Nászta Katalin | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Nászta Katalin

Nászta Katalin írásai: 140
Nászta Katalin

Anthony McCarten: A két pápa – magyarországi bemutató a Rózsavölgyi Szalonban

„A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivétel, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa, a doktrína védelmezője, János Pál hű örököse alig nyolcéves pápasága után – magyarázata szerint hajlott kora miatt – lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet.

csak védőmaszk volt

azt mondod, így volt megírva
igaz ez?
nem lehet az ember fatalista
valami részünk nekünk is volt belőle

A Rózsavölgyi Szalon – ÉVAD-a 2020/2021-re

Rendhagyó lesz ez a prológ, az új évad felvezetője. Készülvén erre a szövegre, jutott eszembe, hogy eddig mindegyik évadunkat elneveztük valahogy, például volt már nálunk „titkok és találkozások évadja” is. Az új évadot azonban „szabadon hagyjuk”, nem címkézzük, hiszen már most sejthető, más lesz, mint az eddigiek, hogy a kulturális szcéna, egyáltalán az egész világunk nagyobb összefogást, egymásra figyelést, szolidaritást igényel majd mindnyájunktól – alkotóktól, közönségtől, mecénásoktól, támogatóktól.

apátia

ha majd a fészbuk marad egyedül
a bőség zavarától
a többiek aléltan kiterülnek
magunk maradunk a blogokon

Nászta Katalin: kereken

megválthat téged egy gondolat?
abból egy szó, vagy egyik része?
egyáltalán, meg kell váltania
az egésznek, hogy ne hibáddzék belőled?

elrendelt indulások

megrázom még egyszer a földet
hadd lássam ki tud megállni rajta

Bumeráng

az ember nem szeret sírni
olyan snassz, gyengének mutat
neked ronthat/eshet bárki
ártó/segítő szándékkal – mindegy

Nászta Katalin: Mondd, te kit választanál?

ha lecövekelnék egy gondolatnál
elkötelezném magam egy szónál
ha arra kényszerítene valaki
válasszak s egyet választhatnék

mint a kalamáris

csak emberi dolgok esnek rajtad
ne félj, ne félj szívem
semmi sem történik veled az ég alatt
tudtom nélkül

A virágok ítélete

A bűnös a napraforgó!
– kiáltotta mind.
Folyton a Napra forog!
Hátat mutat az árnyéknak, szélnek,
az életnek csak a mosolygó oldalára néz!

gyermekszindróma

nincs abban semmi rossz
ha elsősorban nekünk ír a költő
köztünk él, kinek írna másnak
egy nyelven, egy levegőt szív velünk
ugyanaz a sors tépi-nyúzza, áldja

az a gyilok

én sem hittem, hogy végleg oda
aki mindig a rosszat teszi
nem hazudik, csak azt csinálja
ami tetszik

mikor a kövek megszólalnak

az olaj elválik a víztől
a víz kimutatja azt
az olaj dolga dicsérni a vizet
a víz hömpölyögteti magán az olajat

Harmadnapon

Hol vagy, Uram?
Úgy elárvultam Nélküled.
Sivár az utca, a ház –
minden puszta.
És akkor megjelent.
Nem ismerték föl, nem.

karanténvers

álmodtam egy világot
(de nem kellett – már megvolt)
amiben rend volt
csak épp annyira
hogy össze ne omoljon a fala



Archívum

Hirdetés