Kamarás Klára
Végállomás: kiszállás!
Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.
Vasárnapi ruhák
Engem még mindig az a régi kísért,
hogy a vasárnapi ruhát mise után
hazaérve, le kellett venni rögtön.
Aludj anyám, aludj…
Nem este és nem reggel,
te éjjel kettőkor születtél.
Már akkor sem hagytál aludni,
és hónapokig minden éjjel
kettőkor újra sírni kezdtél.
Ha szólni tudna még…
Ajtómon csengetett a perc,
amin túl nincs már semmi.
Nincsen öröm, sem rémület.
Nincs már mit tenni.
Emlékek őszi esőben
A második kávé után
lassacskán kitisztul a reggel.
Látom az ablakon át,
hogy fürdik fényes esőben a járda.
A félelem
A félelem bekúszik, mint a köd,
s belep már minden ajtót, ablakot,
és nem segít, ha többé nem nyitok
Emlékek kertje
Éjszaka van, belopódzik az álom.
Gyere, bújj ide hozzám,
Szálljunk, vissza együtt a múltba.
Itt az idő
Elvásott már lassan a sorsom,
Mind, amit nékem szántak a párkák.
Itt az idő beosztani már
Farsangi álom
Álmomban egy nagy teremben
álarcosbál volt. Bementem.
Táncra kértek, s úgy pörögtem,
elszédültek körülöttem.
Sok év után
Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások