Kamarás Klára
A Mézfolyónál
Mézfolyónak egyik partja
Kásadombnak volt az alja.
Másik partján pompás kertek
répát, káposztát termeltek.
Mézfolyói Kásadombi Tapsifüles Ugribugri
álló nap csak kását evett – mint ezt a hírekből tudni.
Január 4.
Ez az év is olyan lesz, mint a többi.
Három nap, három hét, míg tart talán,
s a fogadalmak, tervek csődbe jutnak,
a szilveszteri fények mind kihunynak,
Fából papír
Már fáradok, már elfáradt szívem.
A ritmus lassul, magam sem hiszem,
hogy volt idő, mikor fűtött a vágy,
s úgy éreztem, előttem a világ.
Ma csak legyintek. Mint egy tollpihét,
elhessentem a múlt üzenetét…
Karácsonyi képeslaphangulat
Az égi posta, lám hozott
Pár rövid, kedves mondatot!
Karácsony, képek, gyertyafény…
Vágyódó lelkünk oly szegény…
Ezerszer leírt mondatok,
Mögöttük mégis fény ragyog,
Mint egy bagoly
Mi bajom nékem a világgal?
Kevés, amit belőle láttam.
Mint egy bagoly, odúban, ágon,
csak gondolkodtam a világon.
Ki kopog?
Ki kopog? Mikulás!
Bizony ő jön, senki más.
Puttonyát leteszi,
jól figyeljen mindenki!
Mit hoztál? Cukorkát?
Piros almát, mazsolát.
Fakó emlékek
Mellettem ülsz, de mintha messze járnál.
Úttalan út és porfelhő takar.
Szétfoszló árnyad mintha mégis látnám,
hiszen tiéd ez arc, a váll, a kar.
Már nem te vagy, nem az, akit szerettem.
Kihunytak mind a régi csillagok.
Örökké
Azt mondják ez már mindig így lesz.
Örökké tart a félelem,
figyelni egymást maszk alól is.
Ki közel áll, árthat nekem.
A tünetek! Mindenki mást mond.
Érzed-e még az ízeket?
Ennyi
A gyerekkor mégiscsak gyerekkor!
Békében, háborúban eltelt.
Édes keserűség annak,
ki nem éhezett, nem fázott,
a lövegek robaját átaludta.
Másnap
Hazament a család,
elment a hűséges régi barát is,
szétszéledtek a bámész képmutatók…
Virágözönben állnak a sírok.
Csak úgy
Néha csak úgy repülnek füzetembe a versek,
mind, ami fáj, mind, ami éget,
nem szép szavak, csillogó rímek,
minden, ahogy mások is élnek.
Válasz
„Megbonthatatlan szikla vagy.” – mondta Pothurszky Géza
A sziklák is szétporlanak, mikor eljő a végnap!
Volt benne kristály, drága kincs,
Mikor a méreg kivirágzik
Nem tudtam én azt, jaj, előre,
hogy’ kell vigyázni az időre,
hogy az évek sebes folyása,
olyan, mint kövek zúdulása,
és hullnak rám a percnyi évek,
míg utamon tudatlan lépek…
Partnereink
