Hajnal Éva | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Hajnal Éva

Hajnal Éva írásai: 281
Hajnal Éva

Nem késik

A 8:23-as vonattal érkezett. Nem így tervezte, de lekéste az előzőt, mert annyi mindent kellett még elrendeznie indulás előtt. Rosszul kalkulált az idővel. Semmi baj, gondolta, majd valahogy elfoglalja magát a pályaudvaron. Megvette az Ést, ivott egy kávét, olvasott kicsit és már be is állt a szerelvény.

limonádé

limonádét készítettél nekem
először gondosan belefacsartad a vízbe a citromot
persze a magokat kihalásztad
majd jól elkeverted a cukrot

madaras

tollad hegyén három bánat
örömmadár rá nem szállhat
szárnya árnyas csipkefátyol
átrepül az éjszakádon

tört

csak ámulok
sehova ágyán
csupa kisbetűs csönd ragyog
állam alatt térdem a párnám

nyikorgó

tvágtam a téren
egy tolókocsis férfi jött szembe
nyikorgó kerekei 
megannyi elakadó sóhajként botladoztak a flaszteren

Hajléktalan szonett

Rég nem lényeges már se hajnal, se éj,
nem fontos mikor lesz vége a napnak,
lassacskán semmi sincs itt, amitől fél

kócos

ha most látnál elcsodálkoznál
ahogy a nagypapa szokott
amikor a viharsarokból elutaznak hozzánk a nagymamával
még kiskoromban

Kezdődik az iskola

Ezt a mondatot kevesen szeretik igazán, minden családban megkezdődik a hajsza!
A kikapcsoltad?
Elzártad?
Becsuktad?

A gyermek él

Szemünk fényét folyamatosan az életre szeretnénk felkészíteni. Előre elgondoljuk, mi lesz jó neki ahhoz, hogy majd fölvegyék a legjobb egyetemre és mindent alárendelünk ennek. Különórákra hordjuk már óvodás korában: angolra, kínaira, rajzra, zongorára, úszásra.

holnap újra kedd

kedden a madárbolt mellett jöttél haza
vásároltál egy madarat
kilyuggatott stanecliben pátyolgattad hazáig
az öreg kalitkába tetted

Madár

Sólyom József, nyugalmazott köztisztviselő a parkban üldögélt.  Szeretett itt. Szerette a csendet és ugyanúgy szerette a madarak ricsajozását. Amióta nyugdíjba ment, ez lett a törzshelye, már sehová sem sietett. Felesége halála óta különösen nem. 

segíthetnél

gyakran olyan az éjszaka
mint egy varázsló óriási köpenye 
sejtelmes ébenfekete lepel arany gombokkal
a gombok azt suttogják 

 illat

minden háznak van illata 
már a kapuban érzed
átkúszik a falakon
beveszi magát a lépcsőházak idegvégződéseibe

majdnem 

majdnem mindent megbeszéltünk már
azt a gyerekkori kirándulást is 
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok

Anna Ferriero: Talán… Költészet

Ha egyszerűen
vizekről írok,
vagy suttogássá szaggatott alkonyról,
ha régvolt csókokról szól a költemény,
lám, káprázatot festek.



Archívum

Hirdetés