Hajnal Éva | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 249
Hajnal Éva

Wisława Szymborska: Távolság

Olyanok voltak mint két idegen.
Gesztusok és szavak nélkül mentek
az úton,
a boltba,
az autójukhoz.

egy apeva

nézd
lármás
madarak
fecsegésén

megközelítőleg

megközelítőleg felismerhető vagy
mesés gyerekkorunk seolban suttog
most
felvarrt mellek

szomorú

ma elmesélte a julcsi néni
hogy nem minden kisgyerek egészséges
és aki már nagyon-nagyon beteg 
az a dóri házban lakhat az anyukájával

sonkahét

a beszélgetőkörben a peti mellé ültem
mindig így szoktuk
ma a húsvétról beszélgettünk
hogy kinek mit jelent az hogy húsvét

kérdés

az összes nyitott ajtón be kellett volna menned legalább egyszer
még akkor is ha ez lehetetlennek tűnik mint a vízen járás
még bekötött szemmel is jó lett volna belépned

most sikerülni fog

már majdnem jó
de valami még hiányzik
ha
a kezedet mondjuk az állad alá tennéd

susogó

langy öleléssel jött a tavasz
szélsusogással illata száll
szép meredélyen búg a kamasz

A sértődésről…

Kimeríthetetlenül komplikált, embert próbáló téma.  Belátom, mert önmagamról is beszélek, amint e kérdést fejtegetem… Hangsúlyos a „fejtegetem” szó, hisz’ lehetetlen tökéletes válaszokat találni! Kivel ne esett volna még meg ez a fura viselkedésforma? 

sohasem

sohasem hazudtál nekem
csak nem mondtad el
hogy ilyen gyorsan elszalad a gyerekkorunk
hogy nem is lesz gyerekkorunk

a magzat

abortuszt végeztél rajtam
sosem volt még abortuszom
semmi különös előzménye nem volt
szóltam hogy nem vagyok jól

csak ráadás

írhatnál a tavaszról
most mindenki a tavaszról ír
leírhatnád
hogy pattanásig feszül a rügyekben a várakozás

képzavar 

az ágy mögött egy kéz lakik
félek álmomban elragad
setét mélységbe hurcolász
csak egy ruhám mi megmarad

felismerés

már a folyosó bűzlött
óvatosan vett levegőt
nehéz pisiszag áradt mindenütt
a takarítónő mindig épp felmosott

enter

hét évesen
átvágtattál a gyerekkoromon
úgy futottál amint a vadlovak 



Archívum

Hirdetés