Szenteste

Halk zene szólt, állt már a fa,
csillogtak a díszek rajta,
áradt áhított áhítat.

December

Könnyű pelyhekben hull a hó,
vastagodik a takaró.
Magára húzza a mező,
sátrakat emel az erdő.

Karácsony közeleg

Decembernek sötét egén
botorkál a halvány remény.
Föl-föltekint a sok szegény,
Odafentről jön-e a fény?

Így múlik a múlt

Nyitott villamos
hátsó peronján
álldogált a lány,
és mosolygott rám.

Éjszakai hangok

A hangos álom
forrását nem találom.
Valaki kopog?
Vagy csak a szívem dobog?

Magőg

Felhőkarcoló az orrod,
rettentő magasan hordod.
Lábad neked is földig ér,
mitől vagy több a többinél?

Oh, borzalom

Rettegnek az ostobák,
félik Isten ostorát.
Bűneinkért, szól a fáma,
boruljatok hát imára,
karácsonynak ünnepére
nyakunkon a világvége.

Sírkertben

Ma az élők hallgassanak.
A holtakra hallgassanak,
szeretteink mit üzennek,
ránk Ők hogyan emlékeznek?

Októberi képek

Üres a has

Amióta hasa kongó,
szomorkodik a nagy hordó,
az élete mire volt jó?
Manapság a legfőbb gondja,
kárba vész sok tölgyfadonga.

Jön

Ha jön a hajnal
az első faggyal,
lezuhan a lomb.
Terül az avar,
mindent betakar.

Óbánya anno

Müller Jóska,
Haklik Miska,
Teimel Pista –
elöljárók,
tekintélyek,
életüknél
tovább élnek.

Ökörnyál

Ezüst hajszál tekereg
fakó őszi fényben,
rajta kis pók utazik
szélfútta reménnyel.

Emlékzajok

Konyhából szűrődő hajnali zajok
– kisgyerekként még félálomban vagyok –,
szeretem ezt a zajt, tán inkább csak nesz,
Anyánk már fent van, a konyhában tesz-vesz.

Csak néhány haiku

Visszategezhetsz.
Csak kívül vagyok öreg,
fáradt sejttömeg.