Hetedhéthatár | Kamarás Klára
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 175
Kamarás Klára

Talán

Talán egyszer hiányzom még,
mikor tavaszt búg egy madár.
Talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Ha Petőfi feltámadna

Anyám tyúkja mostanában
Nem káricál már szobában.
Nejlonzacskót húznak rája
Szállása a hűtőláda.

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Dolfi néni

Az egész életem, csupa félreértés… Már a nevem is! Mikor iskolás lettem az osztálytársim azt hitték Hitler Adolf miatt kereszteltek Adolphinának. Tiszteletből. Na hiszen! Más se kellett volna…

Az írónő kutyája

Kéziratot hoztam,
a gazdámtól loptam.
Csak pár csontot kérek érte

Nem látod?

Nem látod, hogy mi lett belőlem?
Egy torz vigyor a nevetésem.
Lelkemből eltűnt minden dallam

Egy szürke vers

Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?

Gondolatok a temetőben

Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.

Gondolatok a konyhában

Ha a konyhában krumplit hámozok,
– bocsánat – burgonyát,
egész lelkemet hála szövi át,
hogy az vagyok, aki.

Hétköznapi vers

Elfogynak lassan a barátok,
mindig üres a postaláda.
Ha megtelik? Már csak reklámok
hirdetnek régit, újat.

Történelmi igazságunk

Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak…
Gyöngyös párták hajbókoltak.

Egy kritikus emlékkönyvébe

Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Mondd, boldog ingyen senki nem lehet?

Az út végén

A Mecsek fái, mint susogtak!
A pécsi utcák dallamát
hallottam mindig: erre… erre

Paradicsomi történet

A kígyó épp az almafára mászott,
hogy magasabbról lássa a világot.
Meglátva Évát új ötlete támadt

Borongósan

Olyan sötét, borús az én világom,
hol gondolat csak zárt körben forog.
Már minden új versem búsan borong



Archívum

Hirdetés