Hetedhéthatár | T. Ágoston László
Szerzői archívum

T. Ágoston László

T. Ágoston László írásai: 151
T. Ágoston László

A Gazda vasárnapja

Lassú, nyugodt léptekkel sétált végig a falu főutcáján, és betért a templommal szemben lévő kocsmába. Sarkig tárta az ajtót, nehogy elkerülje a vendégek figyelmét, hogy megérkezett. Vendégek… No, igen.

A húsvéti nyuszi

Nagyapám majdnem minden tavaszon hozott egy vadnyulat a szőlőből. Hogyan fogta, hol szerezte, soha se tudtuk kideríteni. Amikor kérdeztük, hamiskásan elmosolyodott, és csak annyit mondott…

Nyúlház

A kert végében állt, és a rozsdás kerítésdróton tátongó lyukakat nézegette. Arra gondolt, hogy az is olyan, mint az ő élete. Ki-be járkál rajta mindenféle kóbor kutya, idegen macska, meg így húsvét környékén akár még az eltévedt húsvéti nyuszi is.

Az oroszlánfóka látogatása

A tudomány és technika legfrissebb eredményeinek felhasználásával szervezte meg birodalmát az Üveghegyen, meg a Brilltengeren is túli szél zúgatta nagyerdőben Leó császár.

A macska meg a cinege

A nap sugarai szikrázva pattantak vissza a frissen hullott hóról és a fák ágain ugrándozva kergetőztek, mint afféle tavaszi részegségre ébredt fenyőrigók. Vagy cinegék? – gondolkodott el az ablak előtt állva Baranyai, az író.

Változó világ

‒ Az a helyzet, Borikám ‒ mondta elgondolkozva Túriné ‒, hogy az utóbbi harminc évben többet változott a világ, mint előtte akár háromszáz év alatt. Ha csupán arra gondolok, hogy amikor én hatvan évvel ezelőtt elkezdtem bálba járni, az öregapám még eljött megnézni.

Biciglis Lajos

Ezen az álmos, fülledt nyári délutánon biciklit lopni indult Lajos. Vagy ahogy ő mondta a maga sajátos nyelvén; biciglit. Ilyenkor mindig végigjárta a város üzleteit, kocsmáit, meg a vásárcsarnokot (pontosabban ezek bejáratait).

Cellainformáció

Az ilyen ködös, nyálkás, téli reggeleken ‒ mint például ez a mai ‒ nehézkesen indul a család élete. Az óra csörgésére felriad ugyan az alvó asszony, tudja, hogy kelni kell, de olyan jó lenne legalább még egy percre, egy apró percecskére visszazuhanni a félig álmodott álomba.

Lenkey tábornok útja Aradtól Egerig

Lenkey János tábornok az egyetlen az 1848-49-es szabadságharc Aradon elítélt főtisztjei közül, akinek a sírja a trianoni magyar határokon belül található. Szülővárosában, Egerben, a Kisasszony-temetőben alussza örök álmát a tizennegyedik vértanú.

Dulcinea

Amint belépett az ajtón, rögtön észrevette, hogy egy szempár szegeződik rá. Meleg, barna, lágyölelésű szempár. A hozzá tartozó arc nem éppen szép, de érdekes. Vastag, szépen ívelt ajkak uralkodnak a kissé hegyes áll fölött.

Ki legyen a császár?

Meghalt a király! Éljen a király! Így szokott ez lenni minden tisztességes birodalomban, mióta halandó uralkodók ülnek az istenadta trónusokon. Ezért is fontos, hogy mindig legyen kéznél legalább egy herceg.

Tanácsadók

Sötét, gonosz erők támadnak az Üveghegyen, meg a Brilltengeren is túli szél zúgatta nagyerdőre. Már akkor megjósolta ezt a Fehér holló, Leó császár udvari jósnője, mielőtt elkezdtek volna sárgulni a falevelek.

Panelváltók

‒ Én nem értem ezt a gyereket ‒ morgolódott Sárosiné takarítás közben. ‒ A jövő héten betölti a harmincötödik évét, és még mindig esze ágában sincs, hogy megnősüljön, családot alapítson, mint más normális ember.

Durci karácsonya 

A hosszú, sötét decemberi esték reményt gyújtó fénypontja a karácsony. Olyan szép ez a gondolat, hogy szinte már kételkedni kezdek benne, valóban nekem jutott-e eszembe.

Bajuszpödrő

Az a kis oktondi tigriskölyök a minap megpödörte Leó herceg bajszát. Nem volt az olyan komoly sértés, hogy azonnal le kellett volna harapni miatta a fejét.



Archívum

Facebook