Kovács Alexa | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kovács Alexa

Kovács Alexa írásai: 62
Kovács Alexa

Interjú Papp Dórával a Fénytörés című regénye kapcsán

Kovács Alexa: Hogy jött az ötlet, hogy átírd a történetet?
Papp Dóra:  Évek óta gondolkoztam már rajta, és nem tudtam tovább elhallgattatni azt az apró hangot a fejemben, hogy Helena megérdemel egy új esélyt. Hallgattam a megérzésre, szóval Helena újjászületett.

Emlékchip

Nem sejtettem, hogy a prioritásom ennyire könnyedén megváltozhat. Csak annyit tudtam, hogy nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy bentről, a meleg szobából figyelem az időt, nyakamon volt a területi mérkőzés. Az aranyérem nem nyeri meg saját magát. A siker volt az életem alapja: ha nem voltam sikeres, nem voltam látható sem.

Kutyaélet

Átlagos napnak indul a mai. A levegőben még érzem az éjszakai eső halvány illatát, a kenneltársaimmal álmosan mászok elő a kutyaházból, várva a reggelimet. Az etetőember mindannyiunknak kiosztja a kaját, de valami más benne. Mintha izgatott lenne. Nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, elvégre ember.

Csak látni akarlak

Ne legyen köztünk semmi sem
Csukott szemekkel add át magad
Melleid közé hajtom a fejem.

Magyar vagyok

Zsófi nem akarja ezt az egészet. Ideges, feszült, szabadulni szeretne a fellépés, a kimondásra váró szavak néma súlya alól. Nemet kellett volna mondania, amikor a tanárnő hetekkel korábban felkérte a műsorban való szereplésre, mégsem tudta megtenni: jó volt érezni, hogy szükség van rá, hogy számítanak rá.

Földieper

Megjegyeztem, hogy az epret
Gyerekkorod óta szereted
Ezt tanultam először rólad
Megosztva veled a fülhallgatómat.

Születésnap

Ez a nap sok szempontból más, mint a többi: hiszen nem csupán a születésnapom van ma, hanem Húsvét vasárnap és egy világjárvány is éppen alapjaiban rombolja szét, hogy aztán újraépítse az életet. Furcsa érzések kavarognak bennem. Mintha ez az egész nem is velem történne.

Ha ennek az egésznek vége lesz

Ha ennek az egésznek vége lesz
Kiélvezem a természetet
Karomba zárom kedvesemet
Megpihenek a nagyinál
Fagyizunk együtt a tónál.

Könyvmágusok

Amikor olvasok
Akkor nyitott szemmel álmodok
Valóra váltom a lehetetlent
Felfedezem az ismeretlent.

Zenemágia

Az emberek szíve már nem fogékony a mágiára. Nem hisznek a csodákban, a varázslatban, abban, hogy a zenével teremteni lehet.
Az erdőm haldoklik. Én magam is évtizedről évtizedre gyengébb leszek. A többiek – a családom, a barátaim – az életvarázsukat adták azért, hogy ez a hely ne legyen az enyészeté.

Interjú On Saijal az Álruhában című regénye kapcsán

Kovács Alexa: Újabb Vörös pöttyös történettel örvendeztetted meg az olvasóidat, de közben dolgoztál a sok éve várt Artúr köteten is. Nehéz két ennyire különböző történettel foglalkozni? On Sai: Nem volt könnyű. Nagyon más hangulatú történetek, másképp kell nyúlni a szereplőkhöz, másképp építem fel a világot is.

110 év

Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.

Falak

Üvölt egy gyerek valamerre
Áthallatszik a gipszkartonfalon
Aztán nézek csak a tükörbe bele
A lelkem üvölt és én hagyom.

Lopott idő

Egyszer régen,
Réges-régen
Sápadt holdnak
Lágy fényében
Megtaláltam

Kávéházas

Nem tudom, miért úgy képzelem
Hogy amikor megakadt rajtad a szemem
Egy kávéház teraszán ülve
Éppen tejet ittál kávéval vegyítve.



Archívum

Hirdetés