Illatozó pajkos tavasz,
s az aranykalászos nyár után,
a gyümölcshozó kacér ősz is elfutott,
s kihunyt a tarka tombolás.
Elárvult árvácskák bársonyán
lepkéik haldokolnak már
Az ágyásokban szépségük még tegnap
sóváran kémleltem
s mára helyükön
csupasz földre leltem.
Míg izzó gyönyörét a Nap kitombolta
Féktelen lángjában kemencévé lett a föld
Termékeny ölén felperzselte a jószagú zöldet
Semmivé fonnyasztott lombot, pázsitot.
Csupa zagyva-babra, ákombákom
kiáltozik – úton-útfélen,
míg vágtat a villamos, a falakról utánom.
Mennyi vakmerő kel útra a holdfénynél,
A JAJ a BAJ az utcán kiált!
Mégsem halljátok emberek!
Bűzben, szennyben,
állati sorba hulló testvérek
aluljárókban, utcákon fekszenek.
Karácsonyi lebegés,
időtlen álomvilág,
mézeskalács- s fenyőillattal
súlytalan most a világ.