Hetedhéthatár | Kamarás Klára
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 145
Kamarás Klára

Álmodozók

Amit a sors adott, részben már visszavette.
Nem siratom, és nem gyújtok felette
gyertyát és koszorú sem kell.

Szerelem

Csak egymás mellett…
Csak kéz a kézbe…
Egy fűzfa lombja?
Egy csók reménye!

Cérnaszál

Egy szállal hozzád férceltem magam,
most lebegek az űrben, boldogan.

Lepketánc

A szerelem csak lepketánc,
Tudjuk már réges-régen.
Ezernyi pille éli át
A selymes nyári réten.

Két cserép kaktusz

Boldog ember, akinek a foglalkozása egyben a hobbija is, de nem lehet mindenkinek ilyen szerencséje. Élni csak kell valamiből. Ha meg már családja, pláne gyerekei is vannak, nemigen válogathat az ember ízlése szerint a szórakozásból.

Pókék

A pókasszonyt megértem,
mért falja fel a pókot:
Hogy ne csináljon többé
más hálókba utódot.

Találkozás

– Itt várj … csak egy pillanat! –
szólt a Halál, s elszaladt.
Később újra benézett,
de semmit nem intézett.

Legendák földjén

Őrizd a mesét – a legendát –
ősi idők bús ködbe vesző seregéről!
Tábori tűznek rőt parazsánál
jó felidézni a táltost,

Pálcát törő

Tudom az élet nem örök,
de pálcát azért nem török
fejem fölött.

Keserű vers

Mondd mit értél vele,
hogy olyanná neveltél,
amilyen te szerettél volna lenni?

A lombok között szél zihál

A lombok között szél zihál
és tépett szárnyú angyalok
reszketve súgnak új imákat

Szapphót keresve

Hol az a táj, hol az a szép sziget,
mely boldog, édes álomba merít?
Szapphót keresnéd? Nem találod itt.

Meddig…?

Fejemben mintha máig is
egy kis kamasz vihogna:
talán nyolcvanas önmagán

Karácsony csillaga

Kis karácsony, nagy karácsony…
Lesz-e cukor fenyőágon?
Telik-e majd friss kalácsra…

Szegény gyerek imádsága

Gyertyafényes szép karácsony,
hogy eljöjjön, alig várom.
Nem vágyom én fenyőfára…



Archívum

Facebook