Hetedhéthatár | Hajnal Éva
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 136
Hajnal Éva

Tavaszi

Virágpalástod
tavaszillatba burkol
morc járókelőt.

Néma

Magam
sem
értem,
valahogy belenémultunk a végtelenbe.

Nagy Költő a fészen, ha nagyon…

Nagy Költő, ha nagyon alkot, egymaga vív bánatharcot:
… feneketlen tó fenekén, nincsen ott más, csak te, meg én…

Titok

Legszívesebben leszakítanék abból a felhőből egy darabkát. Abból a fodros szélűből, amelyik itt leng, épp a fejem fölött. Úgy képzelem, hasonló érzés lehet elvenni belőle, mint amikor gyerekkoromban kaptam egy falatkát a szomszéd kislány vattacukrából.

Mosoly

Felhők peremén ücsörög az éj ma,
mint vén semmirekellő, csak szendereg,
bóbiskolva hallgat muzsikát a léha,

Még téli – haikucsokor

Macskalábnyomok
a hóban s kis vonatfütty
töri meg csendem.

lélekzés

haragos felhők szorítanak össze
mintha legalábbis ismernénk egymást
vigyorogva közelítenek
már majdnem elérik a fejem búbját

lépkedő

télhideg ténfereg
tajtékot kéreget
hamvadó alkonyon
holtában hentereg

Didergő

Hótakaró alatt nyújtózik a csend,
hópihék röptével szállnak percei,
ágboga fázósan, tétován mereng,
elgémberedtek már vénült szárnyai.

Vacogó

Csipkét tereget
az őszi bánat a fákra,
tócsát mereget
a szél a télikabátra.

Édesapámnak

Nem felejtem arcát, sápadt volt és félt,
lelkébe rejtette mind a titkait,
ölelése égette a szív helyét,
mosoly feszítette arcvonásait.

Négy

Törleszkedik a téli este,
aranycérnává foszlik a fény,
lám, fél almáját már megette

Pityergő

Pityereg az eső
ma csak úgy eleredt,
lepereg a tájon

poros versike

lebbenő
hajamba
fénykoszorút
fontam

Majd holnap

Talpam a hóban, csikorgón járok,
fehér kabátos házakban álmok.
Csordul a jégcsap megáll az útja



Archívum

Facebook