Hajnal Éva
Wisława Szymborska: Távolság
Olyanok voltak mint két idegen.
Gesztusok és szavak nélkül mentek
az úton,
a boltba,
az autójukhoz.
megközelítőleg
megközelítőleg felismerhető vagy
mesés gyerekkorunk seolban suttog
most
felvarrt mellek
szomorú
ma elmesélte a julcsi néni
hogy nem minden kisgyerek egészséges
és aki már nagyon-nagyon beteg
az a dóri házban lakhat az anyukájával
sonkahét
a beszélgetőkörben a peti mellé ültem
mindig így szoktuk
ma a húsvétról beszélgettünk
hogy kinek mit jelent az hogy húsvét
kérdés
az összes nyitott ajtón be kellett volna menned legalább egyszer
még akkor is ha ez lehetetlennek tűnik mint a vízen járás
még bekötött szemmel is jó lett volna belépned
A sértődésről…
Kimeríthetetlenül komplikált, embert próbáló téma. Belátom, mert önmagamról is beszélek, amint e kérdést fejtegetem… Hangsúlyos a „fejtegetem” szó, hisz’ lehetetlen tökéletes válaszokat találni! Kivel ne esett volna még meg ez a fura viselkedésforma?
sohasem
sohasem hazudtál nekem
csak nem mondtad el
hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk
hogy nem is lesz gyerekkorunk
a magzat
abortuszt végeztél rajtam
sosem volt még abortuszom
semmi különös előzménye nem volt
szóltam hogy nem vagyok jól
csak ráadás
írhatnál a tavaszról
most mindenki a tavaszról ír
leírhatnád
hogy pattanásig feszül a rügyekben a várakozás
képzavar
az ágy mögött egy kéz lakik
félek álmomban elragad
setét mélységbe hurcolász
csak egy ruhám mi megmarad
felismerés
már a folyosó bűzlött
óvatosan vett levegőt
nehéz pisiszag áradt mindenütt
a takarítónő mindig épp felmosott
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások