Csák Gyöngyi | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 86

Szomj

Többször megfogatja benne kését
a másik szíve pókhálóvá szakad
döglégy fürdőzik, fertőz, így
ítél halálra világokat.

Tavasz 2019

Virágoznak a
fák. A levegő tele
van illatoddal.

Álomnapló (részletek) – 20.

Kápóra emlékeztető, kegyetlen nőszemély sorakoztatja egy börtönfolyosón a nőket. Folyik az egzecírozás, torna, takarítás, a napi munkabeosztást, szinte teli torokból ordítja a fásult asszonyoknak; az ellenszenveseket férfimunkára osztja be, a csókosokat a konyhába.

Álomnapló (részletek) – 19.

Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.

Vangelisz zenéjére

Világra tárul amikor rám,
hiszem
szeret
ablakod

Ego-terápia

Visszajátszható
megrendülés maradok
emlékeiben.

Visszafogottan

Visszafogottan
nézem a budai oldalon
leáldozó napot,
száraz füvön a gyíksurranást,

Szálak

Heggyé nőtt idő alól
érkeznek gyönyörű rejtjelek,
várom az őszt, mert levélpostán
üzennek nekem a gyökerek.

Álomnapló (részletek) – 18.

Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.

Álomnapló (részletek) – 17.

Szomszédasszonyom szól, hogy lenn az utcán két kisfiú kenyeret árul, magamra kapok egy mellényt és rohanok le a lépcsőn, szomszédasszonyom lifttel száguld, de a ház előtt megvár, együtt sietünk a fiúk felé.

Figyelem e furcsa létezésben

Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.

Tollam

Gyöngyházszínű
kecses tollam
fehér lapnak
udvarolgat

Éneim-éneke – 3. rész

Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért?

Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.

Éneim-éneke – 2. rész

Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.

Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.

Éneim-éneke – 1. rész

Aktív: Szövöm, hiába lesz az enyészeté.

Boldog: Aranyló este
van, csakis a te műved
ez a ragyogás.



Archívum

Hirdetés