Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 200
Kamarás Klára

Február végén

Mit mesélhetnék most,
február havában?
Víg farsangi bálban
én bizony nem jártam.

Önarckép télen

Hólepte torsközt bukdosó madár.
Riadva verdes: Tavasz, jössz-e már?

Sajnos

Gyerekként vágytam annyi mindent:
angyalt látni, és szakállas Istent,
de szétomlott a felhő s nincsen

Szavak éjszakáján

Elbújt  a Nap a messzi domb mögé már,
magával húzta véres fátylait,
az égbolton foszló árnyak repültek,
és suttogott a rejtelmes csalit…

Köszöntő

Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.

Bár medve lennék!

Most jobb lenne medvének lenni,
elbújva mély álomba esni,
ébredni szép tavaszra, fényre,
s problémák nélkül élni végre.

Újévi kívánságok

Ne adja az Isten,
hogy a tarisznyánkból
kenyerünk kifogyjon,
míg célba nem érünk!

A tölgyfa üzenete

Zöld csemeték közt magam állok
vén tanú-fának.
Hova folyt az idő,
mondd, hova lettek a társak?

Az ártatlanság kora

Egy este azzal jött hozzánk a Gyurka,
hogy a padláson rést lehet csinálni
a tetőcserepek között.

Hittem

Hittem istenben,
hittem hazában,
örök életben,
feltámadásban…

Végállomás: kiszállás!

Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.

Vasárnapi ruhák

Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.

Az ember szíve

Az ember szíve vergődő madár.
Tört szárnyakkal is új tavaszra vár.

Magyar vagyok

Magyar vagyok.
Ezt vállalom.
Ezerév gőgje nem lóg vállamon,
mert jól tudom

Aludj anyám, aludj…

Nem este és nem reggel,
te éjjel kettőkor születtél.
Már akkor sem hagytál aludni,
és hónapokig minden éjjel
kettőkor újra sírni kezdtél.



Archívum

Hirdetés