Hetedhéthatár | Márkus László
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 104
Márkus László

másik élet kéne

úgy gondoltam másik élet kéne
mert ez már viseltes
megfakult a színe feslik a fonákja

eksztatikus pillanataim

felülemelkedve a mindennapi rutinon
kívülről furának látom magam
birkaüzemmód
csak ritkán pörgök fel

veszteségeink

talán sosem merül homályba
mit elveszítünk utunk során
elgurult üveggolyó
megkopott ólomkatona

Agnus Dei

Lelkemben vágyakat
ébreszt az értelem,
testembe elmúlást
kódolt a végzetem.

megyek

csak megyek
megyek
ám soha meg nem érkezem

versmunkás monológ

magam építem magamat magamnak
hogy munkámat befejezem-e valaha
nem tudom

keserédes nyalóka

mézízű gyermekkorunk
emlék csupán
ma már
időről időre

a nő hét illata

gyöngyvirág
kislányként
csacsogásod
csal
szelíd
mosolyt

napok hordaléka

nap követ napot
eseménytelenül sodródok
a tétova idővel
unalmas hajnalokból reggelek

Hüpnosz karjaiban

zsoltárokat zsolozsmázva
sem találok megnyugvást
imbolygó gondolataimból
kiutat keresek

kékharisnyák

génhibás
kékharisnyák
harsány
gyülekezete
hirdeti

csak ülök a téren

csak ülök a téren
nézem mint játszik
megújuló magyalbokrok
haragoszöld levelein
a nap áldott fénye

mit ér a vers

mit ér a vers
ha mindez ügyes játék
felszínes bűvészkedés
cikornyás szavakkal

Mit ér a költő

Mit ér a költő,
ha lantja már néma,
kinek fején
babérkoszorú helyett
mekis papírkorona
lehet csak dísz,

Síppal, dobbal

Hegyen-völgyön
száll az ének,
fiúk lányok
vígan élnek.



Archívum

Facebook