Kamarás Klára, Author at Hetedhéthatár • Oldal 4 a 25-ből
Szerzői archívum

Kamarás Klára

Kamarás Klára írásai: 373
Kamarás Klára

Emlékszem még…

Ha napfény bont rügyet, virágot
és fészket épít sok kis madár,
olyankor újra Pécsre vágyom,
pedig emléke oly messzi már.

Őszi búcsú

Hangulatkép
Apollinaire L’ Adieu című versét olvasva
Letörtem ezt a száraz ágat…
Az ősz, lám, mindent tönkretesz!
Tudom, hogy már hiába várlak.

Vándormadarak

Mikor a gólyák szállva délre,
nem tudják hány maradhat élve,
hányat lőnek le, bárha félnek,
ha hívják messzi-messzi tájak,
hisznek a szélnek, Napnak, fénynek…

Sompolygó nyár

Ez a nyár nemcsak dühödt meleget,
esőt, vihart is hozott eleget,
és, hogy már minden elvégeztetett,
hátrahagyott pár szürke felleget.

Altató

Éjszaka van.
Legyen édes az álmod,
édesebb, mint a pécsi fügék…
Játsszál újra a kertben,
s legyen szebb ma az éjjel

Csak egy fotó

Kamaszként olvastam egy könyvet,
íróját, címét meg nem mondhatom…
de nem tudom feledni azt a képet,
mi abban bűnjelek közt, vádlón szerepelt.

Ködös emlékek

Nem sokat láttam a világból,
s amerre jártam az is ködbe vész…
eltűntek képek és szavak fakultak,
fárad a vándor és tompult az ész…

Hogy’ is van ez?

Aki nem hal meg idejében,
tetszik, nem tetszik,
előbb vagy utóbb megöregszik.
Aki mindig bolondként szájal,
tetszik, nem tetszik,

Reklámáradatban

Már nem bírtam tovább, hogy minden reggel
dől rám a reklám, vegyek ezt meg azt…
Néha bedőltem egy-egy hirdetésnek,

Mulandóság

Elmúlt. Az már nem az én életem.
Csak mint egy könyv…
mintha olvastam volna
valamikor, fiatalon.

Falánk idő

Volt otthonunk,
gyöngyként voltunk dobozban.
Azt hittük, csillagok vagyunk,
s mikor a zár kipattan,
tőlünk szikrázik majd a föld s az ég.

Ki hiszi el?

Hogy mindig jót akarsz,
Ki hiszi el neked?
A magad útjait
Csak magad ismered.
Rád néz egy idegen
Lehet hogy rád nevet

Csoda és Igazság

Minden élőlény egy csoda.
Az ember is (az is ki ostoba).
Még sejtcsomó csak, de élni akar
még nincs se láb, se kar
végig kell járnia

Anna és Péter

Nem te voltál és nem is én,
két forrószívű idegen,
eljátszottuk egy online színpadon,
hogy milyen szép a szerelem.

Karantén-víziók

Vendég vagyok, vagy megtűrt idegen?
Karantén rabja, vagy egy szigeten
raboskodom, vagy tán’ szabadon élek
a maszk mögött, mint kósza lélek



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS