Tátrai S. Miklós
Bányai Tamás emléktáblájának avatása
Április 12-én meghitt ünnepség keretében avattuk fel Bányai Tamás író, költő, egykori barátunk és szerzőtársunk emléktábláját Budapesten, a Pozsonyi utcában, annak a háznak a falán, ahol élt és alkotott. Rokonok, barátok, tisztelők előtt Kaiser László író, költő, könyvkiadó-vezető mondott beszédet.
Viktória története
A délelőtti órákban kevesen voltak a játszóházban. Ráérő kismamák és nagymamák hozták el a kisebb gyerekeket, a nagyobbak reggel iskolába mentek, hiszen a nyár még csak most kopogtatott az ablakokon. A május hűvösebb volt a megszokottól.
Az alagút titka
Lajos sietős léptekkel igyekezett a lépcsőn, majd az aluljáróban, a nyolcadik vágány felé. Tizenegy perc volt még indulásig, nem kellett attól tartania, hogy lekési a vonatot. Gyerekkora óta megszokta a pontosságot, talán örökölte apjától, aki oly sokszor hangoztatta: én még soha nem késtem el sehonnan.
A kísértés illata (részlet)
Vacsora után kisétáltunk a kőfalakkal körülzárt rózsakertbe, ahol nagy viaszgyertyák világítottak. Lemaradtam a többiektől, megálltam egy különös formájú virágágyás mellett, ami engem egy sírra emlékeztetett. Különös, ismerősnek tűnő illatot éreztem.
A gyónás
A falu főutcája a templom után kiszélesedett, akár térnek is nevezhették volna. A helybeliek ennek semmi jelentőséget sem tulajdonítottak, mint ahogy néhány átnevezett utcának sem. Sosem az utcanevek és házszámok szerint tájékozódtak, hiszen jól ismerték egymást, pontosan tudták, ki hol lakik.
A második találkozás (részlet)
Sándor egyedül nevelte Gábort. Amikor munkája miatt délután, vagy éjszaka távol kellett lennie, szülei segítették. Felesége öt évvel korábban, 1975 őszén tragikus hirtelenséggel elhunyt. Azóta nem talált igazi társat. Nem talált olyan asszonyt, akit el tudott képzelni kisfia anyjának.
A kelengye
Hajnali négy órakor a zenészek kimerülten tették le hangszereiket. Este hattól húzták a talpalávalót a násznépnek, akik bizony nem kímélték őket. Ahogy telt az idő, ahogy fogyott az ital, a jókedv egyre magasabbra szökött.
A szerelmes határőr
Mányoki Gusztáv nyugállományú határőrtiszt harmadszor pillantott fel újságja mögül. Semmi kétsége nem volt, a sarokasztalnál ülő csinos nő őt nézi. Abbahagyta az olvasást, és mintha csak kávéját kavargatná, alaposabban szemügyre vette a hölgyet.
A bohóc
Barátunk és szerzőtársunk, Tátrai S. Miklós az alábbi, A bohóc című írásával az Országos Mécs László Irodalmi Társaság 2017. évi Primavera pályázatán első helyezést ért el. – A piros Dacia lassan haladt a kertvárosban. A kacskaringós utcák hiányos névtáblái nem sok segítséget adtak a tájékozódásban.
Marcell tréfája
Újszászi Marcell tizenöt éve nem látta gimnáziumi osztálytársait. Az ötévenként tartott érettségi találkozók közül az első három rendben lezajlott, a negyedikre külföldi útja miatt nem tudott elmenni, az ötödik valamilyen okból elmaradt, és most szervezik a harmincéves találkozót.
Szegény Korom
Korom Albert, nyugalmazott jegyvizsgáló, gondterhelten temette kezébe arcát, majd fázósan húzta össze magán vastag takaróját. Hirtelen egy régi-régi emlék, Mikszáth Kálmán írása jutott eszébe, amely arról a bizonyos korlátfáról szól.
Krakkói varázslat
A vonat gyorsan közeledett a reggeli napfényben ébredő városhoz. Kötelességszerűn, csaknem unottan száguldott a fényesre koptatott síneken. Nem tudta hányszor tette meg az utat Budapest és Krakkó között.
Lilla levele
Gyöngyi az ablakból nézte az utcát. A kora esti órákban csak két autó haladt el házuk előtt, egy kutyáját sétáltató idősebb férfin kívül senkit sem látott. Férjét várta haza, aki Marcit látogatta meg a kórházban. A kisfiú már hetek óta távol volt otthonról.
Borsszem Jankó
Borsszem Jankó remek fickó, szemben lakik énvelem,
mivel én egy macska vagyok, macskaszemmel nézhetem.
A szertelen vadászat
A régi falióra ingája egykedvűen szabdalta a levegőt. Teljesen mindegy volt számára merre járnak a mutatók, és az sem érdekelte, hogy Bence egyre idegesebben nézi a számlapot. Csaknem hatvan éve szolgálta tisztességesen a házat.
Partnereink
