Márkus László | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 167
Márkus László

Prológus

Már oly ritkán ötlik fel csak múltam,
vágyaim is eltemettem rég,
az sem izgat, mit ígér a holnap

Esti dal

Magányos vándor s hű társa a szél,
egy keresztútnál pihenni tér.

ábránd

ugyan
ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
sóhaját

Zsoltárom vagy

Zsoltárom vagy.
Örömmel olvaslak,
Újra meg újra,
Százszor – ezerszer.

tüzeket gyújtani szültek

idei foglyok
fürdenek a porban
lassan elillan
a szalmaszagú nyár
Gaia kertjében
sóvirág nyílik

Virágmintás

Csókzáporban bőrig ázni,
karjaidban szundikálni,
huncutkodni künn a réten

látomás

álmunkból mit megfejtettünk
reggelre rendre elfeledtük
alkonyba oltott kikelet
jajongva száll a képzelet

Hét haiku

a némaságra
egy tücsök halk etűdje
is pörölycsapás

Ma éjszaka

Ma éjszaka álmomban
Éppen veled játszottam
Millió csókot adtam
Várva hogy visszakapjam

Mielőtt

Mielőtt egymásra leltünk,
fakóbb színű volt az ősz, a tavasz,
s alig volt zamata a nyárnak.

Szirénahang

Mint sebészszike,
szirénahang ejt sebeket a csenden,
újra meg újra belevág.

Baktatós

Míg andalogva baktatok hazafelé
Társalgok a Holddal
Felötlik fejemben egy régi bordal

Ha újrakezdhetném

Ha újrakezdhetném
Nádszál lennék
Égretörőn karcsú
Halkan susogó
Egyenesgerincű

Visszhangtalan

Ne gondold sosem,
kéménybe írsz korommal,
ha munkád visszhangtalan.

korai

mily korán kihalt lett a gang
úgy csordul rá a ványadt est
mint hegedűhúrról a hang



Archívum

Hirdetés