Petrozsényi Nagy Pál
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/33.
Befejeztem a Tanyasi balladát. Ütős novella, van benne feszültség, konfliktus, meglepetés meg minden, ami egy jó novellát jellemzi. Azért mégsem olyan, ami az én szívemet is megdobogtatná, melynek minden szava világít, és elkápráztatja a szellemet, képzeletet egyaránt.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/32.
Jelen pillanatban két dolog idegesít legjobban. 1. Nem tudom, mit kezdjek a megmaradt pénzemmel (kb. 80 000 Ft). Ha magamnál tartom, ellophatják, ezt maga a Vaskalapos is elismerte. Az otthonban nincs értékmegőrzés, emellett a pénzük biztonságáért sem felelünk – jelentette ki blazírtan a nagyfőnök.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/31.
Mint említettem volt, ugyancsak menedéknek tekintem az otthon körsétányos parkját is, amit egyelőre csupán azért nem szemelt ki magának egy rokkant sem, mert minden erkély ajtaját lezáratta a Vaskalapos. De mi lesz, ha kinyittatja? Agyő csend, magány, madarak.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/30.
Szóval írogatok. Reggel fél hét és 14 óra között. Így állapodtam meg Álomkórossal. Én írok, ő meg húzza a lóbőrt, igaz, mit is tehetne mást? Délután én alszom, illetve inkább csak fetrengek az ágyon vagy sétálok, hogy éjjel tudjak aludni. Néha bekukkantok az Origó hírportálra, vagy bekapcsolom a rádiót.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/29.
Nem akartam elébe vágni a történetemnek, de úgy látom, bizonyos mértékig mégiscsak megtettem, ezért engedelmükkel visszaugornék ahhoz az ápolónőhöz, aki hallókészülék megvásárlására próbált rávenni. – Nem rossz ötlet, csak hát a pénz… Sokba kerül az, nővérke.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/28.
Újabb döntést kellett hoznom a pénzemet illetőleg, konkrétan: hogyan férjek hozzá, ha beteg vagyok, és nem tudok bemenni érte a bankba? Nyilván csak, ha mást küldök helyettem, persze meghatalmazással, és volt probléma, nincs probléma. Én Gyuszira gondoltam.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/27.
Ennyi baj, szenvedés, hercehurca után meg kell állapítanom, hogy jelenleg én is a kálváriák útját járogatom. De már se nem panaszkodom, se nem lázongok. Ma éjjel például így fohászkodtam: én Istenem, jó Istenem, megint én vagyok. Nem tudom, mi a terved Fifivel.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II.
Szombat. Gyuszi eljött az ételhordóért. Meghatódtam: valaki azért mégis gondol rám. Blazírtan közölte, hogy ne okozzon gondot a rezsiköltség, ezt ők, mint tulajdonosok fogják fizetni, de csak ha előbb lemondok a haszonélvezeti jogomról. Hm, meggondolandó, nagyon meggondolandó.
Én, Petrozsényi Nagy Pál II/25.
Makkai János nem üdvözölt sem karácsonykor, sem újévkor. Gyanút fogtam, ilyesmi még sosem fordult elő, ugyanis bármilyen rapszodikus János levelezése, a nagy ünnepeket sosem szokta kihagyni. Úristen, csak nem halt meg a barátom! Talán Varga József megírja, ha szépen megkérem.
Én, Petrozsényi Nagy Pál II/24.
Szia, omikron-vírus Dél-Afrikából! Már nagyon vártunk. Remélem, te fürgébb leszel derék delta társadnál. Az lett, és újabb pánikhullám söpör végig a világon. Szigorítások vissza, most már tényleg komolyabban vehetnénk azt a fránya vakcinát.
Én, Petrozsényi Nagy Pál II/23.
12 nap csavargás után megkerült őfelsége második Fifi. A menhelyről telefonáltak Marsa, illetve most már Balla Katikának, menjünk érte sürgősen. Elhoztuk, és most megint itt kísérget az udvaron. Kicsit lefogyva, fáradtan és ugyanolyan közömbösen, mint első eltűnése idején.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/22.
Ma reggel megint megviccelt az élet, pontosabban a Pannontükör és Irodalmi Jelen szerkesztője, név szerint Bene Zoltán szerkesztő és írókollega. A lavina akkor indult meg, amikor bejelentettem, hogy elbúcsúzom tőle, mert túl sokat kell várnom (kb. 1-2 évet), amíg a várólistán sorra kerülök.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/21.
Dél körül kaptam meg a 3. vakcinát. Érdekes, mennyire beváltak a járványra vonatkozó előrejelzéseim. Már a kezdet kezdetén jeleztem, hogy ennek a rémálomnak sok más véleménnyel ellentétben még koránt sincs vége. Most az indiai delta-variáns dúl a bolygónkon.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/20.
Most három napja kiszökött Fifi az utcára. Éppen a fűnyíróval igyekeztem volna kifele, amikor a kutya kifurakodott a lábam között. Gondoltam, csavarog egyet, aztán visszajön, mint ahogy azt már máskor is megtette. Nem jött vissza. Elütötte egy autó, befogták, sejtelmem sincs.
Én, Petrozsényi Nagy Pál – II/19.
A Kaláka megszűnését követően eltűnt az irodalom palettájáról a Kóbor lovagok, főszerkesztője Boér Péter Pál, Tárcán Kínálom, főszerkesztő M. Szlávik Tünde, Magyar Irodalmi Lap, főszerkesztő (?), Eirodalom, főszerkesztő Lőrincz György, Napsziget, főszerkesztő Lajtai Gábor.
Partnereink
