Hajnal Éva
Verspár III. – Hajnal Éva és Jóna Dávid
pillekönnyű pillanatban
puha csendben itt maradtam
álomszuszék felhőt láttam
megcsodáltad
megcsodáltam
milyen kár
milyen kár hogy nincs pillanattörlő
olyan eszköz ami a kínos pillanatokat semmisíti meg
mintha nem is lettek volna
Ezüst kiskanál
Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal?
hasonlatos – Lackfi Jánosnak
hasonlatos a mennyeknek országa
a zsebben felejtett cukorkához
amit mindig akkor találtál meg
amikor a legéhesebb voltál
Azután
– Szia, Petikém! Bocsánat, nem tudtalak fölvenni időben, most ment el a festő! Látnád, miben vagyunk: minden cuccot átpakoltunk a középső szobába, de nem is mondom… A lényeg, hogy szép minden! Már csak a gardrob van hátra, amit a te szobádból csinálunk, tudod, milyen régi vágyam!
Hétkéses
Nincs az az embör, aki késsel a kezibe gyün a világra, nincs-nincs! Az én apám mindig aztat mondta, Isten nyugtassa, hogy jó kést nem tanál csak úgy az árok szélibe senki, azt ki kő érdemeeeni! Mi nem hétszivafás, csak hétkéses család vótunk, ugye? Mindenki tudta. Szépapám is ezt a mesterséget örökűte, aztán mi mind, ahogy kő!
végül
végül elfutnak mind az évek
rohannak
mintha muszáj volna bizonyítani valami kivételes győzelmet
közben gyérül a haj
Anyák napja
Aznap nem volt rajtam bugyi.
Csak egy kinőtt fehér harisnyanadrág. A talprész is kicsi volt már és a hossza is megrövidült. Folyton húzogatnom kellett, nehogy lecsússzon.
Valahogy megnőttem. Senki nem vette észre. Én sem.
A perem alatt
Még sosem jártam Ottóéknál. Általánosban végig padtársak voltunk. A gimit mindketten a város egy-egy elit gimnáziumában végeztük: ő a Leőweyben, én a Nagy Lajosban. Ettől kezdve ritkásan találkoztunk. Egyetemen egyáltalán nem. Később elmentünk egymás esküvőjére, majd a gyerekek születésénél láttuk egymást újra, azóta csak most.
gombócos
most
nem mehetünk iskolába se a dolgozóba
mindenki itthon van nálunk
ilyen ritkán szokott történni
mert mindannyian szaladozunk mindig
Okuláré
Szemüvegnek is mondhatjuk, de a cvikker kifejezés is megállja a helyét. Bárhogy nevezzük is, ami biztos: picit sem mindegy, milyen üvegen keresztül nézzük szemünkkel a világot, hogyan szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket! Lehet, hogy meglévő szemüvegünkkel már nem is látunk, így bizonytalanságot közvetíthetünk.
húsvét
a reggelinél
újra szólt a petőfi rádió az iskolai ebédlőben
a julcsi néni azt mondta
rögtön kikapcsolják
mert nem nekünk való a téma
Lassú szonett
Eltékozolta szárnyait az éjjel,
tétova tűnődés téblábol haza,
kopott kerti lóca évődik a fénnyel,
Wisława Szymborska: Hiány – Hajnal Éva fordítása
Nem sok hiányzott,
hogy anyám férjhez menjen
a Zduńska Wola-ból származó Mr. Zbigniew B.-hez.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások