Hetedhéthatár | Csák Gyöngyi
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 48

Álomnapló (részletek) – 13.

Apám és anyám itt van velem, szinte érzem a jelenlétüket, mintha szólnának is hozzám, hívogatnak, nem is tudok ellenállni hívásuknak. Nem látom őket, de hallom a hangjukat folyamatosan, sőt mintha a lépteimet is irányítanák, így jutok el egy sötét piacra, ahol sokféle ócskaság között jócskán akadnak használható tárgyak is.

Térszűkület

Ezek már eljöttek.
keménykötésűek
a felsorakozó árnyak
a térszűkület után,

Utóhangok

Bár egyértelművé
vált a különvalóságunk.
ugyanaz a nap süt rá,
ugyanaz a levegő élteti.

Múlt akkordok

Oldhatatlan szomorúság
kerít hatalmába ezen
a fátyolfelhős délutánon,
éles képeket hív elő

Nyolcasaim

Szeretetett nyolcasaim-eddig
szerencseszámaim voltatok,
hárman vertetek át egyszerre:
hatvannyolcadik évemben

Álomnapló (részletek) – 12.

Ruhapénzt kapunk az iskolában jutalom helyett. Ig.nőm azt mondja, hogy nekem különösen jól jön, szegényes ruhatáramat feljavítani, hogy végre ne a Filléres Flanc használt ruhái között válogassak, ezért rengeteg ötletet ad, hogy miket, milyen színű, divatos ruhadarabokat vásároljak.

Fény-nyelő

Reményvesztetten pislog
a lenyugvó nap
csíkja az égen.
bár melegében még
alig lubckoltam,
máris rám sötétedik.

Időutazás

Elutazok-
súgtam
a fülébe
halkan

Túlélési ösztön (Mire)

Mire küldetésünk teljesítjük
alaposan átformál
kívül belül minket az Isten.
elménk lassul, fájnak csontjaink

Betegen

Ne használj annyi id
egen szót nem állhatom az
érthetetlent,meg a reme-
gésed sem itt a beteg-
ágy lábai előtt, melyben
halálra rég felkész-
ülve heverek.

Álomnapló (részletek) – 11.

Simándi Ágnes jön hozzám látogatóba, örülök, hogy Felsőkövesdre, hiszen itt sokkal nagyobb a lakás, sokkal tágasabb a tér mint a pesti panelházban, kerekes székével sokkal jobban tud közlekedni. Ágnes a baranyai tájtól teljesen el van ragadtatva, szabadnak érzi magát. Valaki van még nálunk, valószínűleg barátnőm segítője, nem látom az arcát.

Napszakok

Mutatvány

Lángoló oroszlánsörénytől
tüzet fog a hajnal karikája.

Valóság

Az idő fala
nap mint nap véresebb.
benne a jövő téglái
alattomban morzsolódnak

Aki a rózsát

Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat

Jelen

Nem oltalmaz többé
hiába bíztál rá: az Isten



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com