Hetedhéthatár | Nászta Katalin
Szerzői archívum

Nászta Katalin

Nászta Katalin írásai: 55
Nászta Katalin

Tudom

a kereszténység, ha kényszerítik, nem igazi
tudom
a határokat az állam tiszte megőrizni
tudom

Három bekezdés

a gondolat is fejlődik
ha én lennék az Isten, nem fejlődnék
hogy mit gondoltam tegnap és mit ma
árnyalja vagy keresztbe húzza, az utána
revideálok folyton
buta volnék?

Beszélgetés Balogh Tamással, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár örökös tagjával

Idén januárban került bemutatásra Zalaegerszegen a Caligula helytartója című Székely János darab. Ez adta beszélgetésünk apropóját. Balogh Tamás számos szép szerepet, feladatot oldott meg pályája során, amiből a zalaegerszegi időszakot kísérhettem figyelemmel. Beszélgetésünk viszont főleg arról szólt, hogyan boldogulhatott az ember, aki 1944-ben született Magyarországon, akit én, az Erdélyben született, 1989-ben ismerhettem meg.

Székely János: Caligula helytartója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban

Vannak darabok, amiket nem lehet elrontani. Székely János, erdélyi gondolkodó színdarabja is ilyen.

Észrevétlen

csak kimentél az utcára
tudtad, hogy észrevesznek
felöltöztél szépen
felkerested barátodat
személyesen

Értelmező kéziszótáramból

A szó
Annyira veszélyes. Nem is tudják igazán, akik használják, mit is tesznek velük bennünk.

A Pannon Tükör kulturális folyóirat születése

Egy fiatalember, aki 74 éves, de nem fogy, inkább szaporodik benne a lendület. Ír, tanít, és arról mesél, ami egy térség kulturális arculatát színesíti, igyekszik megőrizni immár huszonkét éve. Ő a Pannon Tükör kulturális folyóirat egyik alapítója: Lackner László.

Nyári beszélgetés Farkas Ignác, Jászai díjas színművésszel – a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház immár örökös tagjával

Mikor áttelepültünk Zalaegerszegre Sepsiszentgyörgyről és első szerepemben partnerem volt, Farkas Ignác, a nálam majd tíz évvel fiatalabb színész olyan megértő, elfogadó magatartást tanúsított felém, amivel a kezdeti – nem kis izgalmakkal járó – lépéseimet sokban segítette. Akkor is nyilatkoztam segítőkészségéről, mennyire jól esett, mára pedig egyértelművé vált: erre született.

Evita Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban

Miért játszik az ember? Miért színész? Miért ír színdarabot, és adatja elő a közönségnek? Az előadás után újból ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak. Mert hat, nem hagy közömbösen, felkavaró, elképesztő, mélységesen elgondolkodtató amit láttam, halottam.

Aki kitalálta

kinek írsz költő ha nincs Isten a babádnak aki nincsen? rég eltört vagy elvesztődött arcára sem emlékezel kinek írsz s milyen reménnyel? ha remény sincs hiszen ezt a ”nincs isten” temette el mikor még megvolt akkor mi a bánat? ha senki sincs ott fent az égben a csillagok is lehullnak szépen egyenként vagy egyszerre csőstől? […]

Mi nincsen

úgy megírnám azt a verset
amitől felébrednék
és velem együtt ébren lenne
az emberiség

Lefutott rólam a szemed

szétosztom amim még van
minek tartogassam s kinek
mikor nem számít az sem
ha van, ha vagy sem érdekes

Nem tiltott

most írjam le azt hogy szeretlek? ez olyan banális
úgy szeretlek mint aki fázik, didergek mindhalálig
ebből születtem? nem tudom honnan ez, ki tudja
anyám forró estéről mesélt, mikor megfogantam

Búcsú

annyiszor mondtam nem kellett
annyiszor kértelek nem akartad
már hallgatok süket maradt
a kapcsolatunk megszakadt

Van aki nincs

az álmok ott születnek, ahol elnyomás van
s torkokat fulladásig tömnek hazugsággal
ott ahol a füvek visszafele nőnek
és a gyökereik állnak a föld felett



Archívum

Hirdetés