Hetedhéthatár | Hajnal Éva
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 166
Hajnal Éva

Még

Még őrizgeti pompáját az erdő,
bíborszín köntösbe öltöztek a fák,
lám, csöndben úszik mind a bárányfelhő

Ötvenedik

Hideg volt azon a régi napon.
Egyik lábamról a másikra álltam.
Akkoriban sosem volt meleg cipőm.

játék – Eszteri Zsolt képeiről

lám csak a kéknek száz azúr álma
pontusi bíbor szárnyal utána
zsendül a zöld is kénye a kedve
lángvörös arcú félszeg a szende

Szerelemmuzsika

Ma sokat gondolkodtam a szerelemről.
Elképzeltem,
amint piros felöltőben belép a kertkapun,

Moccanatlan

Betérdepelt az ősz a kertbe.
Eleinte nem gondolta komolyan,
nem időzött hosszasan,

alig akvarell

nézd megingathatatlan az ősz
homályos csönd csúszik levéléleken
bizonytalan némaság tartja az ágakat

Égi

Lám, kis szempillantás s eltűnik a nyár,
halványzöld nyomot hagy csöpp papírlapon,
nyirkos reggel hűvös szélruhában jár

egy másik hajnal

milyen feledékeny az ember szeptember 11-ét is feledi
aznap is úgy ébredtem mint bármely másik hajnalon
a kávé keserű
a forró víztől megint csupa homály a tükör

huszonnégy

szép
ősz
lép
rőt
csönd
cseng

Nekem Magyarország

Nekem Magyarország szép halasi csipke,
a tihanyi visszhang, nem mentén a pityke.

Hét haiku

nagy a távolság
az elme és a szív közt
leküzdhetetlen

Szótlan

Már majdnem éjfél, vége lesz a napnak,
látod, él a fény, földünk másik felén,
a régi hangok torkodban ragadnak

földöntúli

a kalauz foghegyről köszönt
rosszulesett neki hogy ott vagyunk
morcosan imbolygott
arra gondoltam biztosan álmában is így billeg

Este

Tücsök ciripel,
míg teám kortyolgatom.
Lám, ketten vagyunk.

rebbenő

hátamon holdfény hegedül
tétova tincseimen
végtelen csendjeink járnak



Archívum

Hirdetés