Márkus László | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 186
Márkus László

Hraballal a Hrabalban

Amikor beléptem a Hrabalba Pécsett,
a pincevendéglőben simogatón átölelt az ételillat.
Nem durván és bántón, mint máshol,

békülés

hallom te is nyugdíjas vagy már
vágott szemével felém Hrabal
először köthetett belém
mióta rácsaptam könyve fedelét

haragban

most félárbocon kedélyem
miközben
kávét szürcsölök
az esti félhomályban
ablakom kitárva félárván lesem
jön-e már kedvesem

Mozart és a kaméleonok

kezemben Capote
asztalomon kávésibrik meg színes karácsonyisüti
az idillből csak én lógok ki
kopottas melegítőben joviális hatvanas

Sínen vagyunk – mondta Gerő, a hídverő

Sínen vagyunk
Azt hogy merre kanyarog
Senki sem sejti
Együtt utazunk a sors koszos vonatán

úton

határtalanságom határait feszegetem
honnan jöttem hová megyek
legyek
vagy ne legyek
ez itt a tét

zsolozsma

zsebemben elfér mindenem
ne hagyj el drága istenem
aki keres aki kutat
mutasd meg annak az utat

lehetne csönd is

lehetne csönd is
a kormos égre bíborfonállal
fércel felhőt a hajnal
alant
csontcsupasz ágak

én a senki

itt vagyok
én a senki
csak próbálok
önmagam lenni
fuldoklok
lenn a porban

hiú hajnal

az éj halott
kiállt
a hiú hajnal
vértjéről aranyfény
fröccsen a tájra

állapotábra

a lét ösvényein
nem csak felfelé
lefelé is vezet az út
szabadon jössz-mész

csak egy újabb reggel

kalandra hívó napsugarak cirógatják
a szilveszter utáni kómától álmos város arcát
mintha a tavasz csodálkozna rá a tájra
pedig tél van

hét haiku

egyik sem lennék
se kard se kalapács
inkább egy szikra

bár lehetnék

bár lehetnék tovatűnő álom
szabadulnék szennytől és mocsoktól
átlibbennék hegyen és határon

mint fürge pille

mint fürge pille
fejemben kedves emlék csapong
tovalibben de visszatér
áthatol vágyakon falakon



Archívum

Hirdetés