatva olvastam, hogy Bartók Béla fiai felemelték szavukat apjuk műveinek „átdolgozása” ellen. No, végre, ilyesmi is előfordul kis hazánkban! Persze, nemzeti géniuszunk privát szerencséje, hogy hál’ Istennek akad még élő leszármazottja, aki jogosult érdemben mellette protestálni.

Gyermekversek

Laura

Gondolt egyet Laura,
S elutazott falura.
Miket látott Laura,
Hogy beért a faluba?

Szentendre – ország az országban

Az 1967-ben alapított szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – vagy közismertebb nevén a „Skanzen” – ez év június 23-án jeles napra virradt: ekkor került sor az immáron hatodik épületegyüttes, a Dél-Dunántúl tájegység ünnepélyes megnyitójára.