Heil Nikolett | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Heil Nikolett

Heil Nikolett írásai: 9
Heil Nikolett

Játsszunk a tűzzel

Játsszunk a tűzzel,
Az udvarban parkoló fűzzel.
Alatta sokat néztünk egymásra.
Játsszunk sebzett őzzel,
Amit elütöttünk ősszel,
Azóta pihen a garázsban.

Üvegbe zárt évek

Élő kalendárium, benne
Fekete és néhol piros pontok.
Már nem nagyon érdekel,
Ha valamit mások szerint elrontok.

Az Aki

Nem tudom, hogy teszem ezt, de milyen félelemmel.
Tudom, hogy akarlak, az összes kételyemmel.
Minden nap minden percében ott van a mozgalom,
Hogy többet belőled és örökre.

Félig halál

Minden csak mellékszál.
Minden vakvágány,
Elszálló szó,
Pazarolt hang,
Nélküled.

Mese Ring A Vállfán

Tegnap a ruhasorok között sokszor eszembe jutottál. Főleg a karcsúsított derekúaknál, főleg a szoknyásoknál, csak azoknál, amik térd alá érnek. Inkább a piros és sötétkék, gondoltam magamban, mégis fel- felmerültek fehér, fekete darabok.

A sokadik perünk

Jogos – jogtalan sérelmeink így mesélnek:
A tüntetések, az aranyévek,
Hogy minek iramodtunk a boldogság nyomába?
Talán kiderül délután 5 órára.

Félrebeszélés nélkül

Náddal vonom majd be, ha lesz kerítésem
Azokat a tépázott négyzetrácsokat.
Hozok egy kutyát, hogy ugassa a postást
És őrizze az álmunkat.

Népbetegség

Akit tartok, aki tart engem,
magában, magán kívül hordoz
mint egyéb csorba jelentéktelen alakzatokat is,
aztán csendben odalép a polchoz.

Könyörületből

elment a hangja
mert senki nem beszél vele
nem hívják telefonon
csak hébe hóba akkor is mindenki egyszerre



Archívum

Hirdetés