Hetedhéthatár | Kamarás Klára
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 178
Kamarás Klára

Farsangi álom

Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.

Sok év után

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…

Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.

Talán

Talán egyszer hiányzom még,
mikor tavaszt búg egy madár.
Talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Ha Petőfi feltámadna

Anyám tyúkja mostanában
Nem káricál már szobában.
Nejlonzacskót húznak rája
Szállása a hűtőláda.

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Dolfi néni

Az egész életem, csupa félreértés… Már a nevem is! Mikor iskolás lettem az osztálytársim azt hitték Hitler Adolf miatt kereszteltek Adolphinának. Tiszteletből. Na hiszen! Más se kellett volna…

Az írónő kutyája

Kéziratot hoztam,
a gazdámtól loptam.
Csak pár csontot kérek érte

Nem látod?

Nem látod, hogy mi lett belőlem?
Egy torz vigyor a nevetésem.
Lelkemből eltűnt minden dallam

Egy szürke vers

Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?

Gondolatok a temetőben

Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.

Gondolatok a konyhában

Ha a konyhában krumplit hámozok,
– bocsánat – burgonyát,
egész lelkemet hála szövi át,
hogy az vagyok, aki.

Hétköznapi vers

Elfogynak lassan a barátok,
mindig üres a postaláda.
Ha megtelik? Már csak reklámok
hirdetnek régit, újat.

Történelmi igazságunk

Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak…
Gyöngyös párták hajbókoltak.

Egy kritikus emlékkönyvébe

Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Mondd, boldog ingyen senki nem lehet?



Archívum

Hirdetés