Hajnal Éva | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 298
Hajnal Éva

Verspár III. – Hajnal Éva és Jóna Dávid

pillekönnyű pillanatban
puha csendben itt maradtam
álomszuszék felhőt láttam
megcsodáltad
megcsodáltam

milyen kár

milyen kár hogy nincs pillanattörlő
olyan eszköz ami a kínos pillanatokat semmisíti meg
mintha nem is lettek volna

Ezüst kiskanál

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal?

hasonlatos – Lackfi Jánosnak

hasonlatos a mennyeknek országa
a zsebben felejtett cukorkához
amit mindig akkor találtál meg
amikor a legéhesebb voltál

Azután

– Szia, Petikém! Bocsánat, nem tudtalak fölvenni időben, most ment el a festő! Látnád, miben vagyunk: minden cuccot átpakoltunk a középső szobába, de nem is mondom… A lényeg, hogy szép minden! Már csak a gardrob van hátra, amit a te szobádból csinálunk, tudod, milyen régi vágyam!

Hétkéses

Nincs az az embör, aki késsel a kezibe gyün a világra, nincs-nincs! Az én apám mindig aztat mondta, Isten nyugtassa, hogy jó kést nem tanál csak úgy az árok szélibe senki, azt ki kő érdemeeeni! Mi nem hétszivafás, csak hétkéses család vótunk, ugye? Mindenki tudta. Szépapám is ezt a mesterséget örökűte, aztán mi mind, ahogy kő!

végül

végül elfutnak mind az évek
rohannak
mintha muszáj volna bizonyítani valami kivételes győzelmet
közben gyérül a haj

Anyák napja

Aznap nem volt rajtam bugyi. 
Csak egy kinőtt fehér harisnyanadrág. A talprész is kicsi volt már és a hossza is megrövidült. Folyton húzogatnom kellett, nehogy lecsússzon. 
Valahogy megnőttem. Senki nem vette észre. Én sem.  

A perem alatt

Még sosem jártam Ottóéknál. Általánosban végig padtársak voltunk. A gimit mindketten a város egy-egy elit gimnáziumában végeztük: ő a Leőweyben, én a Nagy Lajosban. Ettől kezdve ritkásan találkoztunk. Egyetemen egyáltalán nem. Később elmentünk egymás esküvőjére, majd a gyerekek születésénél láttuk egymást újra, azóta csak most.

gombócos

most 
nem mehetünk iskolába se a dolgozóba
mindenki itthon van nálunk
ilyen ritkán szokott történni 
mert mindannyian szaladozunk  mindig 

Okuláré

Szemüvegnek is mondhatjuk, de a cvikker kifejezés is megállja a helyét. Bárhogy nevezzük is, ami biztos: picit sem mindegy, milyen üvegen keresztül nézzük szemünkkel a világot, hogyan szemléljük a körülöttünk zajló eseményeket! Lehet, hogy meglévő szemüvegünkkel már nem is látunk, így bizonytalanságot közvetíthetünk.

húsvét

a reggelinél 
újra szólt a petőfi rádió az iskolai ebédlőben
a julcsi néni azt mondta
rögtön kikapcsolják
mert nem nekünk való a téma

kikapcsolták

jártam ott
ma kikapcsolták az áramot
sötét volt kívül és belül
mint éjfolyó

Lassú szonett

Eltékozolta szárnyait az éjjel,
tétova tűnődés téblábol haza,
kopott kerti lóca évődik a fénnyel,

Wisława Szymborska: Hiány – Hajnal Éva fordítása

Nem sok hiányzott,
hogy anyám férjhez menjen 
a Zduńska Wola-ból származó Mr. Zbigniew B.-hez.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.



Archívum

Hirdetés