Hetedhéthatár | Nászta Katalin
Szerzői archívum

Nászta Katalin

Nászta Katalin írásai: 71
Nászta Katalin

Színházi szösszenet

Olvastam, hogy a legújabb színházi törekvések ki akarják iktatni a megírt darabok tiszteletét. Egyik pont épp ezt szögezné le: tilos bármilyen művet komolyan venni. Össze kell vágni őket, összeollózni a szövegeket. Tehát őket is, akik maga a mű, az előadás. Még a papír megbírja, de az emberi test? Egy másik pont: ki kell helyezni közszemlére a próbateret.

Ki ne fogyjon

kirúgnak, mert kiállsz valaki mellett,
nem közölnek, mert említed nevét
hiába védenek egyik kezükkel
a másikkal fojtogatni kezdnek

Impresszió

olyan sok infó ér mostanában
egyiket sem lehetne szó nélkül hagyni
mintha számítana a szó valamit
de sokan hiszik, hát állandóan jár a szájuk

A költő arca

hogy milyen volt?
hiszen láttad
ismerted arcán a barázdákat
a remegéseket a bőr alatt

A tiéd is

szembejön veled az arca
egy képen a fészen
mosolyog
tele van
még az idő előtte

Kapui Ágota – 1955. május 15. – 2018. június 19.

Volt… hogy lehet leírni ezt a szót arról, aki élt még az előbb,
akivel beszéltél, még függőben volt egy sereg téma, kibeszéletlen,
soha nem jutott idő rá, mert rohantunk mind a ketten

Tanulság

az utókor kegyetlen
ne számíts jókedvére
még el sem temetnek
a maga képére formál téged
elemez, ítél
szentenciákat mond

Rongybabák

kedves barátom valahol
ahonnan idáig hallgatsz
minden üzeneted ideér
minden szavad meghallom

Műhelybeszélgetés Pap Lujzával, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Domján Edit-díjas színművésznőjével

Pap Lujzival, ahogy mindenki szólítja, Lujzikával, elég sokáig egyeztettük a beszélgetés időpontját. Rég szerettem volna vele interjút készíteni, aztán egyszercsak megelőzött Arany Horváth Zsuzsa, aki az Orgona Presszó beszélgetősorozatába meghívta. Örömmel mentem meghallgatni, ott is beszéltük meg a kettőnk találkozóját, ami aztán objektív okok miatt egyre csak csúszott. Ő költözött, próbált, én meg azon tűnődtem, miről beszélgessek vele, amiről Zsuzsa nem? Persze, tudtam, mit kérdezek majd tőle, de hogy ezeket be is vállalja majd, kérdés volt.

„Ecsedi, te olyan vagy, mint a vasbeton!”

Van nekünk itt egy nagyon közeli, nagyon egyszerű, nagyon belevaló színésznőnk, aki messziről indult, mélyről kezdte, minden akadályt sikerrel vett, igazi túlélő típus. Már nem találkoztunk kolleganőként a színpadon – ilyen ez a pálya. Az egyik jön, a másik megy. Ki hogy éli túl ezeket, és hogyan építi be később az életébe – emberfüggő. Ecsedi Erzsébet, többszörösen is díjazott színművésszel beszélgetek.

habosított

szeretném hinni hogy értelme van
hogy nem veszett kárba aggodalmam
megtermi gyümölcsét az igemagom
meghallották s dörömböl falaikon

Nagypéntek

túl nagy a csend
nagypéntek van
a költő alszik
vagy csak konokan
hallgat
szájában a szó megalvadt

Két vers egy témára

Meggyilkolták. Körbevágták éles késsel és száradni tették. Kivérzett volna, ha nem gyümölcs lenne. Így csak elfonnyad.

Nemzeti ünnep

csak ne lenne bennem annyi ellenérzés
a nagynemzeti érzésekkel szemben
ne sírna fel mindig az a régi
nagyromán, másokat kisemmiző szellet

virágzik

s hogy napja van a nőknek
ahogy a holdnak éjnek
és a reggelnek
napja van az égnek is



Archívum

Hirdetés