Kamarás Klára
Fabula
Egy állatkertben van állat temérdek,
közülük most csak kettőről mesélek.
Az egyik birka volt és vágyakozva nézett
egy párducot, s álmodott róla szépet
Nagyanyám imája
Pécsett születtem. Réges-régen
nagyanyám imádkozott vélem.
Még most sem értem mért így mondta,
hiszen magyar volt anyja, apja
Őszi páros
A meggy, cseresznye mosolyát a polcon
Cukor szirupja őrzi meg a télig.
Az alma, körte már szedésre érik.
Egy csésze kávé
Köröttünk máris jó hangulat van.
Nem vágyom bálra, nagy társaságra.
Tudd meg, ma már
nekem itt a határ!
Még forr a nyár
Még forr a nyár. Habokban emberek,
de én a partra többé nem megyek…
Kísért a vágy, szikrázó múlt, regény,
Augusztusi felhők
– Nevetsz, de szemed nem nevet veled,
s szád szögletében keserű az árnyék.
Kérdeznélek, de mit sem ér a szó,
Köszöntő helyett biztató – Kaskötő Istvánnak*
Elszálltak már a fürge évek,
volt sok barát, volt szerelem.
Most latolgatni, mennyit értek,
felesleges gond, azt hiszem.
Ez lenne a teremtés?
Mindegy, hogy Heródes,
vagy csörtető hadak,
vagy füstbe szálló emberek pora…
Az ember vérszomjas és ostoba!
Palló Zsuzsi szép lánysága
Ismered az öreg Palló Zsuzsát? Az apjának szép háza, gazdasága volt itt a dombon, a Nyírfa utca végén. Meg két csinos lánya. Karcsúk voltak, bogárszeműek. Különösen Zsuzsika, a fiatalabb volt igen élénk, szemrevaló. Már 16 évesen is akadt kérője, de az anyja lebeszélte a házasságról, fiatalnak tartotta a házaséletre és ebben igaza is volt.
Egy rövid dal a régi iskolámról
Hadd énekeljek régi iskolámról,
felém onnan ma is víg „Eszter-lánc” szól,
s mások is vannak még, kik elhiszik,
Szomorú szonett
Hullócsillagok felragyognak,
jönnek s kihunynak menthetetlenül.
Az örökmécsek lángja is kialszik,
ha reng a föld, s a templom összedűl.
Nosztalgia
Volt nekem egy pöttyös szoknyám,
már csak egy fénykép van róla.
Büszkén hordtam, anyám varrta.
Sok év szállt már el azóta…
Utolsó üzenet
Volt száz címed, neved?
Nekem három. Kevés.
Látod, nem megy a színlelés.
Nincs titkom, nincs reményem
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások