Rónaky Edit | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Rónaky Edit

Rónaky Edit írásai: 55
Rónaky Edit

Mi, ’38-asok – Dr. Szolcsányi János akadémikus köszöntése

Kedves János Barátunk!
Hanyas vagy? … ’38-as?
Én az is vagyok, és itt lévő több barátod, barátunk szintén. Akkor mi ezen az évfordulón is megértjük egymást.
Azt mondod: Légiriadó!
Azt mondom: Bácska, Baja, Pécs! Mi ezt hallva a rádióból, futottunk óvóhelyünkre (a pincébe), és imádkoztunk hadifogságba került apánkért.

Kiszolgáltatva és egymásra utalva – Grace és Glória századszor –

Tom Ziegler Grace és Glória címmel kétszereplős színművet írt, melyben egy utolsó napjait élő, de az életet és a munkát szerető puritán, bölcs falusi farmerasszonyra – akit meghalni küldtek haza a kórházból – ráerőltetnek egy hospice-szolgálatos nőt, aki a Harwardon végzett sikeres közgazdászként élt, de nagy lelki trauma érte, s ennek feldolgozását vagy felejtését reméli a haldoklót segítő tevékenységtől.

Olvasólámpa

Váratlanul ért, hogy a szemlélődő, halk szavú és cseppet sem kalandor természetű G. Tóth Károly Kaland címmel írt könyvet. A borítón lévő Bruegel-kép (Vakok) is valami különlegességet sejtetett. Aztán végigolvasva a mindennapjaink színhelyeiről, jelenségeiről, eseményeiről szóló eszmefuttatásokat, rájövünk, hogy nem kell várnunk extrém történések, világ körüli utazások bemutatására, életünk kalandjáról van szó.

Aranyló sárgában

Már 2006 végén, a Mohácsi Szalon kiállított munkáit nézve fölfigyeltem Oláh János elementáris kifejező erejű alkotásaira, melyek szinte kiváltak a többi közül öntörvényű, senki máséval össze nem téveszthető közlésmódjukkal. De magamnak sem tudtam igazán megfogalmazni: mi teremti ezt a hatást: az autonóm festői nyelv, a hangsúlyos színek, a határozott, erőteljes vonalak, a művek dekorativitása?

Vendégünk volt Fecske Csaba

A művészet nem ismer határokat, távolságokat sem időben, sem térben. Egy alkotó személyiség akkor is jó barátunkká, életünk részévé válhat, ha csak műveit ismerjük. Mégis sajátos többletet adhat ehhez a személyes találkozás.
Ezt éltük át most mi, baranyaiak a Miskolcon élő és alkotó költővel, Fecske Csabával.

Gyolcs-szavakat őrző költészet – Gondolatok Pethes Mária Marionettjátékos című kötetéről

Pethes Mária új verseskötetének színes borítóján Péli Tamás Marionett bábjátékos című festménye – előtérben a női bábuval (magával a költővel?) – már sejteti, hogy kiszolgáltatottságunkról, életünk sorsszerűségéről olvashatunk súlyos sorokat. És valóban. Az Újra Advent elé című nagy versben Vonaglanak az emlékek, felidéződik csalódásunk, amit a cirkusz porondján éreztünk, mikor a nagy Szemfényvesztő nem azt varázsolta elő számunkra cilinderéből, amire vágytunk.

Barangolás Gömörben

A mohácsi szőlőhegy egyik szép házán gömöri zászlót lenget a szél. Vajon mit gondolnak róla az arra járók? Érdekességnek, megfejthetetlen furcsaságnak tartják? Eltöprengenek rajta: mit jelképez ez az ismeretlen lobogó? És mit jelent annak, aki odatette? Látványa naponta többször is felidézi távoli szülőföldjének természeti szépségeit, az otthon levegőjét, a régi házakat…

„Ha megszólal az utolsó gong…”

Most is hallom Kurucz Gyuszi hangját. Azt a mélyzengésű baritont, ahogyan Csokonai, Ady, József Attila verseit mondta – átélten, de sosem hatásvadászóan. Eszembe jutnak a szálkai szép napok, ahol összebarátkoztunk, s jóízűeket nevettünk, mert ugyanazokat a Heltai-szövegeket fújtuk „kívülről”.

Elmaradt találkozás

A Hetedhéthatárnak nemcsak olvasói vannak hét határban, szerte az országban és szép számmal külföldön is – különösen mióta honlapunk, internet-elérhetőségünk is van –, hanem mi, szerzők sem ismerhetjük – a nagy távolságok miatt – mindannyian egymást személyesen. Juhani Nagy Jánossal nem találkoztam soha, de hangulatos írásaira már a honfoglalásról írott – bemutatkozó – sorozata közlésekor felfigyeltem.

Balázs Balázs és Balázs Balázs Kolos kiállítása a szűri falunapon

Lenkey István: Tisztelt Egybegyűltek! Szívesen jöttünk erre a falunapra, az itt lakók, a hazalátogató elszármazottak és a meghívott vendégek közös ünnepére. A résztvevőkben a találkozás örömét növelhetik az együtt átélt élmények: a részvétel a misén, a nyugdíjas kórus éneke, a gyerekek ügyességi versenye s a várható gazdag programsorozat Gulyás Dénes énekestjével, Mayer Antal humoros műsorával, táncosok fellépésével, divatbemutatóval, kézműves játszóházzal, tűzijátékkal.

A művészet összeköt

Benépesül a pécsi János utca. Sietős léptű emberek igyekeznek a Pannon Magyar Házba. Gyakran megfordulnak itt, hogy a határon túlról érkező magyar művészekkel, tudósokkal találkozzanak. Ahogy most belépnek-belépünk az épületbe, szépséges faszobrok fogadnak minket: Balázs Balázs hímesházi művész alkotásai.

Mohács-sziget küldötte – Szigeti Szabó János kiállítása

A mai kiállítás meghívójának festményfotója már elárulta, hogy a szürke hétköznapokból most egy színes világba lépünk. És valóban: itt, a Soós Galériában a színek kavalkádja fogad minket. Köszöntsük baráti szeretettel megálmodójukat és megfestőjüket: Szigeti Szabó Jánost!

Újra itthon – Rozsda Endre első kiállítása Mohácson

Kiállításra igyekszem a mohácsi Kossuth Filmszínház kamaratermébe. Rozsda Endre Visszatérő képek retrospektív anyagát láthatjuk itt. Vajon hány mohácsi, baranyai tárlatlátogató tudta eddig, hogy a dunai víztükör csillogása, e soknemzetiségű város sajátos épületeinek, lakóinak látványa nemcsak a Martinszky házaspár, Czencz János, Kolbe Mihály, Virányi Endre, Kelle Sándor festészetére hatott, hanem elindította a képzőművészeti pályán az itt született Rozsda Endrét is?

A szavak festője és a vonalak poétája

Az észak-magyarországi „kies Bódva-völgy” kis falujából: Szögligetről származó, Miskolcon élő kitűnő költő: Fecske Csaba versei rajzok alkotására ihlették a Duna mohácsi partján élő képzőművészt: Szabó László Istvánt. Ceruzájával elénk varázsolta azokat a képeket, hangulatokat, látomásokat, amelyek megszülettek benne napjaink egyik legjobb lírikusának virtuóz verselésű költeményei nyomán.

Gyöngyfa: az Ormánság kapuja

Mindannyiunk életében eljön az az idő, amikor fontossá válik: kik is voltak az őseink, hol nőttek fel szüleink, melyik földben kereshetjük gyökereinket. Így történt ez a pécsi lakosú Pappné Pikó Edittel is. Elindult elhunyt édesapja gyerekkorának falujába – Gyöngyfára – rokonok, szomszédok, emlékek után kutatni. Bejelentkezett a polgármesternél, s elmondta: tenni szeretne a faluért.



Archívum

Hirdetés