Hetedhéthatár | Márkus László
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 147
Márkus László

hallgatós

lelked lamelláit
szorosra zárta
a bánat
jöjj
mesélj

(jel)meztelenül

lelkem legmélyére
nem szűrődik be fény
a félhomály
bizarr s talányos

Ábránd

Jó volna megmártózni csöndedben,
dombok ölén megbúvó, kis falu.
Csak lebegni moccanatlan,

Derengő

Foszladozik az éj csillagos subája.
A tespedő tájba
vérszín mintákat metsz
Auróra pengéje.

Rivaldafény

Hogy fénylik a nap,
Melege rosszaknak és jóknak
egyaránt áldás.

hová lett a csönd

városban
terepen
keresem
nem lelem
nincs
e tavaszi nyárban

Hét apeva

Száz
daru
szerelmi
kánkánt táncol
a ködlő pusztán.

Kilenc haiku

ki leszakajtja
illatát annak szánja
a tearózsa

Darvak násza

Krú-krú krú-krú, krú-krú!
Itt vagyunk, itt vagyunk!
Szerelmi himnusz szárnyal
a fagyos göröngyök fölött

Szinopszis

Selyemszálon leng léted,
szabadon cibálja a sors,
lengedez jobbra, balra.

Ábránd

Korhadt zsalugáteremen
menüettet játszik a szél.
Várom, hogy újra itt teremj

Közös(s) ég

Már-már szinte emberi,
ahogy egy kis csókacsapat
élvezi a friss havat.

(K)útvég

Vágyaim sorra elmaradtak,
miközben megfutottam utam,
míg zihálva célba értem.

Ébredező

Lassan elpihent a város.
A derengő fényben
hálót sző a csönd,

zarándoklét

őszintén élsz
titkaid nincsenek
tán nem is voltak soha
nem számít már
semmi sem



Archívum

Hirdetés