Hetedhéthatár | Csák Gyöngyi
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 24

Álomnapló (részletek) – 8.

Nagyon sötét volt, nekimentem az ajtófélfának álmomban, de valós fájdalmat éreztem, tompa zsibbadást még ébredés után is.

Felhők

Sötétlő furcsa
felhőket terelnek nagy
fehér delfinek.

Csillagszórók

Karácsony: zenélve zengő, meleget sugárzó lágy hangsor, fényesen komor szó. Templomok hideg kövére térdeplő fények. Megelevenedő szentképek, a színhely: Betlehem, a szereplők változatlanok. Felnagyított képek, arcok és hangok. Mária arcára szivárgó mosoly, mellette az újszülött, kinek mellkasából felszakadó sírás, a születés győzelmi indulója, a létezés örömódája.

Váza

majd szétvetik
a kegyes hazugság
színes virágai
hervadhatatlanok

Erdő

Zöld labirintusban
harmatot könnyező
hajnali levelek

Álomnapló (részletek) – 7.

Valamelyik étteremben látom meg az egyéves forma kisfiút, ahogy ül a szomszédos asztalnál, és jóízűen falatozik. Egy tányérról szedegeti az arra készített falatkákat, felnőttek nincsenek a közelében, úgy tűnik, mintha ottfelejtették volna.

Mindig

Mindig az idővel
állok hadilábon. Gyorsan
múlik a láz a görbén.

Madár

Fölé hajolsz
óvod kezeid között,

a szabadság utáni
vágyat gyógyítgatod
szárnyaiban,

Alkony

Égbolt-mellen
vérző szív a nap,
ijesztő szürkeségben
óriás, vulkáni mag.

Álomnapló (részletek) – 6.

Vidéki város színháztermében ülök, nem tudom kivel, várom a helyi iskolák kulturális vetélkedőinek győztes tanulóit, akik most egy gálaműsorban szerepelnek. A rendezvényt a polgármester üdvözli, hangzatos megnyitója után egy fiatal műsorvezető szólítja a tanulókat a színpadra, ám a fellépésük balul sül el, a színre érkezők belesülnek a produkcióba, vannak néhányan, akik bele sem kezdenek a versmondásba.

Jellegzetes figurák

Mutatványos

Izmaival kérkedik
kétségtelen: a pusztító erő
természetében lakik.

Hónapok

Január

Már-már preparált
bogárként temetkezik
csöndjébe a szív.

Beszéltem a Mecsekhez

Tegnap elzarándokoltam Baranyába
Tegnap beszéltem a Mecsekhez
Tegnap hosszan időzött tekintetem
a facopf-varkocsos dombokon.

Létmorzsák

Valahányszor
a kísértésnek,
ellenálltam
magamnak is.

Egyes szám harmadik személyben

Szólni egyik sem mer;
inkább rejtekén lapít;
megnyugvással konstatálja
még nem gyávább a többinél.



Archívum

Hirdetés