Csák Gyöngyi | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 71

Álomnapló (részletek) – 16.

Évtizedek óta először álmodtam gyönyörűt és nyugalmat árasztót, amilyent kívánhat magának az ember.
A visszatérő mozzanatok, iskola-iskola hátán, többnyire bemutató órát tartok, tartanék, ám nem találom az osztályban a gyerekeket, csak az életunt, kritikus tanerők nézik kajánul, ahogy a tanulók után kajtatok.

Létmorzsák I.

A többszöri szétrebbentés
sem szegte a háromnapos
esőt búcsúztató galambok
szerelmeskedő kedvét.

Belátás

Megtaposott néhány évtized
mérgeztek stresszel telített órák,

bár elejétől fogva készültem rá.
nem sikerült a világot megváltanom.

Akkor, ott

Nem csalnak emlékeid,
ugyanúgy történt minden,
ott jártam azon az éjszakán,
mert nevemen szólítottál

Visszatérő álom

Valaki elveszett
csatából érkezik,
hajnában az idő
sírását hozza,

Álomnapló (részletek) – 15.

Nem tudom kórházban, vagy menedékhelyen vagyok. Hatalmas, sötét teremben három oszlopban helyezkednek el az ütött- kopott vaságyak, azokon vékony párna és takaróként összehajtogatott szürke pokrócok, külön örömmel tölt el, hogy az én pokrócomon fehér huzat is van, így nem bántja a bőrömet.

Szereptévesztés

Ömlik az ömleny
helyetted beszél,
eszébe juthattál
megint…

FÜRT haikuk

Isteni nedűk
tárháza lesz a tested:
szépek fürtjeid.

Végakkordok

Az érzelmek
irányíthatatlanok,
az enyéim is:
visszatérek
elhagyottaimhoz.

Montázs

Fekete zongorán
fehér rózsa,
ujjai alatt
sötéten futkosó
sötét hangok

Meghitt

Két részeg madár
táncol opart pázsiton.

Haikuk

Szertartás

A szenvedélyről
mesél a fényes paszpoll
időnk szegélyén

Szilánkok I.

Kökény

Mézízűnek becézi
az éhező szája.

Álomnapló (részletek) – 14.

Estefelé a tavaszi nagytakarítás utolsó fázisa gyanánt előveszem a ritkán használt edényeimet, étkészleteket és a konyhai szekrényben fellelhető poharakat, átmosom, törölgetem mind, csak ragyogjanak. Szomszédasszonyom beszól hozzám, csodálkozik, hogy mennyi tányérom, tálam van, akár egy étteremben.

Így télen

Most jó egyedül a meleg szobában
Noé bárkája ritka csendembe úszik,
hozza magával, lám itt lebeg előttem
a múlt levegővel teli zsákja.



Archívum

Hirdetés