Kamarás Klára
Ha lenne, volna
Ha lenne nékem, akkor volna…
gondoltam felnézve a Holdra,
de hogy mi kéne, azt se tudtam
négy-öt éves piciny koromban…
Itt a vége
Máli néni kiflit sütött, óriást.
Hat unoka nézegette, mily csodás!
Olyan nagy, hogy elég hatnak?
Mind örülne egy falatnak.
Vak taligán – Kamarás Klára 21. kötete
Én hittem, mert hinni akartam
valakiben, vagy csak magamban.
Úgy véltem, jó az egész világ,
mindegy, kinek mit dob a gép.
Egy szilveszteri köszöntőhöz
Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánságimákban.
Csak Neked!
Az álom és a költészet szabad.
Az vagy, akinek képzeled magad.
Lehetsz király vagy koldus, egyre megy.
Hangulatkép
Mint a hajótörött, ki lassacskán kihűl,
és érzi hamarosan elmerül,
de látja még a tovaúszó pallót,
Mit éltünk át
Mit éltünk át mi, ifjúi hévvel
mára öreg nők, agg katonák?
Ki jobbra, ki balra
mint tudatlan, falka
toltunk egy roskadt üres taligát.
Madárijesztő
A borsóföldre állították,
azt védi, őrzi. Karja tárva.
Kalapján dalol egy rigó,
de verebeknek is barátja.
Alkonyi csendélet
Nézd a bukó Nap tűzpiros gömb lett!
Egyszerű, mégis festői ötlet.
Kék a virág s már lehajtja fejét,
Nagypapa a kislegényhez
Hidd el nékem drága kincsem
(így beszél a nagypapa),
valamikor réges-régen
én is voltam kisbaba.
Mindenki elmegy
Elmennek a csúnyák,
meghalnak a hajdani szépek,
itt vannak róluk,
itt a fejemben a képek.
Amikor én gyerek voltam
Amikor én gyerek voltam,
Hitler szólt a rádióban.
Nem értettem, mi az ábra,
Miért beszél kiabálva.
Búcsú a Kalákától – Kaskötő Istvánnak
Jó játék volt! 18 évig
játszottunk nagyon fontosat,
és mellénk álltak, és követtek,
de elfáradtunk ezalatt.
Titok (Jávorka Ágnesnek)
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások