Hajnal Éva | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 308
Hajnal Éva

fércelő

rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána

titkos

titkos hegedűkkel érkezik az ősz
szellő hátán morcos menedék
mély kabátzsebéből vékony sál lifeg
ráér elővenni

etűd

ténfereg a szél
lábnyomaiban pasztell-etűdök
érzéki finom futamok
időtlenség lélegzete lépeget

szürreál

oly árva itt a buszmegálló
épp mint egy elhagyott sziget
járdaszegélyen magam várok
s rám csapódik a szürkület

az a nap

az a nap olyan volt
mint a kislány a piacon
a sarokban ült és babrálta a zokniját
szakadt koszos zoknit babrált

Pethes Mária: Szuperszonikus angyal

Pethes Mária pazar kiállítású könyvének borítóján egy angyal könyököl. Egy ablakból néz a világra, belső szobájából réved kifelé. Tekintete felhős, szárnyai ágbogas, földi szárnyak. Rajta egy kis élet: lehetne Varga Mihály kitűnő ajánlója szerint gyurgyalag, vagy szalakóta, ám, jobban szemügyre véve, akár egy hím „csillogó” quetzal-t is formázhat.

Hajnal Éva verse angol fordításban / Magyarul Bábelben – 3.

Vannak útjaim,
mik talpamhoz idomultak, mint az évek.
Velük élek.
Vérereimbe beleértek,
akár a csillagok éjszakáim saruján.

Hajnal Éva verse angol fordításban / Magyarul Bábelben – 2.

Valami végleg összetört,
üvegcserépen lépdelek,
jeltelen síron nincs virág,
holtan hevernek életek.

Hajnal Éva verse angol fordításban / Magyarul Bábelben

hasonlatos a mennyeknek országa
a zsebben felejtett cukorkához
the kingdom of heaven is like
long forgotten candy left in your pocket

Miniverzum

A szemüveges fiú, amolyan doktorandusz és a vézna szőke medika ma is az egyetemi könyvtárban jegyzetel. Ez a második vizsgaidőszak, amikor naponként futnak itt össze. Az ódon falakon sárgult könyvillat oson. Harapni lehet a csendet. A fiú ma bátor. Hosszú sóvárgás után, könyvével átül a lány asztalához. A fiatal lány hetek óta erre vár.

Verspár III. – Hajnal Éva és Jóna Dávid

pillekönnyű pillanatban
puha csendben itt maradtam
álomszuszék felhőt láttam
megcsodáltad
megcsodáltam

milyen kár

milyen kár hogy nincs pillanattörlő
olyan eszköz ami a kínos pillanatokat semmisíti meg
mintha nem is lettek volna

Ezüst kiskanál

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal?

hasonlatos – Lackfi Jánosnak

hasonlatos a mennyeknek országa
a zsebben felejtett cukorkához
amit mindig akkor találtál meg
amikor a legéhesebb voltál

Azután

– Szia, Petikém! Bocsánat, nem tudtalak fölvenni időben, most ment el a festő! Látnád, miben vagyunk: minden cuccot átpakoltunk a középső szobába, de nem is mondom… A lényeg, hogy szép minden! Már csak a gardrob van hátra, amit a te szobádból csinálunk, tudod, milyen régi vágyam!



Archívum

Hirdetés