Rónaky Edit | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Rónaky Edit

Rónaky Edit írásai: 55
Rónaky Edit

Magyarul – magyarán

A nyelv használói mindig is alkottak, alkalmaztak célszerű rövidítéseket. Napjainkban ez a szóhasználati mód szintre mindenen eluralkodik. A bizalmas, kedveskedő stílusú becézés: ovi, isi, suli, vacsi, doki,dokikám, bratyó, gatyó, szitu, tulaj, légyszi (e-mail-ben, SMS-ben: lécci) telcsi (telefon), telcsizünk, talizunk (találkozunk), dumcsi, dumcsizunk…

Hiányával megy tovább az élet – Tüskés Tibor emlékezete –

Pécs város nemrég elhunyt írójára-irodalomtörténészére emlékezünk születésének nyolcvanadik évfordulóján. A zamárdi templomban, ahol egykor keresztelték, most gyászmisét mondtak érte. Szántódon emléktáblát helyeztek el szülőháza falára, a 119/A jelű vasúti őrházra. Az emléktáblát Kiss Pál körjegyző és az író leánya: Tüskés Tünde gimnáziumi tanár leplezte le, s ezen az író özvegye: dr. Nagy Anna és a pécsi Testvérmúzsák Asztaltársaság helyezett el koszorút. A település neves szülöttjét a képviselőtestület posztumusz díszpolgári címmel tisztelte meg ünnepi ülésén.

Bán Kitti mesés világa

Egy rendkívüli érzékenységű, tehetséges fiatal alkotó képi világával találkozhatunk e most megnyíló kiállításon. Első körültekintésre is látszik hogy útkereső alkotóról van szó, aki többféle témában és technikában is eredményesen próbálja meg képességeit. Láthatunk szénnel szépen kidolgozott tanulmányrajzokat, melyek arról tanúskodnak, hogy készítőjük lényeglátóan a kép egészében tud gondolkodni. Grafikusként tanul, érthető hát, hogy több, különböző grafikai megoldású munkát is hozott.

Gyerekszáj – „Átköltött” szavak

Küldjétek el Fecót HIFI-táborba! – mondta szüleiknek Zoli (ifi)

Évi ébredés után piszkálni kezdte a szemét! – Jaj, csupa van a szememben! (csipa)

Humor – Így ír(t)unk mi

Főszerkesztőnk Katalin,
segít a lap bajain.

Pesti tagunk: Pista,
Kezében VIP-lista.

Búcsú Tüskés Tibortól (Balatonszántód, 1930. június 30. – Pécs, 2009. november 11.)

„Nem kelti föl se könny, se szó…” (Kosztolányi Dezső) „Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”, hogy a balatonszántódi vasutas kisebbik fia elindult világot látni – odahagyva a tavon tolongó felhőket, a tóparti köveket, távolodva a békák üngetésétől. Eljutott ide, Nagykanizsára, ahol úti tarisznyájába gyűjteni kezdte a kincseket: az elemi iskolai írás-olvasás tudományát, annak […]

Világ körüli utazás Komlós Attila fotóival

A pécsi Ferencesek utcájában megnyílt kellemes hangulatú, elegáns Walzer kávéházba igyekszünk – Komlós Attila barátunk fotókiállítására. A világjáró fotós családjával, édesanyja finom házi süteményeivel, egy pohár itallal fogadja az érkezőket. Az asztalokon – könyvjelzőnek is beillő – különböző tanulságos idézetek az utazás fontosságáról, mindenki húzhat közülük, s hazaviheti.

Engedjétek hozzám jönni a szavait! Rónai Béla emlékére

Körülvesz minket a napsütötte ősz, de Rónai Béla már nem látja a fák színpompáját. Jön a postás, ám nem Béla bácsi gyöngybetűkkel írt levelét hozza, hanem a gyászjelentést haláláról, temetéséről. Emlékké lesz szálfa termete, mosolygó kék szeme, ironizáló humora, szabatos beszéde.

Olvasólámpa – Pethes Mária „Magyarország formájú kő” című verseskötetéről

Pethes Mária költészete az élet teljességének ismeretéről vall. Ez a szenvedélyes alkotó verseiben hitelesen tárja elénk az egyéni lét örömeit, reményeit, fájdalmait, csalódásait, tragédiáit, de ugyanilyen érzékenységgel látja és énekli meg a közösségi lét gondjait, napjaink társadalmi valóságának ellentmondásait, aggódik országunkért, ahol tévesen bedobott újsághírek ólomból öntött szárnyain újrafogalmazott történelem zörög.

Aki tudományát szolgálattá tette – Búcsú Jéki László fizikustól

Megint temetünk, siratunk. Búcsúzunk egy jó baráttól, kiváló fizikustól, nagyszerű szerzőtárstól. Olyan ember volt ő, aki a laboratóriumában, kutatóhelyén csendben végzett munkája eredményét nem zárta el a nagyközönségtől, hanem közkinccsé tette. Legalább annyira jelentős volt az ismeretterjesztésben, mint a kutatásban.

Új színek az idei busójáráson

A mohácsi farsangbúcsúztató a hagyományok őrzése, az elmaradhatatlan jól ismert programok mellett mindig szolgál újdonságokkal is. Ezen a több napos népünnepélyen a Kossuth Filmszínház emeleti termében és galériáján kiállított alkotások jelentik a legnagyobb élményt számomra.

A karácsonyi mézesek Nagyasszonya

Évek óta csuhéangyalkákkal és mézesfigurákkal díszítjük kis fenyőfánkat. A gyerekkoromban még örömöt adó csillogó üveggömböktől, ezüst fényű füzérektől végleg elvette kedvemet a plázák túl korán – már november közepétől – indított tolakodó, cifra karácsonyi dekorációja, műfenyősora, mely kioltja az adventi készülődés meghittségét.

„Szeretni való világ” – Kozármisleny jubileumi ünnepe

Nagy ünnepe volt Kozármislenynek szeptember első hétvégéjén. Kiskozár és Misleny egyesülésének 80. évét és egyben várossá avatásának első évfordulóját tartották. A sokrétű, tartalmas, színes rendezvénysorozat megmozgatta a település apraját-nagyját.

Üdítő nyári olvasmány – Kéri Katalin: Decemberi csillagok

A Szerző már elbűvölte olvasóit A csend útja című kötetével: a szerelem hatalmáról leheletfinomsággal megírt novelláival. Decemberi csillagok címet viselő kisregényében merész ötlettel egy bakfislányt unalmas történelemórájáról időutazással elrepít a XIX. századi Párizsba, a „belle epoque” időszakába.

„A világ felett őrködik a Rend” – Marsai Ágnes kiállítása Budapesten

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Barátaink! Úgy érzem, együttlétünket ünneppé tette Szabó Ildikó színművész szépséges éneke, értő versmondása. Magunkban tán együtt is dúdoltuk, mondogattuk vele az ismert dallamokat, verssorokat. S hány gyönyörűséges madaras népdal jutott még eszünkbe közben, hányféle madaras tányér, korondi bokály, széki varrottas párnavég jelent meg szemünk előtt gondolatban! Ahogy Nagy László és Juhász Ferenc […]



Archívum

Hirdetés