Márkus László | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 254
Márkus László

Vágóképek

Ködben vajúdik az utca,
szül néha egy-egy alakot,
foszlott farmerű lányt,
hajlott hátú kalapost,

Esti

Köröttem álmos angyalok,
elbújt a nap, már nem ragyog.
Vágyakból ácsolt nyoszolyán
tűnődő sóhaj vacsorám.

Szerelem

Egy darabig a szerelmen gondolkodtam, mit is jelenthet.
A szerelem bonyolult fogalom,
Miként ínyencnek a laposhal, vagy az óbor.
Szétzúzhatatlan kapocs
Menny és Föld között.

Farsangolós

Farsangi fánk, jaj, de kapós,
lemaradt róla az anyós.
Járjunk együtt bokázósat,
nem tudjuk mit hoz a holnap!

emelj magadhoz

hozsánna néked ó uram
emelj magadhoz
karjaim nyújtom feléd
itt lenn a porban sivár a lét

ablak a világra

kőbevésett szívfájdalmaid
tarsolyban tartott bánatod terhe alatt
nehéz a lét
hiába a hálni készülő táj színes mosolya

nézd

nézd
hogy futnak a fékevesztett felhők
vad őszi szél kezében ösztökéjük

etűd

aludni tér az őzcsuhájú nádas
nem ad már senkinek sem árnyat
madárvilága délre költözött
új lakója van a csönd
lébecoló szél csörget avas levelet

a csönd

színházat játszik a csönd
köröttünk százféle alakot ölt
fejedre hull csillagfényként
követ mint egy fürge árnyék

más már a világ

más lett a hajnal más már az alkony
a nappal gyorsan oson az éj csak csoszog
félig telt poharam inkább félig üres
a
betűk kusza táncát

Tudom, miért dalol a kalitba zárt madár

A vadmadár szabadon szárnyal
szelíd szelek hátán,
vitorlázik moccanatlan,
mígnem a valóság véget ér

kertvárosi reggel

ásítozik még a hajnal szájából köd szitál
távolból részeg kardal
kukák koccanása káromkodás ha túl nehéz.
boltoslány esik be az ajtón
bájos arcán most nincs mosoly

megkiabált a csend

hirtelen megkiabált a csönd
elvágva a mikrokozmoszom zajától
nahát
mennyi fura kompozíció megfér benne

adventi zarándoklat

lépdelek az idő lábnyomában
fura
de cipőtalpam pontosan belefér
és lépéshossza az enyémmel megegyező

Advent fennkölt ragyogása

Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.



Archívum

Hirdetés