Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 226
Kamarás Klára

Búcsú a Kalákától – Kaskötő Istvánnak

Jó játék volt! 18 évig
játszottunk nagyon fontosat,
és mellénk álltak, és követtek,
de elfáradtunk ezalatt.

Titok (Jávorka Ágnesnek)

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,

Töprengés

Minden nőben lakik egy angyal
s egy közönséges durva is,
amit ha itt leírnék k-val,
a moderátor rám pirít.

Jöttem, s vagyok

Én Pécsről jöttem, több mint hatvan éve
e számomra idegen, bús vidékre,
hol eső után a főtéren is
lehúzta akkoriban cipőmet a sár.

Kétely

Ketrecbe zárt madár
régen megszokta már,
hogy reggel jő az estre,
hull néhány tolla, teste
lassan öregszik s lenne

Munka nélkül

Gondolj majd rám, ha járdád szemetes,
és nincsen, aki helyetted söpörje.
Én még a kutyaszart is felszedem,

Felejtsük el?

Felejtsük el, akár az álmainkat,
mint fáradt éj után, ha hajnalt vártunk ébren,
felejtsük el, mi tartott lázban akkor,
mikor, mint bimbó ring a zsenge ágon,

Körbe-körbe

Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Csak körbe-körbe,

Zsuzsanna – Álom

Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.

Gyenge ágon

A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.

Tádzs Mahal

Tudod-e merre jártam
álmomban? Indiában.
Luxushajón nem ültem,
még csak nem is repültem,

Kísértetek

– Kitalálok neked egy múltat!
Akarod?
– Nem. Én inkább csak az maradok,

Csak ültem…

Ültem ragyogó nyári fényben, 
csak ültem, s néztem az eget… 
Értetted-e a verseimben 
megbúvó nyári meleget? 

Csobogó

Mért nem lehettem csobogó patak,
mely sziklák között is vígan halad?
Jönnének fáradt, szomjas vándorok

Kavicsvers

Kavics voltam, földre hulltam.
Madár lettél, elrepültél.
Toporgok az útszélen,
s alattomban úgy vélem,



Archívum

Hirdetés