Hajnal Éva | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 216
Hajnal Éva

és ősz

levegő után kapkod ez a reggel
ólomkatonák ágaskodnak és zuhannak
minden lecsupaszított ágvég tenyerébe

pecsétes

rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel
ám reszket a lába
rücskös pecsétes utcakő

kilégzés

lassú
lista
lop
les
belégzés

billegő

fura lesz
amikor észreveszed majd
hogy a nincsben billeg ez az este is

Verspár II.

néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit

Verspár I.

nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört

néha álmodom

néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit

senkiföldje

magányos mátka ez a kert
foghíjas léckerítéssel keríti körbe védenceit
épp amint egy arcot foglal keretbe a vézna frizura
virágai mint megannyi önálló öröm
versengve illatoznak

utálom bélatelepet

gyerekként szerettem volna a balatonon nyaralni
épp mint a többiek
nálunk az apukámnak meg kellett ehhez halnia

a hetedik szoba

bezártad magad a hetedik szobába
árnyalakjaidban halott idők hamvai
hajnalban leltem rád

emlékszem

emlékszem épp itt álltam
a fejemet ugyanígy fordítottam mint most
ebben
az ugyanolyan buszmegállóban

elfuserált odüsszeusz

ötvenkét évesen
senki nem számolgat csillagot
mondtad
nyughatatlan lépteiddel
többször átgyalogoltál a világ peremén

motozó

a délutáni jégeső
itt sátoroz és kárt okoz
most csönd csöpög
és sár motoz

vihar

nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört

esős

kitárt kerítés mind az este
eső sipákol nagyra nőj
gyerekcipőben ring a teste



Archívum

Hirdetés