Csák Gyöngyi | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 90

Buszon

A júliusi kánikulában igencsak jólesik a klímával felszerelt csuklós buszon utazni, a kinti 35 fokból megérkezni a biztonságos huszon fokba, és ha lehetséges valamelyik egyes ülésre tottyanni, persze az ilyen akciózás nem jár mindig sikerrel. A tömegközlekedés egyetlen előnye, hogy utazás közben érdekes dolgokat tapasztalhat meg az ember.

Az elmaradt riport

Vendel nyugalmazott egyetemi tanár, a lakótelep legidősebb embere, forró nyári napra virradt. Botjára támaszkodva igyekszik az ablakokhoz, hogy lehúzza a redőnyöket, így védekezvén az előre megjósolt kánikulától.

Felszállnak a madarak

Felszállnak a madarak.
Viszik a rövidülő nyarak
szerelemosztogató kegyességét.

Amikor már

Amikor fájt tehetetlenül nézni
miként rohadtak szét
gyönyörű eszmék
erkölcsök hogy dőltek romba

Szomj

Többször megfogatja benne kését
a másik szíve pókhálóvá szakad
döglégy fürdőzik, fertőz, így
ítél halálra világokat.

Tavasz 2019

Virágoznak a
fák. A levegő tele
van illatoddal.

Álomnapló (részletek) – 20.

Kápóra emlékeztető, kegyetlen nőszemély sorakoztatja egy börtönfolyosón a nőket. Folyik az egzecírozás, torna, takarítás, a napi munkabeosztást, szinte teli torokból ordítja a fásult asszonyoknak; az ellenszenveseket férfimunkára osztja be, a csókosokat a konyhába.

Álomnapló (részletek) – 19.

Utazok nagy céltalanul, mintha a 24-es villamoson ülnék – nyár van tűz a nap és hiányzik a villamos teteje, így még nehezebb elviselni a forróságot. Rendíthetetlenül ülök, elhatározom, hogy kibírom az Orczy térig, az új buszon jobb lesz a helyzet, ott működik a klímaberendezés.

Vangelisz zenéjére

Világra tárul amikor rám,
hiszem
szeret
ablakod

Ego-terápia

Visszajátszható
megrendülés maradok
emlékeiben.

Visszafogottan

Visszafogottan
nézem a budai oldalon
leáldozó napot,
száraz füvön a gyíksurranást,

Szálak

Heggyé nőtt idő alól
érkeznek gyönyörű rejtjelek,
várom az őszt, mert levélpostán
üzennek nekem a gyökerek.

Álomnapló (részletek) – 18.

Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.

Álomnapló (részletek) – 17.

Szomszédasszonyom szól, hogy lenn az utcán két kisfiú kenyeret árul, magamra kapok egy mellényt és rohanok le a lépcsőn, szomszédasszonyom lifttel száguld, de a ház előtt megvár, együtt sietünk a fiúk felé.

Figyelem e furcsa létezésben

Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.



Archívum

Hirdetés