Hetedhéthatár | Márkus László
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 83
Márkus László

9 haiku

Üres csigaház,
száraz kóró üzeni,
életünk véges.

Cudar világ

Tétován csavarodik
fel az est
a kopottas,
rozsdamarta bádogkeresztre.

révületben ringatózva

nem vesszük észre
hogy herdáljuk időnket
hogy vágyálmokat kergetünk
hogy pökhendi módon
száműzünk szeretetet és szerelmet

Hogyan lehet

Ennyi gonoszság
hogy férhet el
anyaszülte főkben
– sikolt a lélek,

Szilánkok

Vágyódás
Bár elfuthatnék most bárhová
vagy bebújhatnék az ágy alá,
megülhetnék ott, mint holmi szösz

Magánszínházam

Foszladozó emlékeim
tarka építőkockáiból
hol kristálypalotát,
hol meg vályogkunyhót
építget képzeletem

Fals hangok

Mint megtért vándormadár
tavalyi fészke fölött,
kóbor lelkem kábán kering
múltam porlepte romjai fölött.

Utópia

Mint érett fenyőtoboz,
időnként földre hullik lelkem,
porban sárban magam téblábolok rajta

Szilánkok

Bekucorodnék farzsebedbe,
szükségem van testmelegre,
fitt popsidon megpihennék

Átszínezett álmok

Magamra húztam az éj sötét,
csillagporba hempergetett,
súlyos bársonydrapériáját

Penitencia

Elménk rezzenetlen tükrű tavában
kergetőzne lelkünk újra meg újra,
gyermekkorunk szivárványszínű halaival.

Korai aratás

Új gondolataim
zöldellő vetésében
téblábolok,
alig sarjadnak ki

Ábránd

Gyermeteg lelkem
homályos galériáján
rég keretbe kerültél
– mint kopott kokott.

Hozsanna néked

Érintésed nyomán
új élet forrása
buzog fel
lelkemből,
Ó Uram.

Árpád szérűjén

Köröttem rozsdás levelek bucskáznak,
hideg fuvallat játszadozik sálammal



Archívum

Facebook