Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 218
Kamarás Klára

Zsuzsanna – Álom

Azt álmodtam, hogy kilépett egy ajtón,
és látványától megdermedt szívem.
Zsuzsanna volt, ő nézett rám merően.

Gyenge ágon

A láncok nem szakadnak el,
csak húsba-marva jobban fájnak.
Gondolataid merre járnak?
Mondd el! …de csak egy csíz felel.

Tádzs Mahal

Tudod-e merre jártam
álmomban? Indiában.
Luxushajón nem ültem,
még csak nem is repültem,

Kísértetek

– Kitalálok neked egy múltat!
Akarod?
– Nem. Én inkább csak az maradok,

Csak ültem…

Ültem ragyogó nyári fényben, 
csak ültem, s néztem az eget… 
Értetted-e a verseimben 
megbúvó nyári meleget? 

Csobogó

Mért nem lehettem csobogó patak,
mely sziklák között is vígan halad?
Jönnének fáradt, szomjas vándorok

Kavicsvers

Kavics voltam, földre hulltam.
Madár lettél, elrepültél.
Toporgok az útszélen,
s alattomban úgy vélem,

Kezdet és vég

Nehéz felismerés, hogy a gyerekkorom
hazugságokra épült.
Nem is gondolnék rá, nem érdekelne,
vagy csak bólintanék, hogy így volt,

Visszanéző

Annyi mindent várunk magunktól, mástól,
az új tavasztól, virágfakadástól.
Tudom, mert én is vártam szépre, jóra,
de abból semmi nem vált még valóra.

Ajtók

Ajtók csukódnak? Majd nyílik újabb!
Mondták, hát higgyem,
hogy mindig így van?

Tibornak, ma

Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet…
Nem számít múlt, nincs szebb jövő,

Álmok országútján

Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag,
vihartört ágak végig az úton,
nem tudom, téged mért álmodtalak…

Jó Szerencse anyám

Jó Szerencse anyám,
süssön rám mosolyod!
Lásd, nincs igaz barátom,

Öreg öszvér töprengése

Kicsit megállnék. Ez már kaptató,
öreg öszvérnek ilyen nem való.
Sok a kanyar. Szakadék, vagy csak árok?

Botladozva

Huzalok, drótok, szörnyű pókok
szövik be orvul kis világunk.
A látható s a láthatatlan
hurkok közt botladozva járunk.



Archívum

Hirdetés