Hajnal Éva
sáros
sárban cuppog az aggodalom leragad a bánat a vágyon apró fények a lágy iszapon bemerül a lábam a lápon pocsolya az utca súlyos a sár menekül az idegen reszket a táj elviszi morc hidegébe fák levelét a szélhegedű dallama drága etűd tócsa ezüstje tükre az égnek mennyei szólam búnak […]
Nagy Költő a fészen, ha nagyon…
Nagy Költő, ha nagyon alkot, egymaga vív bánatharcot:
… feneketlen tó fenekén, nincsen ott más, csak te, meg én…
Titok
Legszívesebben leszakítanék abból a felhőből egy darabkát. Abból a fodros szélűből, amelyik itt leng, épp a fejem fölött. Úgy képzelem, hasonló érzés lehet elvenni belőle, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy falatkát a szomszéd kislány vattacukrából.
Mosoly
Felhők peremén ücsörög az éj ma,
mint vén semmirekellő, csak szendereg,
bóbiskolva hallgat muzsikát a léha,
lélekzés
haragos felhők szorítanak össze
mintha legalábbis ismernénk egymást
vigyorogva közelítenek
már majdnem elérik a fejem búbját
Didergő
Hótakaró alatt nyújtózik a csend,
hópihék röptével szállnak percei,
ágboga fázósan, tétován mereng,
elgémberedtek már vénült szárnyai.
Legutóbbi hozzászólások