Hajnal Éva, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 328
Hajnal Éva

Ajándék

Kérem uram tudom hogy siet mégis kérem álljon meg egy pillanatra milyen csinos a nyakkendője kedves uram érdemes meghallgatnia nem fogja megbánni majd meglátja kérem tisztelettel nézze meg ezt a gyönyörű készletet ajándék igen sietek én is meglátja megéri hogy hazáig kísérem

Vissza az égbe

Petőcz Andrásnak
Nem vezet lépcső a hegyre. 
Semmiféle lépcső. 
Sem elképzelt, sem korhadt.
Egyszerűen nincs lépcső.

Cédula

A férfi az alvó lányt figyelte: finom ívű arcát, vállára omló fényes, barna haját, apró kezét, ami az ölében nyugvó nyitott könyvön pihent. –  Akár egy Angyal – gondolta. – Épp, amilyen a lánya volt. Kint már sötét kabátba bújtak a fák és úgy rohantak el a kattogó sínek mellett.

Meghitt

Szél sustorog, már este van,
a veranda fényes virág.
Árnyék bujkál az udvaron,
kabátban lófrálnak a fák.

kikapcsolom

villognak a vakuk kattognak a gépek
hogy ne keverjenek össze másokkal minket* 
a sajtó is izgatott 
a hetedik sor közepén ülök

Eljött az én időm!

Második óta az ablak mellett ülök, a negyedik padban. Most épp matek óra van, már mindenki hulla. Kék, zöld, citromsárga és piros hulláink üveges tekintettel pásztázzák a táblát. Petibá elszántan magyarázza a tengelyes tükrözést. Ugyanazt a hülye pulcsit hordja már egy éve.

Glass Konferencia

Tisztelt Hallgatóim!
Glass Zénó vagyok, a barátaimnak Zéni. Hagyományainkhoz híven, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre szerény ötletem alapján – ezt a sajtó munkatársainak súgom – Glass Konferenciánk.

Mivé lett ez az ember…?

Mivé lett ez az ember…? Egy órája futottunk össze a sarki kávézó teraszán. A harmadik kávéját issza. Béléssel. Hevesen gesztikulál. Sorban szívja a cigiket. Lehet, hogy meg kéne mondanom végre, hogy indulok. Megyek, mert dolgom van. Megyek, mert halálosan fáraszt.

várlak

Sárának
már fél tíz van és senki se jön*
az ajtót kulcsra zártam
szűk homály lappang a házban

Igazi férfi kerestetik

Igazi férfiak már nem léteznek.
Férfiak, ti konditermek hősei! Izzadtan szuszogó izompólós robusztusok! Ti felpumpált álomlovagok, tetoválásokkal kidekorált büszke héroszok! Ti egyenruhás, egyenizmos, egyenfrizurás, ó, inkább egyenkopasz bajnokok!

Most csak úgy

elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron.

Nyolcsoros 

Száznyolcvanhét betű ez a vers.
Ízlelgeted a sorokat.
Kifürkészhetetlen gléda a harmadik.

Vézna kis kabátban

álldogál a téren, hideg van, néha, csak úgy megszokásból fejet hajt, boldog karácsonyt kíván egy-egy járókelőnek, mintha őszintén tenné, nem emlékszik, mikor lehetett utoljára őszinte, ezt is kiszakította belőle a kényszer, meg a csordaszellem, egyébként is, máshol járnak a gondolatai.

szerelem

muzsikában búvó madár
puha álom apró tanyán
aratáson szalmaillat
harmat amit hajnal ringat
fák tetején esti szellő

Kérdezlek

Hallgatag tisztásaidon
egykor emberőzek  lármáztak, Uram.
Gyönyör mulatott  fülledt völgyek hasadékán,
pipacsok lángjain szél lihegett
és derékig ért a margaréta.



Archívum

Hirdetés