Márkus László | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 211
Márkus László

én és a világ

figyu nekem te ne szamuklálj
csapott az asztalra Hrabal
úgy teszel mint aki kedvel
pedig nem hallgatsz rám

Ezek a nyuggerek… (14.)

Pár napja Kedvesemmel, Athéntól cirka 1000 kilométerre, majonézes rántotthalat ebédeltünk, kukoricás rizzsel. Eszegetés közben megállapítottuk, hogy az Akropolisz most is nagy hatással van az emberekre – ránk is –, mindenhol turisták grasszálnak és fotóznak cefetül.

Ezek a nyuggerek… (13.)

Változik a világ – írtam korábbi bejegyzésemben.
A változó világgal együtt folyton változik világnézetem is.
No, ez már nem az a világnézet, ami az átkosban szinte kötelezően előírt volt.

Táj nőalakkal

Mit ér a rét pipacsa
Ha nincs ki hajába tűzze
A tenger habja
Sellő nélkül
Költő
Múzsája nélkül

Morfondír

Egy szépséges hottentotta,
Szívemet megdobbantotta.
Karcsú boka, sudár derék,
Tüzes szeme lelkembe ég.

aranykalit

aranykalitját megnyitottam vágyaimnak
huss
hadd röppenjenek messzi
szabadon

áhítat

erőt adj uram
hogy merjek erőtlen lenni
nem elesett
csak esendő

Reggeli sóhajtás

Jóuram ha kérlek
Megmondanád végre
Utam merre kanyarítod
Mikor léptem igazítod

Jer velem

Add hát kezembe kezed
Jer velem
Segítsük egymást át az életen
Ne szégyelld
Ha ajkunk gyakran összeforr

Ezek a nyuggerek… (12.)

Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! – szólt hajdanán a rigmus.
Nincs ez másként ma sem.
Váncza sütőport ugyan már nem kapni, de van viszont e-személyi igazolvány.

Ezek a nyuggerek… (11.)

Remélem, még nem csal meg az emlékezetem.
Gyermekkoromban a burgonya – leánykori nevén: krumpli – népélelmezési cikk volt.
Ennek megfelelően alakult az ára is.

Ezek a nyuggerek… (10.)

Nem sírom vissza az átkost.
Milyen világ az, ahol kötelező volt dolgozni?
Aki nem dolgozott, megbüntették.
Ezt úgy hívták, hogy KMK.

Ezek a nyuggerek… (9.)

Nyugdíjba vonulásomat akceptálandó, pár perccel tizenhét óra után megállt karórám mutatója. Gondolom, ezen gesztusával a műszak végét jelezte, meg azt, hogy egy nyuggernek nem kell már méricskélnie az időt. Nem oda Buda.

Ezek a nyuggerek… (8.)

A meggazdagodás útjára lépek.
Előzmények.
Mint előrelátó nyugger, fogyókúrába kezdtem.

Ezek a nyuggerek… (7.)

A ’zördög nem alszik.
Én is csak igen keveset.
Ebből fakadóan, ma hajnalban újabb isteni szikra pattant ki a fejemből.



Archívum

Hirdetés