Márkus László | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 177
Márkus László

hiú hajnal

az éj halott
kiállt
a hiú hajnal
vértjéről aranyfény
fröccsen a tájra

állapotábra

a lét ösvényein
nem csak felfelé
lefelé is vezet az út
szabadon jössz-mész

csak egy újabb reggel

kalandra hívó napsugarak cirógatják
a szilveszter utáni kómától álmos város arcát
mintha a tavasz csodálkozna rá a tájra
pedig tél van

hét haiku

egyik sem lennék
se kard se kalapács
inkább egy szikra

bár lehetnék

bár lehetnék tovatűnő álom
szabadulnék szennytől és mocsoktól
átlibbennék hegyen és határon

mint fürge pille

mint fürge pille
fejemben kedves emlék csapong
tovalibben de visszatér
áthatol vágyakon falakon

prognózis

komótosan vetkőzik a hajnal
hálóköntösétől megszabadulva
indul hosszú útjára a fény

őszi

tüll fátylat öltött az álmos est
pár csillag csupán a dísz
rideg és hideg az őszi táj

black friday

magamat
kínálom csak
aprópénzért árulom
neked
költened sem kell

Isten kertjében

Istenünk kertjét
Ma gaz veri fel
S üvöltő horda,
De ő nem felel.

Prológus

Már oly ritkán ötlik fel csak múltam,
vágyaim is eltemettem rég,
az sem izgat, mit ígér a holnap

Esti dal

Magányos vándor s hű társa a szél,
egy keresztútnál pihenni tér.

ábránd

ugyan
ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp
sóhaját

Zsoltárom vagy

Zsoltárom vagy.
Örömmel olvaslak,
Újra meg újra,
Százszor – ezerszer.

tüzeket gyújtani szültek

idei foglyok
fürdenek a porban
lassan elillan
a szalmaszagú nyár
Gaia kertjében
sóvirág nyílik



Archívum

Hirdetés