Csák Gyöngyi | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Csák Gyöngyi

Csák Gyöngyi írásai: 78

Álomnapló (részletek) – 18.

Hatalmas önkiszolgáló étteremben keresek üres asztalt, találok egy egyszemélyeset, megkönnyebbülök, hogy nem kell senkivel megosztani a helyet, megmenekülök a felesleges kommunikációtól is. Tervezgetem a szabad délutánt magamban, régen volt már ilyen, elhatározom, hogy sétálok majd a belvárosban, nézegetem a kirakatokat.

Álomnapló (részletek) – 17.

Szomszédasszonyom szól, hogy lenn az utcán két kisfiú kenyeret árul, magamra kapok egy mellényt és rohanok le a lépcsőn, szomszédasszonyom lifttel száguld, de a ház előtt megvár, együtt sietünk a fiúk felé.

Figyelem e furcsa létezésben

Hirtelen támadt szél hozza
mesefoszlányokban kavarog az arca
kopár hegyek visszhangozzák nevét
bár kihűlőfélben a régi szenvedély.

Tollam

Gyöngyházszínű
kecses tollam
fehér lapnak
udvarolgat

Éneim-éneke – 3. rész

Nyers:
Megint az eunuchok
tüntettek a szerelemért?

Önző:
Felélek belőled annyit,
hogy magammá változhassak.

Éneim-éneke – 2. rész

Gondterhelt:
Tegezőviszonyban élek rég a félelemmel.

Gyászoló:
Ma örökre elment
Kőbánya guberáló fejedelme.

Éneim-éneke – 1. rész

Aktív: Szövöm, hiába lesz az enyészeté.

Boldog: Aranyló este
van, csakis a te műved
ez a ragyogás.

Álomnapló (részletek) – 16.

Évtizedek óta először álmodtam gyönyörűt és nyugalmat árasztót, amilyent kívánhat magának az ember.
A visszatérő mozzanatok, iskola-iskola hátán, többnyire bemutató órát tartok, tartanék, ám nem találom az osztályban a gyerekeket, csak az életunt, kritikus tanerők nézik kajánul, ahogy a tanulók után kajtatok.

Létmorzsák I.

A többszöri szétrebbentés
sem szegte a háromnapos
esőt búcsúztató galambok
szerelmeskedő kedvét.

Belátás

Megtaposott néhány évtized
mérgeztek stresszel telített órák,

bár elejétől fogva készültem rá.
nem sikerült a világot megváltanom.

Akkor, ott

Nem csalnak emlékeid,
ugyanúgy történt minden,
ott jártam azon az éjszakán,
mert nevemen szólítottál

Visszatérő álom

Valaki elveszett
csatából érkezik,
hajnában az idő
sírását hozza,

Álomnapló (részletek) – 15.

Nem tudom kórházban, vagy menedékhelyen vagyok. Hatalmas, sötét teremben három oszlopban helyezkednek el az ütött- kopott vaságyak, azokon vékony párna és takaróként összehajtogatott szürke pokrócok, külön örömmel tölt el, hogy az én pokrócomon fehér huzat is van, így nem bántja a bőrömet.

Szereptévesztés

Ömlik az ömleny
helyetted beszél,
eszébe juthattál
megint…

FÜRT haikuk

Isteni nedűk
tárháza lesz a tested:
szépek fürtjeid.



Archívum

Hirdetés