Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 239
Kamarás Klára

Ha lenne, volna

Ha lenne nékem, akkor volna…
gondoltam felnézve a Holdra,
de hogy mi kéne, azt se tudtam
négy-öt éves piciny koromban…

Itt a vége

Máli néni kiflit sütött, óriást.
Hat unoka nézegette, mily csodás!
Olyan nagy, hogy elég hatnak?
Mind örülne egy falatnak.

Vak taligán – Kamarás Klára 21. kötete

Én hittem, mert hinni akartam
valakiben, vagy csak magamban.
Úgy véltem, jó az egész világ,
mindegy, kinek mit dob a gép.

Egy szilveszteri köszöntőhöz

Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánságimákban.

Csak Neked!

Az álom és a költészet szabad.
Az vagy, akinek képzeled magad.
Lehetsz király vagy koldus, egyre megy.

Hangulatkép

Mint a hajótörött, ki lassacskán kihűl,
és érzi hamarosan elmerül,
de látja még a tovaúszó pallót,

Mit éltünk át

Mit éltünk át mi, ifjúi hévvel
mára öreg nők, agg katonák?
Ki jobbra, ki balra
mint tudatlan, falka
toltunk egy roskadt üres taligát.

Madárijesztő

A borsóföldre állították,
azt védi, őrzi. Karja tárva.
Kalapján dalol egy rigó,
de verebeknek is barátja.

Alkonyi csendélet

Nézd a bukó Nap tűzpiros gömb lett!
Egyszerű, mégis festői ötlet.
Kék a virág s már lehajtja fejét,

Emlékül

Míg arcodon virít a rózsa,
nem számít ki kinek adósa,
de ha a banzáj véget-ér,

Nagypapa a kislegényhez

Hidd el nékem drága kincsem
(így beszél a nagypapa),
valamikor réges-régen
én is voltam kisbaba.

Mindenki elmegy

Elmennek a csúnyák,
meghalnak a hajdani szépek,
itt vannak róluk,
itt a fejemben a képek.

Amikor én gyerek voltam

Amikor én gyerek voltam,
Hitler szólt a rádióban.
Nem értettem, mi az ábra,
Miért beszél kiabálva.

Búcsú a Kalákától – Kaskötő Istvánnak

Jó játék volt! 18 évig
játszottunk nagyon fontosat,
és mellénk álltak, és követtek,
de elfáradtunk ezalatt.

Titok (Jávorka Ágnesnek)

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,



Archívum

Hirdetés