Kamarás Klára
A félelem
A félelem bekúszik, mint a köd,
s belep már minden ajtót, ablakot,
és nem segít, ha többé nem nyitok
Emlékek kertje
Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.
Itt az idő
Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már
Farsangi álom
Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.
Sok év után
Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Talán
Talán egyszer hiányzom még,
mikor tavaszt búg egy madár.
Talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.
Ha Petőfi feltámadna
Anyám tyúkja mostanában
Nem káricál már szobában.
Nejlonzacskót húznak rája
Szállása a hűtőláda.
Itt az idő
Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már
Dolfi néni
Az egész életem, csupa félreértés… Már a nevem is! Mikor iskolás lettem az osztálytársim azt hitték Hitler Adolf miatt kereszteltek Adolphinának. Tiszteletből. Na hiszen! Más se kellett volna…
Nem látod?
Nem látod, hogy mi lett belőlem?
Egy torz vigyor a nevetésem.
Lelkemből eltűnt minden dallam
Egy szürke vers
Szemed helyett nézem a monitort.
Kezed helyett a billentyűkhöz érek.
Hol a sok sziporkázó gondolat?
Gondolatok a temetőben
Virágot – mondd – hová vigyek?
Porát sem őrzi senkinek
e föld, e fű… e temető.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások