Nászta Katalin | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Nászta Katalin

Nászta Katalin írásai: 79
Nászta Katalin

70 éves. Csak két évvel idősebb nálam. Igen, Róla van szó.

A Tamási Áron Színház 70 éves évfordulóját ünneplő eseménysorozat keretében szombaton, 2018. november 27-én az erdélyi Philther-munkacsoport mutatta be a sepsiszentgyörgyi színház néhány kiemelkedően fontos előadásának színháztörténeti elemzését.

70 éves. Csak két évvel idősebb nálam. Igen, Róla van szó.

Izgultam. Vajon hogyan fogadnak? Vajon mivé váltam? Magamra is kíváncsi voltam. Istenem, minden megváltozott. Az épület, az irodák, a színpad, mikor játszanak rajta. Más, mint akkor. Nincs függöny, nincs lyuk, amin kileshetsz. Feketék a falak a nézőtéren.

Előadás a Rózsavölgyi Szalonban

Csak teljes szívvel, teljes lélekkel, minden erőnkből érdemes bármit csinálni. Félszívvel féligkész, fércművek jönnek létre. A „Diplomácia” két olyan művész alakításán, alkotásán nyugszik és foglalja el helyét a rendkívüli előadások sorában, ahol a szövegen túl a helyzethez illő nyitott fül, fogékony szellem és bátor szív társul – felfesteni a kor falára üzenetüket: „mi minden múlik egyetlen emberen, a lelkiismereten, a morális viselkedésen.” (Sztarenki Pál)

Diplomácia a Rózsavölgyi Szalon Arts&Café-ban

Október harmincadikán kerül bemutatásra a Rózsavölgyi Szalon Arts&Café-ban, a Zalaegerszegről eltávozott színész-rendező: Sztarenki Pál által színpadra állított Diplomácia című előadás, amire már év végéig sem lehet jegyet kapni.

Újratervezés

mint akin átfolynak a dolgok
hír, emlék, érzések, gondolat
de ami a szitán fennmaradt
keresztbe fordul torkomon
kiköpni, lenyelni nem szabad

Befejezhetetlen

nincs szó már Utána
nincs szó Előtte sem
ami e kettő között van
epifánia

olyan

mint a falra hányt borsó
már olyan
de olyan is volt
annak
akinek füle mindig
a másén lógott

Panasz

mikor azt mondom, nem szerettek, nem hazudok
magukat szerették bennem,
másképp elfogadtak volna tőlem mindent, azt is
amikor rúgkapáltam, ordítottam, hogy engem
vegyen a nyakába, ne hagyjon a földön, mert
magasban akartam járni, látni az utat az utca fölött

Színházi szösszenet

Olvastam, hogy a legújabb színházi törekvések ki akarják iktatni a megírt darabok tiszteletét. Egyik pont épp ezt szögezné le: tilos bármilyen művet komolyan venni. Össze kell vágni őket, összeollózni a szövegeket. Tehát őket is, akik maga a mű, az előadás. Még a papír megbírja, de az emberi test? Egy másik pont: ki kell helyezni közszemlére a próbateret.

Ki ne fogyjon

kirúgnak, mert kiállsz valaki mellett,
nem közölnek, mert említed nevét
hiába védenek egyik kezükkel
a másikkal fojtogatni kezdnek

Impresszió

olyan sok infó ér mostanában
egyiket sem lehetne szó nélkül hagyni
mintha számítana a szó valamit
de sokan hiszik, hát állandóan jár a szájuk

A költő arca

hogy milyen volt?
hiszen láttad
ismerted arcán a barázdákat
a remegéseket a bőr alatt

A tiéd is

szembejön veled az arca
egy képen a fészen
mosolyog
tele van
még az idő előtte

Kapui Ágota – 1955. május 15. – 2018. június 19.

Volt… hogy lehet leírni ezt a szót arról, aki élt még az előbb,
akivel beszéltél, még függőben volt egy sereg téma, kibeszéletlen,
soha nem jutott idő rá, mert rohantunk mind a ketten

Tanulság

az utókor kegyetlen
ne számíts jókedvére
még el sem temetnek
a maga képére formál téged
elemez, ítél
szentenciákat mond



Archívum

Hirdetés