Kamarás Klára
Sajnos
Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen
Szavak éjszakáján
Elbújt a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit…
Köszöntő
Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.
Bár medve lennék!
Most jobb lenne medvének lenni,
elbújva mély álomba esni,
ébredni szép tavaszra, fényre,
s problémák nélkül élni végre.
A tölgyfa üzenete
Zöld csemeték közt magam állok
vén tanú-fának.
Hova folyt az idő,
mondd, hova lettek a társak?
Az ártatlanság kora
Egy este azzal jött hozzánk a Gyurka,
hogy a padláson rést lehet csinálni
a tetőcserepek között.
Végállomás: kiszállás!
Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.
Vasárnapi ruhák
Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.
Aludj anyám, aludj…
Nem este és nem reggel,
te éjjel kettőkor születtél.
Már akkor sem hagytál aludni,
és hónapokig minden éjjel
kettőkor újra sírni kezdtél.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások