Szabó Péter Levente | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Szabó Péter Levente

Szabó Péter Levente írásai: 12
Szabó Péter Levente

Mindig nappal

A tegnap elmúlt, s mára máshogy kandikál a nap, lángolóan, izzószeműen. Teszi ezt úgy, miképp azt barátként tenni lehet.

Karácsony-kor

A táj havas, egyszínű, de mégis békésen világos. Világos, pedig a fény mifelénk nem divat. Mindenki jól el tudja rejteni, ami persze nem is csoda, hisz évekig rejtegetniük kellett a magukban lakozó színeket.

A műremek

Ha lenne egy darab fonalam, biztos tűm és egy 10 dkg-os fémsúlyom, amit a piacokon szoktak használni a billenős mérlegekhez, előttem állna a világ.

Minden nap

Az ördög kopogtatott nálam tegnap éjjel. Attilát kereste. Bújtatnom kellett.

Sziget 2005

Sokak örömére idén is megrendezésre került a Sziget Fesztivál. Aki kilátogatott, és belefúrta magát a programok forgatagába, biztos, hogy kellemes élményekkel gazdagodott. A rendezvény szervezői és a fellépő együttesek mind kitettek magukért, kielégítve a nagyérdemű elvárásait.

A szánkó

Sarkam összezártam, és két lábfejemet összeütve vertem le a havat csizmámról, ami már inkább volt mondható víztárolónak, mint hideg elleni alkalmatosságnak.

Változás

Benyúltam az egyik földszinti erkély ablaka alatt és elloptam egy szép, kövér krumplit, majd odafutottam a többiekhez. Máris indultunk a közeli vasjátszó csúszdájához, hogy kiviaszozzuk.

Sársárkány

Hullt az eső, az égen gomolygott az élet. Engem sirattak a felhők. Dolgom után mentem sietősen, fejem bőrén végigcsurgott a víz, át a tarkómon egészen a hátam közepéig

A Sziget

2004. augusztus 4-11. – A HÉV megáll a Filatorigátnál és az ember a tömeg-vonzást kihasználva, egyre közeledik a jegyárusító standokhoz, majd onnan a bejárat felé veszi az irányt és már bent is van. Mintha egy teljesen más világba csöppenne a látogató. Pedig csak Budapesten járunk a Hajógyári-szigeten, ami évente egyszer egy hétre átalakul Európa egyik legnagyobb fesztiváljának az otthonává.

Egy kis élet

Megellett a tiszteletes tacskója.
– Az állat nem ember. – Mondta a pap, ezzel utasítva bejárónőjét, hogy dobja csak ki őket bátran. Szegény kölykök még meg sem látták ezt a csodás napvilágot és máris szatyorba csomagolva találhatták magukat életük első pár meghatározó percében.

Azóta

Megemelted fejed, majd rám néztél. Szemed álmos réseivel tekintetemet kerested, meg is találtad. Én mosolyommal válaszoltam és tenyeremmel végigsimítottam kicsiny, aranyos fejeden.

Magán-fikció

A délutáni napsütés kockásra festette a falat, ahogy betüremkedett az ablakon, szerény hajlékomat körülölelő rácsokon áthaladva.



Archívum

Hirdetés