Hetedhéthatár | Koosán Ildikó
Szerzői archívum

Koosán Ildikó

Koosán Ildikó írásai: 11
Koosán Ildikó

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Fényjel – XIX. századi dal

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,

Télutó

Hol virtuális ködfalak
börtönként körbezártak,
az elszabadult indulat
új utat tör magának;

Mellékutcán

A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett

Estefelé

Lám, a téli kérget hántaná le,
rozsdabarna már, ütött-kopott
kertben a fák szél-himbálta ága.
Varjúsereg új ösvényt tapod

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése

homályos háttér, rácsos börtönablak,
az udvar, az ajtó sötétbe vész,
megrázó drámát sugall az egész

Madrid

éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém

Közeledés

Egy magányos „Futó Ismeretség”
hívogat gyakran telefonon
mímelt közvetlenséggel

Hópehelytánc

Mesében, fehérben,
sűrű hóesésben
illegő-billegő
hó-fürtös Hófelhő

Archív

Mára az összegyűjtött régi levek
olyan magányosak,
elfeledettek lettek;
volt, mikor a nap tőlük izzott,
várakozásom perce értük remegett
beivódtak a tudat forgatagába



Archívum

Facebook