Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 263
Kamarás Klára

Szomorú szonett

Hullócsillagok felragyognak,
jönnek s kihunynak menthetetlenül.
Az örökmécsek lángja is kialszik,
ha reng a föld, s a templom összedűl.

Nosztalgia

Volt nekem egy pöttyös szoknyám,
már csak egy fénykép van róla.
Büszkén hordtam, anyám varrta.
Sok év szállt már el azóta…

Utolsó üzenet

Volt száz címed, neved?
Nekem három. Kevés.
Látod, nem megy a színlelés.
Nincs titkom, nincs reményem

Ez több…

Ez több, mint szerelem:
ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
galambszárny rebben…

Merre menjek?

Hova tartozhatnék,
kibe fogódzhatnék?
Zaklatott szívemmel
ki fogad be engem?

Nincs visszaút

Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd.
Megálltam rajta, pedig idegen.

Egy tanár ars poeticája

Mért vársz tőlem szép szavakat,
cizellált s újdonatúj fordulatot?
Versemhez nincs csodamúzsa!
Ő csak vájt fülűeknek búg

Egy gyermekvers margójára

A katona mindig éber
El nem hagyná őrhelyét,
Talán nem is veszi észre,
Ha kioltják életét.

Titokban

Kinyílt a könyv. Nézd, kék az oldal!
Térképeken ilyen a tenger.
A papíron sehol nincs ember.
Ha bárki él, ki tudja, hol van…

Elégia

Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.

Az aranyszobor szerelme

Repülnék hozzád
nem tudok
aranyba öntött
vágy vagyok

Töredék

Hányszor építünk
templomot homokra,
s rebegünk benne
kéretlen imát…!

Fűzfák a szélben

Áprilisi szélben,
a Balaton partján,
kopott ágaikat
lengetik a fűzfák.
Tépett sárga kontyuk
dacosan dobálják,

Ne hidd!

Ne hidd fiam el, hogy más a világ,
más ez az új, mint az a régi!
Okos-telefon, repülők, lesz kutató tábor a Marson,
s mennyi jöhet még új, ami most hihetetlen…

Hitetlen ima

Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál úti pénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.



Archívum

Hirdetés