Petrozsényi Nagy Pál
Erdélyi könnyek
Dr. Beranda Pál főszerkesztő – betűzte a Nagy Ember ajtaján. Nagy? Inkább kicsi. Vékony kar, csapott vállak, feje szinte nyak nélkül domborodott elő, amitől kissé gnómszerűen hatott. – Tessék! – villantotta Kischre ravaszkás szemeit. – Kisch Ervin vagyok… khm… izé… Erdélyből.
Bolond Irén
Régi közhely, miszerint a pénz, a jólét ritkán boldogít. Bizonyíték erre az a háborút követő néhány év, amit kisfiúként éltem át egy romániai faluban. Helyesebben most romániai, mert akkor, a második bécsi döntés révén, Magyarországhoz tartozott.
Aki mindent elintéz
Képzeljünk el egy elégedett embert! Kissé szokatlan jelenség, de úgy látszik, itt-ott még akadnak effélék. Ugyanis Ádám úr pontosan ilyen volt. Körülötte dúlt az infláció, növekedett a munkanélküliség, az energiaválság. Ő mégsem aggódott, örült, hogy van tető a feje fölött, rendes állása, felesége.
Ahol az angyalok muzsikálnak
Úgy esett, mintha dézsából öntenék. A szikkadt talaj szomjasan itta magába a sóvárgott nedvességet, a bokrok, fák, virágok felélénkülve hajladoztak a friss szélben. A román–magyar határ mentén magas termetű férfi botorkált. Éjfél körül vágott a határnak.
A szuplinitorok hónapja
Feltételezem, többé-kevésbé ismerik a magyar tanügyi szaktanácsadókat. De vajon a románt ismerik-e? Nem? Akkor tüstént bemutatok egyet, méghozzá munka közben, hadd lássuk, hogy izzad, dolgozik egy román kollega. Helyszín: Nagyvárad.
Az utolsó sárkány
Valahol mélyen, több száz, ezer ölre a föld alatt élt egy sereg gyíkszerű hüllő. Akkorák voltak, mint a vadászkutyák. Testüket pikkely borította, végtagjaik karmokban végződtek, két-három vagy még ennél is több fejük nőtt és olyan szárnyuk, mint a denevéreknek.
Smekkerek – 7., befejező rész
(Mikor újból kivilágosodik a színtér, középtermetű, harmincöt év körüli, egyebekben minden szempontból jellegtelen férfi: Suciu hadnagy bukkan fel az ajtóban.) RUDI. Hurrá, éljen Iljics lámpása! Most az egyszer nem sokáig tartottak sötétségben bennünket.
Történelmi játék egy felvonásban – 6. rész
(Félkarú, himlőhelyes férfi, Szellő Márton lép a szobába.) SZELLŐ. Jó napot kívánok! Ungvári úrhoz van szerencsém? RUDI. Igen. Miben lehetek a szolgálatára? SZELLŐ. Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Szellő Márton vagyok, az új szomszéd.
Smekkerek – 5. rész
VÁGÁNYI. Jó napot kívánok! RUDI. Ni csak, a Vágányi úr! Jó napot adjon isten! Micsoda kellemes meglepetés. Már régóta nem láttam. VÁGÁNYI (fojtott gyűlölettel). Mondja, magának tényleg az a szándéka, hogy megőrjítse a szomszédjait?
Smekkerek – 4. rész
(Ervin és az előbbiek.) ERVIN (elsőnek nyit a szobába kezében két jókora bőrönddel). Meglepetés! RUDI. Hát te mit keresel itt, Ervinke? (Auricahoz, aki a hallban újra púp és bicegés nélküli leánnyá változott.) Ejnye-bejnye, miért nem értesítettél, milyen kedves vendéget vársz ebédre?
Smekkerek – 3. rész
(Blaj és az előbbiek.) BLAJ. Jó napot kívánok! De nehéz magukhoz ide feljutni! (Lihegve törli meg a homlokát.) RUDI. Üdvözlöm, domnu Blaj! Fáradjon beljebb, és fújja el szaporán, mi a baj! BLAJ. Honnan veszi, hogy baj lenne? RUDI. Na hallja, felkaptatott volna ekkora hassal idáig?
Smekkerek – 2. rész
Második jelenet – (Helga és az előbbiek.) RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.)
Smekkerek – 1. rész
Történik 1988 telén, Nagyváradon. Szegényesen berendezett garzon a 11. emeleten. Kopott bútorok: egy ruhásszekrény, kétszemélyes rekamié ágyneműtartóval, melyen egy tévé- és kazettás rádiókészülék látható. A szoba közepén asztal négy székkel. A sarokban hintaszék.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 83., befejező rész
Gyanúsan hamar engedett, ami csak megerősítette a gyanúmat, hogy nincs ezen az űrteknőn semmiféle pokolgép. Esetleg, nagy valószínűséggel, míg, ha én engedek, biztosan mindketten jól járnánk. Bele is mentem volna a dologba, ha először kér erre.
A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 82. rész
Én azonban megkönyörültem rajta és befogadtam, mert hátha mégsem informátor. Hogy vehettem volna a lelkemre, hogy miattam haljon meg egyetlen ember is. Azért előtte – minden meglepetést kizárandó – még átvilágíttattam egy robottal. – Ejnye, szépfiú, nem bízol meg bennem?
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások