Hajnal Éva | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 285
Hajnal Éva

Lassú szonett

Eltékozolta szárnyait az éjjel,
tétova tűnődés téblábol haza,
kopott kerti lóca évődik a fénnyel,

Wisława Szymborska: Hiány – Hajnal Éva fordítása

Nem sok hiányzott,
hogy anyám férjhez menjen 
a Zduńska Wola-ból származó Mr. Zbigniew B.-hez.
Ha összeházasodtak volna és lenne egy lányuk – nem bújnék a bőrébe.

Nőnek lenni jó…!

Csak az a „pont, pont, pont” ne volna e cím végén – tesszük a megjegyzést, mi hölgyek! Csak ne kéne már gyermekkortól elviselni azt a fura különbségtételt, ami a két nem között adódik, akár egy családon belül is – mondjuk. Ami igaz, igaz: gyerekkorunkban gyakran elhangzott, hogy ez csak egy lány, de AZ, az már GYEREK!

nyolc

gallérod mögött láng a hold
kabátgombjaid csillagok
nyakadba kendőt leng a szél
homlokod ormán nap ragyog

nyom nélkül

komótosan kúszott be a szorongás
apró cseppekben jelent meg
először a kabátján kutakodott
lassan

Kávéillat

Nagyon szeretem a kávé illatát! Ez egy kedves régi emlék miatt van így, szerintem csak ezért hódolok ennek a hóbortnak. Naponta, egyetlen hosszú kávét iszom reggel: cserépbögréből, cukor nélkül, sok hideg tejjel. Gyerekkoromban gyakran kávéztam.

illat

illata minden háznak van
kúszik a falakon
árad a kapuban
lépcsőházak lépcsőfokain
jóllakottan punnyad ücsörög

Elüldögélős

Hajléktalanként leng a szél,
az utcakő is ténfereg,
két gyönge madárlábain
lépked az est, kis fény dereng.

lemerültem

lemerültem
már hét éve három hónapja és öt napja várakozom
néha kiszámolom órában is
ám belátható
hogy ez most túlontúl hosszú fejtörést igényelne

reklám-kollázs

helló
ákos vagyok
hős lovag mondd hová mész
remélem felkészültél
csütörtöktől minden rólad szól

sáros

kigombolkozva jár a tél
pocsolyákban üvegszilánkok
sáros bakancsán utcazaj

kis anzix

mondatainkból elköltöztek a fecskék
varjúkárogás szaggatja az estét
ágvég vacakol
szunnyad a tűz

ketten

ketten állunk a fülkefényben
köröttünk csilló könnyűség lebeg
s a lengedező szöszsötétbe
belereszketnek a fellegek

tiéd

itt szöszmötöl az alkonyat
mely körberajzol arcokat
kik ismerősök mint a csend
mind itt poroszkál

advent

ismerem az arcodat
ott voltál velem apám temetésén
hideg volt és én nem sírtam
és akkor is
amikor mégsem ütött el az a motoros



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások