Hetedhéthatár | Koosán Ildikó
Szerzői archívum

Koosán Ildikó

Koosán Ildikó írásai: 18
Koosán Ildikó

Szürkület

kanapém sarkában
vonalak, hajlatok, szögletek
követik alakod körvonalát

Anyák napján

Fiókban rejtett fontos semmiségek;
Amit keresnék, épp azt nem találom,

„új füvek dallamosodnak” /    Sz. István költőbarátomnak

Panel-proli, művelhető földje balkon-
virágládában, fái a téren, világmegváltó
eszmék verseiben, mit kívánsz tőle még?

Tudom elérek (erdélyi falumnak)

Tavaszba hívó hangod
két karom körülzárja,
húsvéti víg harangod
dermedt magányom várja.

Elvégre tavasz van

Kellene valami újszerű, szokatlan,
lerázni a tespedés csöndfoszlányait,
valami pezsdítő, felkavaró katlan,

Farsangfarka

Fogom a kalapom, szép napot!
Itt voltam, de holnap nem vagyok.
Lesz, aki felkeres,

Nyitnikék

ma királykék,
szelíd-sárga a reggel
sietve érkezett el
februárvég

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Fényjel – XIX. századi dal

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,

Télutó

Hol virtuális ködfalak
börtönként körbezártak,
az elszabadult indulat
új utat tör magának;

Mellékutcán

A mellékutcán autók haladtak,
Lemenő naptól hunyorgott az ablak,
Háztetők fölött félhomály tenyészett

Estefelé

Lám, a téli kérget hántaná le,
rozsdabarna már, ütött-kopott
kertben a fák szél-himbálta ága.
Varjúsereg új ösvényt tapod

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése

homályos háttér, rácsos börtönablak,
az udvar, az ajtó sötétbe vész,
megrázó drámát sugall az egész

Madrid

éjjel ömlött az eső, lemosta
vén arcod Madrid,
most üde platánsorok közt
bújócskázó
szeleburdi májust
citál elém



Archívum

Facebook