Kamarás Klára | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 290
Kamarás Klára

Farsang maszkban

Farsangi maszk, vagy végleges?
Nekem az már csak álom,
hogy maszk nélkül is járhatunk,
s jöhet a dínomdánom.

Köszöntő

Adjon Isten minden jót:
Legyen jobb, mint eddig vót!
Adjon nekünk eleget,
Télen szobát, meleget

Szilveszteri bizakodó

2020 letelt végre,
sok gondunknak még sincs vége.
Pohárcsengés, dínomdánom
régen volt már. Bizony, bánom…

Rudi meg a lányok

Peták Rudolf frissen végzett állatorvosként került a faluba. Sok volt a munka, de mi az egy életerős fiatalnak? Maradt ideje, energiája szórakozásra is. Ki is használta azt a kevés lehetőséget, amit a falu nyújtott. Eljárt a presszóba, bálokra, azután lagzikba, szüreti mulatságra is.

Mau

Mau hatalmas, zsíros teste hajnali ötkor a fal felé fordult és ezzel a hirtelen mozdulattal szinte elsodorta nyiszlett hálótársát, aki két álmos szemét is alig tudta kinyitni, nemhogy védekezni tudott volna a földrengésnek is beillő, akaratlan, de mégis aljasnak tűnő támadás ellen.

Álomlátók

– Szép álmom volt.  Fiúk, ébredjetek!
Álmomban almafát ültettetek.
Talán így lesz, bár álom volt csupán,
már nem kígyó, egy angyal ült a fán…

Őszi levél

Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?

Őszi fényben

A Nap már sosem ád meleget
eleget.
A fény, mely beterít,
hidegen hiteget.

Talán majd holnap…

Állunk a sorban, mindenkin álarc,
hívásra várunk. Ez olyan sivár!
Öregek, ifjak és senki se tudja,
hány lesz, ki elmegy és hány, aki vár…

A költő lát is, nem csak verset ír

Ha a melegben eluntad magad,
hogy karanténban csücsülj bágyatag,
gondold, hogy lombok hűvös zöldje vár,

Cél nélkül

Aki soká él,
sok rejtvényt fejt meg,
csomókat oldoz,
titkokra lelhet…

Vallomás

Ha király lennél, kedvenc költőd lennék,
de lehet, hogy csak udvari bolond,
aki cigánykereket hányna, s néha-néha

Két gyufaszálról

Két gyufaszál (erről írtak már százszor)
együtt gyullad fel, tüzük együtt lángol,
s ha egyik már csak alig, hogy parázslik,

Kórtermi éjszaka

A kuvik hétszer szólt bele az éjszakába,
és nem tudom kihez szólt így, kiáltva:
Húúú! Hu-húúú!
Csak én hallottam?

Kórház-vasárnap

A vihar véget ért. Csendes eső szemez.
Kórtermünk ablakán már kitekinthetek.
Előttem nagy fenyő nyújtózik égre fel
Oldalt egy kis akác



Archívum

Hirdetés