Heil Nikolett
Játsszunk a tűzzel
Játsszunk a tűzzel,
Az udvarban parkoló fűzzel.
Alatta sokat néztünk egymásra.
Játsszunk sebzett őzzel,
Amit elütöttünk ősszel,
Azóta pihen a garázsban.
Üvegbe zárt évek
Élő kalendárium, benne
Fekete és néhol piros pontok.
Már nem nagyon érdekel,
Ha valamit mások szerint elrontok.
Az Aki
Nem tudom, hogy teszem ezt, de milyen félelemmel.
Tudom, hogy akarlak, az összes kételyemmel.
Minden nap minden percében ott van a mozgalom,
Hogy többet belőled és örökre.
Mese Ring A Vállfán
Tegnap a ruhasorok között sokszor eszembe jutottál. Főleg a karcsúsított derekúaknál, főleg a szoknyásoknál, csak azoknál, amik térd alá érnek. Inkább a piros és sötétkék, gondoltam magamban, mégis fel- felmerültek fehér, fekete darabok.
A sokadik perünk
Jogos – jogtalan sérelmeink így mesélnek:
A tüntetések, az aranyévek,
Hogy minek iramodtunk a boldogság nyomába?
Talán kiderül délután 5 órára.
Félrebeszélés nélkül
Náddal vonom majd be, ha lesz kerítésem
Azokat a tépázott négyzetrácsokat.
Hozok egy kutyát, hogy ugassa a postást
És őrizze az álmunkat.
Népbetegség
Akit tartok, aki tart engem,
magában, magán kívül hordoz
mint egyéb csorba jelentéktelen alakzatokat is,
aztán csendben odalép a polchoz.
Könyörületből
elment a hangja
mert senki nem beszél vele
nem hívják telefonon
csak hébe hóba akkor is mindenki egyszerre
Partnereink
