Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 208
Kamarás Klára

Tibornak, ma

Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet…
Nem számít múlt, nincs szebb jövő,

Álmok országútján

Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag,
vihartört ágak végig az úton,
nem tudom, téged mért álmodtalak…

Jó Szerencse anyám

Jó Szerencse anyám,
süssön rám mosolyod!
Lásd, nincs igaz barátom,

Öreg öszvér töprengése

Kicsit megállnék. Ez már kaptató,
öreg öszvérnek ilyen nem való.
Sok a kanyar. Szakadék, vagy csak árok?

Botladozva

Huzalok, drótok, szörnyű pókok
szövik be orvul kis világunk.
A látható s a láthatatlan
hurkok közt botladozva járunk.

Tücsi

Mióta kutyaiskolában volt beírt,
(bár nem végzett) diák,
azóta minden szavunkat lesi.

Súgd meg nekem

Súgd meg gyorsan, ugyan mi fájhat
Tizenkét éves, kis zárdista lánynak!
Lába, hasa, feje,
vagy megdobbanva sajduló szíve,

Vigasztalás

Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek… senkihez.

Február végén

Mit mesélhetnék most,
február havában?
Víg farsangi bálban
én bizony nem jártam.

Önarckép télen

Hólepte torsközt bukdosó madár.
Riadva verdes: Tavasz, jössz-e már?

Sajnos

Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen

Szavak éjszakáján

Elbújt  a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit…

Köszöntő

Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.

Bár medve lennék!

Most jobb lenne medvének lenni,
elbújva mély álomba esni,
ébredni szép tavaszra, fényre,
s problémák nélkül élni végre.

Újévi kívánságok

Ne adja az Isten,
hogy a tarisznyánkból
kenyerünk kifogyjon,
míg célba nem érünk!



Archívum

Hirdetés