Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 190
Kamarás Klára

Végállomás: kiszállás!

Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.

Vasárnapi ruhák

Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.

Az ember szíve

Az ember szíve vergődő madár.
Tört szárnyakkal is új tavaszra vár.

Magyar vagyok

Magyar vagyok.
Ezt vállalom.
Ezerév gőgje nem lóg vállamon,
mert jól tudom

Aludj anyám, aludj…

Nem este és nem reggel,
te éjjel kettőkor születtél.
Már akkor sem hagytál aludni,
és hónapokig minden éjjel
kettőkor újra sírni kezdtél.

Ha szólni tudna még…

Ajtómon csengetett a perc,
amin túl nincs már semmi.
Nincsen öröm, sem rémület.
Nincs már mit tenni.

Emlékek őszi esőben

A második kávé után
lassacskán kitisztul a reggel.
Látom az ablakon át,
hogy fürdik fényes esőben a járda.

Válasz

Azt írtad, elapadtak már
a szerelmes szavak.
Nézz körül! Mit látsz?

A félelem

A félelem bekúszik, mint a köd,
s belep már minden ajtót, ablakot,
és nem segít, ha többé nem nyitok

Emlékek kertje

Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.

Romok

Nehéz a sorssal szembeszállni!
Feladni elvet, célokat?
Nem. Nem szabad!

Itt az idő

Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már

Farsangi álom

Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.

Sok év után

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…

Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.



Archívum

Hirdetés