Márkus László | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 202
Márkus László

Ezek a nyuggerek… (12.)

Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! – szólt hajdanán a rigmus.
Nincs ez másként ma sem.
Váncza sütőport ugyan már nem kapni, de van viszont e-személyi igazolvány.

Ezek a nyuggerek… (11.)

Remélem, még nem csal meg az emlékezetem.
Gyermekkoromban a burgonya – leánykori nevén: krumpli – népélelmezési cikk volt.
Ennek megfelelően alakult az ára is.

Ezek a nyuggerek… (10.)

Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.

Ezek a nyuggerek… (9.)

Nyugdíjba vonulásomat akceptálandó, pár perccel tizenhét óra után megállt karórám mutatója. Gondolom, ezen gesztusával a műszak végét jelezte, meg azt, hogy egy nyuggernek nem kell már méricskélnie az időt. Nem oda Buda.

Ezek a nyuggerek… (8.)

A meggazdagodás útjára lépek.
Előzmények.
Mint előrelátó nyugger, fogyókúrába kezdtem.

Ezek a nyuggerek… (7.)

A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.

Ezek a nyuggerek… (6.)

Idáig konszolidált életet éltem.
Muszáj volt alkalmazkodnom az egyenszürke tömeghez.
Most fel szeretném szabadítani magam.

Ezek a nyuggerek… (5.)

A nyuggerlét csöppet sem unalmas.
Rendre új felfedeznivalók várnak rám.
A minap kitaláltam, hogy miért olcsóbb jóval a nyugger bérlet a normál bérletnél.

Ezek a nyuggerek… (4.)

Eddig úgy gondoltam, hogy a kor előrehaladtával romlik a szem.
De nem.
A napokban rájöttem, hogy sokkal kontrasztosabbnak, színesebbnek látom a világot.

Ezek a nyuggerek… (3.)

Ma bementem a hentesemhez.
A szokásos, szívélyes mosolyával fogadott, mint mindig, ha meglát.
Felajzva mesélem neki, hogy pár napja nyugdíjba mentem.

Ezek a nyuggerek… (2.)

Ezek a nyuggerek…
Mit csinál egy unatkozó, magyar nyugger?
Dőzsöl, kéremszépen!
Dőzsöl a szégyentelen…

Ezek a nyuggerek… (1.)

Némi bánattal átszőtt örömmel tájékoztatom a Tisztelt Nagyérdeműt, hogy mától nyughatatlan nyugdíjasként tengetem mindennapjaimat. A jövőben majd banyatankkal rohangálok és tüntetésekre járok.

game over

mint holmi üstökös húz ívet a félsz
sikoly az agyban
izmok rándulnak görcsbe
az idő álruhát ölt
felrúgva a kontinuitást

Magány

Laptopon kijelzőjén lagymatag sorokat les
és duzzogva ölel, a teltcsípőjű Éj.
Érzi,
Ma nem háljuk el frigyünk,

Én, Hrabal meg Capote

Akár barátok is lehetnénk,
ha térben és időben
egy asztalhoz sodor hármunkat a sors.
Hogy férhetne meg együtt két eltérő világ?



Archívum

Hirdetés