Kamarás Klára
Búcsú a Kalákától – Kaskötő Istvánnak
Jó játék volt! 18 évig
játszottunk nagyon fontosat,
és mellénk álltak, és követtek,
de elfáradtunk ezalatt.
Titok (Jávorka Ágnesnek)
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
Töprengés
Minden nőben lakik egy angyal
s egy közönséges durva is,
amit ha itt leírnék k-val,
a moderátor rám pirít.
Jöttem, s vagyok
Én Pécsről jöttem, több mint hatvan éve
e számomra idegen, bús vidékre,
hol eső után a főtéren is
lehúzta akkoriban cipőmet a sár.
Kétely
Ketrecbe zárt madár
régen megszokta már,
hogy reggel jő az estre,
hull néhány tolla, teste
lassan öregszik s lenne
Munka nélkül
Gondolj majd rám, ha járdád szemetes,
és nincsen, aki helyetted söpörje.
Én még a kutyaszart is felszedem,
Felejtsük el?
Felejtsük el, akár az álmainkat,
mint fáradt éj után, ha hajnalt vártunk ébren,
felejtsük el, mi tartott lázban akkor,
mikor, mint bimbó ring a zsenge ágon,
Zsuzsanna – Álom
Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.
Gyenge ágon
A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.
Tádzs Mahal
Tudod-e merre jártam
álmomban? Indiában.
Luxushajón nem ültem,
még csak nem is repültem,
Csak ültem…
Ültem ragyogó nyári fényben,
csak ültem, s néztem az eget…
Értetted-e a verseimben
megbúvó nyári meleget?
Csobogó
Mért nem lehettem csobogó patak,
mely sziklák között is vígan halad?
Jönnének fáradt, szomjas vándorok
Kavicsvers
Kavics voltam, földre hulltam.
Madár lettél, elrepültél.
Toporgok az útszélen,
s alattomban úgy vélem,
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások