Gondolatok a Költészet Napján

A szépért és jóért való tenni akarás jegyében nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Költészet Napján, Márai Sándor és József Attila születésnapján, utóbbi jelességünk centenáriumán, valamint – de nem utolsó sorban – Kovács Ferenc festőművész, tanár negyvenhatodik kiállításának megnyitója alkalmából.

Jaj, azok a vadászok!

A három cimbora szinte egyidőben érkezett a megbeszélt találkozóhelyre. Hajnali cserkelésre adták kótyagos fejüket, bár hetek óta már Hamlet atyjának szelleme sem járt a júliusi kánikulától felperzselt aljnövényzetű erdőben, nemhogy vad. Hja, kérem, víz nélkül nincsen élet, ezt minden valamirevaló emberszabású tudja, de a vadász optimista. Vagy hülye.

Különleges metamorfózis

Amikor valakit a „fafejű” vagy „fapofa” jelzővel illetnek, általában nem kívánják agyba-főbe dicsérni, s az érintett rendszerint meg is neheztel az efféle méltatások hallatán. Meglepő talán, ha azt állítom, én még büszke is vagyok, hogy rólam mindez elmondható. Pontosabban – és itt rejlik a minőségi differencia – nem személyemnek adresszálják barátaim, ismerőseim e tréfás minősítést, […]

A számkivetett otthonra talált

Január 8-án ünnepi megemlékező események sorozata zajlott Bonyhádon, a kulturális életéről nevezetes völgységi regionális centrumban. A rendezvények apropóját a korán emigrációba kényszerült, külföldön elhunyt, jeles, magyar író, gróf Czegei Wass Albert születésnapja szolgáltatta.

Villanások

A gépkocsi vezetője kényelmesen hátradőlt ülésén. Végtagjait lazán tartotta a volánon és a pedálokon, hogy a hosszú úton el ne gémberedjenek. Bal könyökét az ajtó karfáján nyugtatta, jobbjának ujjai – mintha valami láthatatlan hangszer billentyűin játszana – ritmikusan mozogtak a hangszórókból szolidan szűrődő zene ritmusára. A precízen beállított fűtésrendszer kellemes meleget árasztott.

Tízéves a Kézjegy antológia

Bár a gondolat egy évtizeddel ezelőtt Tolnán született, a jeles, kerek dátumról megemlékezni mégis Szeszárdon gyűltek egybe az alkotó közösség tagjai. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára adott otthont a nem mindennapi eseménynek és résztvevőinek.

Etika – patika

(Groteszk tudósítás a jövőből)

A barlang előtt elhasznált gumiabroncsokból rakott máglya ég, pontosabban csak gyomorforgató, orrfacsaró bűzt árasztó füsttömeg gomolyog. Körülötte gyanús alakok kóvályognak, látszólag hatása alatt állnak, vagy csak egyszerűen idült füstmérgezésben szenvednek.

Levél barátnőmnek

Bár mindannyian – s leginkább Te, magad – számítottunk rá, távozásod mégis megrendített. Tudjuk, tudom, hogy bizonyos parancsoknak nem lehet ellentmondani, vagy ha mégis megkíséreljük, csak önmagunkat áltatjuk ideig-óráig. Különben is, a parancsokban botorság józan észt vagy logikát keresni, melyben megkapaszkodva netán enyhíthetjük, módosíthatjuk, megfordíthatjuk a történések menetét.

Országos Vadásznap

Idén Keszthely városa, pontosabban az európai hírű, patinás Festetics-kastély – közismertebb nevén a Helikon Kastélymúzeum – és parkja adott otthont a magyar vadászok egyre inkább nemzetközivé bővülő országos találkozójának.

Honfoglalók

Mivel – sok más véleménnyel ellentétben – a vadász is ember, köztük (köztünk) is akad mindenféle szerzet: simlis, agyafúrt, jámbor, nagyképű, irigy, etikus, közvetlen, alattomos, zárkózott, harsány, egyenes, ordenáré, de minek soroljam tovább, hiszen fajunk különféle tulajdonságokkal megáldott vagy megvert egyedei mindannyiunk előtt a teljesen közönséges hétköznapokból közismertek.

Harmóniában a természettel

1995-ben, a csodálatos fekvésű Bükkszentkereszten szép számú természetfestő és író gyűlt egybe baráti és szakmai beszélgetés, vagy – hogy igazoljuk a rendezvény jellegét – nyugodt alkotás céljából. Szinte mindannyiunknak feltűnt a résztvevők között egy roppant szerény, kedves, de az események fősodrától tartózkodóan távol maradó, ifjú emberpár.

„Páfrányszavú csönd”

A februárvégi tél konokul védte pozícióit, úgy tűnt, tartós állóháborúra számíthatunk. Az emberek fázósan húzták összébb kabátgallérjukat, szapora léptekkel igyekeztek oltalmazó melegbe jutni. A szerencsések – céltudatosan vagy véletlenül – belépve a pécsi Pákolitz István Közösségi Ház üvegajtaján, egyik pillanatról a másikra üde oázisban találták magukat: Takácsné Varga Júlia vadász és tájképfestő „Tavaszváró – 2004” című tárlatán.

Versek

Októberi meditáció
(Prof. dr. Zoltán Jánosnak)

János Bátyám, lassan idén is vége a bálnak;
Csöndtakaró feszül erdőkre s színes ligetekre.

Istenhozzád (In memoriam dr. Czvalinga István)

Barát voltál, nyers és könyörtelen,
De őszinte, hűséges mindhalálig.
Előbbit elviselni gyötrelem,
Utóbbi mentő orvossággá válik.

Egy kiállítás képei (és ami mögöttük rejtőzik)

A kiállítóteremben szemlélődve többször felötlött bennem a kérdés: vajon Bonyhád festőművésze Kovács Ferenc? Netán Tolna megye mondhatja magáénak? Gyökerei – békességben a szülőfölddel is – valóban e termékeny rögökhöz ragaszkodnak, de alkotói munkássága, szakmai rangja – erről tanúskodnak képei és hírneve – messze túllépi szűkebb hazája határait.