Varga Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Varga Csaba

Varga Csaba írásai: 6

Aforizmák, gondolatok, töredékek

Az alábbi gondolathalmaz az 1970 körüli évek terméke, amikor a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban s egyidejűleg a konzervatórium orgona-szakosaként végzés felé közeledve, majd származási bélyegemet letörlendő az István-akna csilléseként, s végül a bányászmúlttól segített Nehézipari Műszaki Egyetemről (Miskolc) visszaverekedve magamat Pécsre, az Állam- és Jogtudományi Karra, küzdöttem a költészet, az orgona, az esztétika s a filozófia közti választás gondjával.

Kis magyar menzatörténet?

Néhány emlék – Miután önfényüktől megzavarodott s magyar, keresztény és polgári hagyományokban egyaránt járatlan egyesek – reményük szerint politikacsinálók – szemében immár a kormányzaton belüli menzaszolgáltatás is botránykeltés tárgya lett, s miután a televízió képernyőjén ennek nevetségességéről megszólalóktól is összehasonlításképp jobbára friss példákat hallhattunk, talán nem érdektelen saját élményvilágomból a múltba visszanyúló néhány emlékképet felvillantanom.

Emlékezés egy nagyszerű teológusra

GOJÁK JÁNOS 1930. december 4-én Bikalon született horvát–magyar mezőgazdasági munkás szülők gyermekeként. Elnémetesedett település sváb falusi környezetében nevelődött; középiskoláit államosításáig a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban végezte, Pécsett kezdett teológiai tanulmányait pedig a budapesti Hittudományi Akadémián történő doktorálással 1958-ban fejezte be.

Hevesi András emlékezete

A barát(1), akivel találkoznom valaha adatott. A barát, akivel összetalálkozni érdemes volt. Vonzó, még zömökségével is férfiasságot sugalló, mély és kidolgozottan erős, gyönyörű bariton orgánumával olyan lény volt, aki mintha folyvást épp az élet értelmességéről közvetítene üzenetet. Mert volt mondanivalója, főként a lét súlyos kérdéseiről.

Varga Csaba (1945–2012) pécsi animációs filmes, stúdió-alapító, utóbb írástörténész emlékezete

VARGA CSABA filmjeiről, filmsikereiről természetesen a sajtóból sokat hallottam, de őt magát még nem ismerhettem. Magam mindenféle politikai hátterű kínkeservek, buktatók túlélésével válhattam csak gondolkodóvá, hivatásossá, mert akadémiai kutatóvá – a jog filozófiájára kényszerülten

Tüskés Tibor siratása

Aki egy városban benne él, megszakítatlan nyüzsgésében elsődlegesen nyilvánvalóan mindennapi megújulását érzékeli, még ha kellő különbségtételek megejtésével is. Aki viszont távolról, önnön múltjából s egykori megéltségéből figyeli, bizonnyal leginkább emblematikus csúcsait érzékeli.



Archívum

Hirdetés