Márkus László | Hetedhéthatár - Part 3
Szerzői archívum

Márkus László

Márkus László írásai: 254
Márkus László

most

most kell tevékenyen jót tennünk másokkal
s nem a túlvilágon*­
mondta Hrabal
te teszel valami jót egyáltalán
szegezte nekem a kérdést

füveskönyvek

mi ez a hosszú hallgatás
faggatnám a jó Hrabalt
olyan fura ez a csönd
nem szól meg nem pöröl

Számolós

Egy aprócska lepke
lebbent rá kezemre.
Széjjel tárta szárnyát,
friss szellőre vár tán.

indulni kell

no
lassan indulni kell
komótosan lépegetve
hívogatja a fény
vakító vonzásából kilépni
nehéz

esti

lelkem száraz bakszakállain
fennakad minden hangulat
mit
felém sodor
a fésületlen est

áhítat

erőt adj uram
hogy merjek erőtlen lenni
nem elesett
csak esendő
soha ne kelljen álarcot viselnem

bakancslista

látni még a holdat
majd tengerre szállni
nem ma inkább holnap
sellőkre vadászni

köszönöm uram

kínok között sírva jöttem világra
remélem
nem így megyek majd el
időnként rossz utat követtem
tudom

este

menyét hozta szájában az estet
hajlékony karcsú volt teste
a mai este nem volt különös
a táj holdfényben fürdőzött

öregkor

mint holmi füst illan el a lét
nyomában pernye hullik
életünk
idézőjelesre vált

elmaradt imáid

gyötrelmes kínok közt jajongva szült anyád
február volt vasárnap kora délután
visítasz a napvilágra érve az orvos seggedre ver
míg anyád az ágyon aléltan hever

Tudod-e

Tudod-e, hol laknak az angyalok?
Buszon járnak munkába vagy gyalog?
A csodáknak most milyen az ára?

partra vetve

mint partra vetett viza varjú vájta szemürege
kiüresedve bámulja az est a holdat
nincs benne semmi élet
levél nem rezdül

én és a világ

figyu nekem te ne szamuklálj
csapott az asztalra Hrabal
úgy teszel mint aki kedvel
pedig nem hallgatsz rám

Ezek a nyuggerek… (14.)

Pár napja Kedvesemmel, Athéntól cirka 1000 kilométerre, majonézes rántotthalat ebédeltünk, kukoricás rizzsel. Eszegetés közben megállapítottuk, hogy az Akropolisz most is nagy hatással van az emberekre – ránk is –, mindenhol turisták grasszálnak és fotóznak cefetül.



Archívum

Hirdetés