Hetedhéthatár | Kamarás Klára
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 182
Kamarás Klára

A félelem

A félelem bekúszik, mint a köd,
s belep már minden ajtót, ablakot,
és nem segít, ha többé nem nyitok

Emlékek kertje

Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.

Romok

Nehéz a sorssal szembeszállni!
Feladni elvet, célokat?
Nem. Nem szabad!

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Farsangi álom

Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.

Sok év után

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…

Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.

Talán

Talán egyszer hiányzom még,
mikor tavaszt búg egy madár.
Talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Ha Petőfi feltámadna

Anyám tyúkja mostanában
Nem káricál már szobában.
Nejlonzacskót húznak rája
Szállása a hűtőláda.

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Dolfi néni

Az egész életem, csupa félreértés… Már a nevem is! Mikor iskolás lettem az osztálytársim azt hitték Hitler Adolf miatt kereszteltek Adolphinának. Tiszteletből. Na hiszen! Más se kellett volna…

Az írónő kutyája

Kéziratot hoztam,
a gazdámtól loptam.
Csak pár csontot kérek érte

Nem látod?

Nem látod, hogy mi lett belőlem?
Egy torz vigyor a nevetésem.
Lelkemből eltűnt minden dallam

Egy szürke vers

Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?

Gondolatok a temetőben

Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com