Hetedhéthatár | Márkus László
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 91
Márkus László

Mit ér a költő

Mit ér a költő,
ha lantja már néma,
kinek fején
babérkoszorú helyett
mekis papírkorona
lehet csak dísz,

Síppal, dobbal

Hegyen-völgyön
száll az ének,
fiúk lányok
vígan élnek.

a hangya

fáradhatatlan
teste
mint
apró robot
hatalmas
súlyokat
cipel

tücsökmuzsika

az aprócska művész
dicséretes hévvel
ingyen koncertezik
minden nyári éjjel

szóhalász

beszűkült tudattal
lépdel költőnk
hálóját naponta kivetve
az élet tavából
szavakat húz ki

Tavaszünnep

Bíborszínű faágakon
hintázik a víg tavasz
fékevesztett jókedvében

szavak anarchiája

egyszerű versnek indult
kezem a klaviatúrán
mesélni szeretnék
de megszöknek mind a szavak

Félúton a Parnasszus felé

– Mondja, maga meg mit keres itten, a Kossuth téren? – Nem sokat. Egészen konkrétan semmit. Munkanélküli vagyok és hajléktalan. Munka nélkül még csak-csak ellennék, de fizetés nélkül elég macerás…

9 haiku

Üres csigaház,
száraz kóró üzeni,
életünk véges.

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

révületben ringatózva

nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet

Hogyan lehet

Ennyi gonoszság
hogy férhet el
anyaszülte főkben
– sikolt a lélek,

Szilánkok

Vágyódás
Bár elfuthatnék most bárhová
vagy bebújhatnék az ágy alá,
megülhetnék ott, mint holmi szösz

Magánszínházam

Foszladozó emlékeim
tarka építőkockáiból
hol kristálypalotát,
hol meg vályogkunyhót
építget képzeletem

Fals hangok

Mint megtért vándormadár
tavalyi fészke fölött,
kóbor lelkem kábán kering
múltam porlepte romjai fölött.



Archívum

Facebook