Hetedhéthatár | Márkus László
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 95
Márkus László

Hüpnosz karjaiban

zsoltárokat zsolozsmázva
sem találok megnyugvást
imbolygó gondolataimból
kiutat keresek

kékharisnyák

génhibás
kékharisnyák
harsány
gyülekezete
hirdeti

csak ülök a téren

csak ülök a téren
nézem mint játszik
megújuló magyalbokrok
haragoszöld levelein
a nap áldott fénye

mit ér a vers

mit ér a vers
ha mindez ügyes játék
felszínes bűvészkedés
cikornyás szavakkal

Mit ér a költő

Mit ér a költő,
ha lantja már néma,
kinek fején
babérkoszorú helyett
mekis papírkorona
lehet csak dísz,

Síppal, dobbal

Hegyen-völgyön
száll az ének,
fiúk lányok
vígan élnek.

a hangya

fáradhatatlan
teste
mint
apró robot
hatalmas
súlyokat
cipel

tücsökmuzsika

az aprócska művész
dicséretes hévvel
ingyen koncertezik
minden nyári éjjel

szóhalász

beszűkült tudattal
lépdel költőnk
hálóját naponta kivetve
az élet tavából
szavakat húz ki

Tavaszünnep

Bíborszínű faágakon
hintázik a víg tavasz
fékevesztett jókedvében

szavak anarchiája

egyszerű versnek indult
kezem a klaviatúrán
mesélni szeretnék
de megszöknek mind a szavak

Félúton a Parnasszus felé

– Mondja, maga meg mit keres itten, a Kossuth téren? – Nem sokat. Egészen konkrétan semmit. Munkanélküli vagyok és hajléktalan. Munka nélkül még csak-csak ellennék, de fizetés nélkül elég macerás…

9 haiku

Üres csigaház,
száraz kóró üzeni,
életünk véges.

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

révületben ringatózva

nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet



Archívum

Facebook