Kaskötő István | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kaskötő István

Kaskötő István írásai: 21
Kaskötő István

Ez is történelem

1956. október 25. csütörtök délelőtt 10 óra. Az ország száz-egynéhány Kossuth terének egyikén nőtt, szaporodott a tömeg. Korábban még szemerkélt az őszi eső, de aztán a napirenden lévő fontos eseményekre való tekintettel elállt.

Néhány szó a hazáról

Elítéltek majd érte tudom, de mit tegyek?
Hazám már régen,
olyan mit elvártok tőlem, nincs nekem.
A kis falut hol születtem,

Én, Nosztradamusz

The party is over, vége a dáridónak!
Már felszáradt a vér a Vérmezőn,
sárgán virít a csörgő csonthalom,
kilőtt rakéták, rozsdás csövére szállt
a tépett szárnyú, fáradt unalom.

Az első hódítás

Mikor az ember tizenhárom éves, elkerülhetetlen, hogy ne tegyen szert, újabb és újabb felfedezésekre. Késő tavasszal történt, közel az iskolaév végéhez… Volt nekünk egy számtan és mértan tanárnőnk, Stampainé Füzessy Matild. Jól megtermett asszonyság volt, lehetett vagy ötvenéves. Sötétbarna hajában egy kétujjnyi ősz csík volt, szorosan hátrafésülve hordta, hátul ovális kontyba tűzve két nagy gyöngyházdíszítésű fésűvel.

A látogató

Megéreztem, hogy valaki van a szobában, odapillantok a sarokba és… ott ül a kis fotelben, elterpeszkedve, mint egy óriás fehér pacni. Gyéren világítja a szobát a kapaszkodó félhold, inkább a ház mögötti havas táj reflexiója adja a fényt, mint a hold maga, de éppen eleget, hogy felismerjem hívatlan vendégemet. Mindig ezt csinálja. Váratlanul, rendszerint az éj közepén jön, megy, rejtélyes módon… Abrakadabra… egyszer csak ott van, aztán meg nincs… Már megszoktam.

Hoppá!

Berkó Béla görcsösen kapaszkodott a zászlórúdba, élénkülő szél csapkodta a nemzeti lobogót az arcába. Még ez is… bosszankodott. Micsoda pech, ma minden összejött. Reggel az asszony bejelentette, hogy válni akar, a postás felszólítást hozott a banktól, hogy felmondták a hitelt, a Váci úton elkapta a rendőr gyorshajtásért és Csarkiné behívta az irodájába, hogy személyesen, sajnálkozva tudassa vele, hogy megszűnik a pozíciója. Leépítenek.

Hová lett Csomós Mihály disznaja?

Hát igen, cigánybűnözés. Mindig is volt, most is van és mindig is lesz, míg keleten kél fel a nap e szép Magyarország fölött. Persze többen állítják, hogy bűnözés ott is van ahol nincsenek cigányok, de kétli azt minden igazságszerető ember, az is csak olyan akadémikus szőrszálhasogatás, másra sem jó, mint elterelni a figyelmet a lényegről.

Augusztusi reggel

Hűvös harmatban mossa arcát
az augusztusi reggel…
Még lebeg a köddunyha
a cserjés fölött,

Frici macska meg egy füstölt író esete

Bármi történjék is velünk az életben, annak előzménye, előtörténete van. Semmi sem történik csak úgy, ukmukfukk! Az a bizonyos rendkívüli esemény – a derült égből villámcsapás – szinte előre megjósolható. Így az én karácsony előtti balesetem is. Lássuk tehát az előtörténetet. Négy évvel ezelőtt, egy havas téli reggelen, az ablakom alatt, a friss hóban apró állati lábnyomok árulkodtak, hogy bizony ott járt valami.

Az Öreg Joe meg a félelem

A két szomszéd ült a garázs előtt, az árnyékban, mint minden nyári reggel, hacsak nem esett, vagy más szokatlan esemény közbe nem jött. Megtárgyalták a világ ügyes-bajos dolgait, vitatkoztak, ellentmondtak egymásnak, literszámra itták a kávét és úgy általában élvezték a semmittevés fáradalmait.

Az öreg Joe és az olcsó barack esete

– Héj… Wilson! – kiáltott az öreg a szomszédjára, aki szokásához híven a kocsiját babusgatta. – Megyek barackot venni, nem jön? – Milyen barackot? Hová? – Őszibarackot, most van a szezonja a farmokon – az út közepén találkoztak –, hagyja a fenébe azt a kocsit, jót fog tenni magának is egy kis kirándulás… – Aszondja barackot?

Az öreg Joe és az ideális szomszédasszony esete – 2.

Drummond Village igen kívánatos szomszédság, ingatlan nem marad sokáig eladatlanul, még a nehéz gazdasági állapotok mellett sem. Jöttek is az érdeklődők szinte naponként, főleg estefelé. Valahányszor idegen kocsi állt meg a Patel portánál, a két öreg kíváncsiskodva kisomfordált a ház elé, lesték a potenciális vevőket… főleg az asszonyokat. Még csak közel sem jöttek Maggie O’Brienhez.

Az öreg Joe és az ideális szomszédasszony esete – 1.

Az öreg ült az árnyékban Wilson garázsa előtt. Na, nem éppen ült, Joe kedvenc nyugalmi állapota valahol a vízszintesen fekvő és a félig vertikális között volt. Hosszan kinyújtott lábai bokában keresztezve, feneke a szék szélén, éppen csak kellő mértékben alátámasztva, kezeit a hasán tartja összekulcsolva, álla a mellkasán nyugszik és éber szemeit a szemüveg kerete fölött a szomszédján, Dan Wilsonon tartja.

Öreg Joe – 2. rész

Körülnézett látja-e valaki. Valami megmagyarázhatatlan bűntudat fogta el. Micsoda dolog az, hogy egy ilyen vénember betolakszik a gyermekek világába? Illő dolog-e? Beletúrt a homokba, meglepően meleg volt, tárolta az egész napos napsütést. Ellenállhatatlan vágy fogta el, lerúgta magáról a szandált és belépett a homokozóba.

Az Öreg Joe

Az Öreg Joe… Hát igen, mi tagadás, Joe öreg. Maholnap betölti… Mennyit is? A nyolcvanat. Panaszra nem sok oka lehet, eltekintve a szokásos öregkori nyavalyáktól, meglehetősen jó állapotban van. Éppen a napokban füllentett az egyik pénztáros lány az üzletben, mikor a koráról esett szó, hogy nem saccol többet Joenak, mint hetven-hetvenkét évet.



Archívum

Hirdetés