Hetedhéthatár | Koosán Ildikó
Szerzői archívum

Koosán Ildikó

Koosán Ildikó írásai: 23
Koosán Ildikó

Gátszakadás

Megszólítanak Uram, mikor
magányuk ajtaját magukra
zárják, az elhasznált csend
házon kívül reked

Arcaim

Magamra nézni, és magamba,
a tükröket magam elé tartva:
mutatják arcaim, álarcaim

Alkalmi origó

ingerültségből
csapódtam akkor hozzád
mentőövemhez

Műteremben / Sz. G.-nak

Közelebbről még ismeretlen;
Névtelen szoborhoz aktmodell a teste;
már skicceli rutinos kézmozdulattal
elnagyolt vázlatát a szobrász,

Viharos tercinák

Viharos szél tombolt minap,
fákat csavart ki tövestől
az elszabadult indulat;

Szürkület

kanapém sarkában
vonalak, hajlatok, szögletek
követik alakod körvonalát

Anyák napján

Fiókban rejtett fontos semmiségek;
Amit keresnék, épp azt nem találom,

„új füvek dallamosodnak” /    Sz. István költőbarátomnak

Panel-proli, művelhető földje balkon-
virágládában, fái a téren, világmegváltó
eszmék verseiben, mit kívánsz tőle még?

Tudom elérek (erdélyi falumnak)

Tavaszba hívó hangod
két karom körülzárja,
húsvéti víg harangod
dermedt magányom várja.

Elvégre tavasz van

Kellene valami újszerű, szokatlan,
lerázni a tespedés csöndfoszlányait,
valami pezsdítő, felkavaró katlan,

Farsangfarka

Fogom a kalapom, szép napot!
Itt voltam, de holnap nem vagyok.
Lesz, aki felkeres,

Nyitnikék

ma királykék,
szelíd-sárga a reggel
sietve érkezett el
februárvég

Aki lehettem

Aki lehettem-lettem, mint a szó…
Hullámverésben háborgott a tó,
mélyből tört elő, örvényt kavart

Fényjel – XIX. századi dal

Látod-e mennyire várom, a
nappalok fénye, ha éj peremére
kúszik, a hajnali ködre terül

nyírfa-dal

tavasz bolyhozza
barkáid selymét,
friss nedv áramlik
kanyargós ágereidbe,



Archívum

Facebook