Hetedhéthatár | Kamarás Klára
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 165
Kamarás Klára

Történelmi igazságunk

Igazságot, igazságot!
Nyalka ifjak így daloltak…
Gyöngyös párták hajbókoltak.

Egy kritikus emlékkönyvébe

Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Mondd, boldog ingyen senki nem lehet?

Az út végén

A Mecsek fái, mint susogtak!
A pécsi utcák dallamát
hallottam mindig: erre… erre

Paradicsomi történet

A kígyó épp az almafára mászott,
hogy magasabbról lássa a világot.
Meglátva Évát új ötlete támadt

Borongósan

Olyan sötét, borús az én világom,
hol gondolat csak zárt körben forog.
Már minden új versem búsan borong

Öreg költő

Papír előttem, egy halom.
Írhatnék verset. Rágalom,
hogy minden fecni dalt kíván.

Révedező

Ó, mennyi emlék…!
Zöld erdő árnyán
sétáltunk nemrég…

Ez is csak játék

Ez is csak játék. Álmaimban
várom a döntő gólt. Igen.
Egy könnyű vers, akár a labda

Három haiku

Hívogató /
Hullik a zápor.
Jaj, én de nagyon fázom…
Bújj ide hozzám!

Füstjelek az égen / Intelem

Látod-e fenn a csodás barikákat az égen,
szürke, fehér felhők göndörödő seregét?

Kezdő költők óvodája

Óvodásnak lenni keserű valóság,
csak firkálni tudok, meg is esz a kórság.

El a gonddal!

Nem. Soha nem volt még
ilyen szép tavaszom!
Nézem az új rügyeket,

Defektesen

Hiába káromlás, fohász…
csak didergek, mint vén makk ász,
mely melengeti két kezét
a pakliban. Passzív e lét.

Elszámolás

Piruljatok szűz angyalok
S víg ördögök röhögjetek!
kitártam ajtót, ablakot,

Ennyi elég

Nem tudom, mit hoz még az élet,
de süt a Nap,
csiripelnek a madarak,



Archívum

Facebook