Hetedhéthatár | Kovács Alexa
Szerzői archívum

Kovács Alexa

Kovács Alexa írásai: 15
Kovács Alexa

Csak csókolj

Téved, aki azt mondja, hogy csókolozni mindig mindenkor ugyanolyan.
Vagy csak tapasztalatlan.
A lényegen nem változtat: minden alkalom csókja más.

Anyák napjára

Édesszülém! Talán nincs ennél szebb megszólítás ma. Hiszen Neked köszönhetem a születés csodáját, a lét egyszerű örömét. Édesanyám! Ma a te napod van. Meg a te anyukádé. Meg az anyukád anyukájáé.

A bennünk lévő szeretet

A kislány vállát lehúzza a nehéz iskolatáska, ahogy az őszi délutánon hazafelé baktat. A gondolatai elkalandoznak, sorra veszi a mai napját, a barátaitól hallott vicceken újra mosolyog. – Te mégis mit nevetsz?

Húsvéti malacságok

Nyugdíjba megy a nyuszika, eljárt a kor felette
Megkéri a malackát, hogy ugorjon be helyette

Ami/aki fontos nekem…

Drágám, az igazán fontos dolgokat igazából nem láthatod. Nem látod a törődést, mégis tapasztalod, egy mosolyban, egy egyszerű kérdésben, vagy egy kedves bókban is ott van. A tudat, hogy törődnek veled, része az életednek.

Hála

„Miért vagyok hálás?” Pont a napokban gondolkodtam el ezen a kérdésen, és rájöttem, hogy már a legalapvetőbb dologért is hálás vagyok: Azért, mert élek. Azért, mert képes vagyok lélegezni, kiszállni reggel az ágyból, megenni a reggelimet, aztán elmenni iskolába.

Légy boldog… élj!

Ne keress a „meddig…?”-re választ
Ha örökké ezen agyalsz, belefáradsz

Ellentétek

Te vagy a fény, Én a sötét éjjel
Te vagy a hűs víz, Én a forró étel
Te vagy a szél, Én tépett fák

Képzeljük el…

Hunyd le szemed
Add ide két kezed
Mesélek egy életet
Talán a miénket?

Hiány

Bőr simul a bőrhöz, elégedett sóhaj tölti be a szobát, egymásba kapcsolódik két szempár… Két szempár, melyek mélyén érzelmek forró kavalkádja rejtőzik. És amiben kölcsönösen elmélyül a lélek.

Dallamos csoda

Csend van a teremben
Várakozás a levegőben
A karmester mozdul
A közönség ámul.

Hiánydramaturgia

– Javaslom, hogy kezdje el lezárni az ügyeit. A fejemben továbbra is úgy visszhangoznak ezek a szavak, mint valami rossz mantra, amit képtelen vagyok kitörölni. Pedig majdnem három hete tudom.

Tükörlélek

Sok ember él a Földön
De kevés az ki szinte a tükröm
Kit közel engedek magamhoz

(Ön)buzdítás

Betelik a poharam
Nem látom a kiutam
Megtörik a léptem
Elhagy a lendületem.

Szívszilánkok

Apró darabokra törve
Mellkasomban alig élve
Létezett csupán szívem
Nem bízott senkiben.



Archívum

Hirdetés