Kovács Alexa | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kovács Alexa

Kovács Alexa írásai: 58
Kovács Alexa

Magyar vagyok

Zsófi nem akarja ezt az egészet. Ideges, feszült, szabadulni szeretne a fellépés, a kimondásra váró szavak néma súlya alól. Nemet kellett volna mondania, amikor a tanárnő hetekkel korábban felkérte a műsorban való szereplésre, mégsem tudta megtenni: jó volt érezni, hogy szükség van rá, hogy számítanak rá.

Földieper

Megjegyeztem, hogy az epret
Gyerekkorod óta szereted
Ezt tanultam először rólad
Megosztva veled a fülhallgatómat.

Születésnap

Ez a nap sok szempontból más, mint a többi: hiszen nem csupán a születésnapom van ma, hanem Húsvét vasárnap és egy világjárvány is éppen alapjaiban rombolja szét, hogy aztán újraépítse az életet. Furcsa érzések kavarognak bennem. Mintha ez az egész nem is velem történne.

Ha ennek az egésznek vége lesz

Ha ennek az egésznek vége lesz
Kiélvezem a természetet
Karomba zárom kedvesemet
Megpihenek a nagyinál
Fagyizunk együtt a tónál.

Könyvmágusok

Amikor olvasok
Akkor nyitott szemmel álmodok
Valóra váltom a lehetetlent
Felfedezem az ismeretlent.

Zenemágia

Az emberek szíve már nem fogékony a mágiára. Nem hisznek a csodákban, a varázslatban, abban, hogy a zenével teremteni lehet.
Az erdőm haldoklik. Én magam is évtizedről évtizedre gyengébb leszek. A többiek – a családom, a barátaim – az életvarázsukat adták azért, hogy ez a hely ne legyen az enyészeté.

Interjú On Saijal az Álruhában című regénye kapcsán

Kovács Alexa: Újabb Vörös pöttyös történettel örvendeztetted meg az olvasóidat, de közben dolgoztál a sok éve várt Artúr köteten is. Nehéz két ennyire különböző történettel foglalkozni? On Sai: Nem volt könnyű. Nagyon más hangulatú történetek, másképp kell nyúlni a szereplőkhöz, másképp építem fel a világot is.

110 év

Ha kedvenc költőmnek a nevét kérdezed,
Nem tudhatom miért, de ő jut eszembe
Az érzés, mi szívembe költözik
Amikor verseit veszem kezembe.

Falak

Üvölt egy gyerek valamerre
Áthallatszik a gipszkartonfalon
Aztán nézek csak a tükörbe bele
A lelkem üvölt és én hagyom.

Lopott idő

Egyszer régen,
Réges-régen
Sápadt holdnak
Lágy fényében
Megtaláltam

Kávéházas

Nem tudom, miért úgy képzelem
Hogy amikor megakadt rajtad a szemem
Egy kávéház teraszán ülve
Éppen tejet ittál kávéval vegyítve.

Vizsgázunk és félünk

Úgy érzem, hiba volt reggel meginni azt a kávét. Hányingerem van, remeg a kezem és az agyam összes vészgombja azt üzeni, hogy menjek haza. Nem állok én még erre készen. Pech, hogy senki nem kíváncsi arra, hogyan érzek. A nadrágomba törlöm a kezemet, mély levegőt veszek és elnyomom a sötét gondolataimat.

Interjú Vaszil György parasportolóval

Én magam is meglepődtem, de idén két éve lett részem abban a szerencsében, hogy lett egy handbike-om. Tudtam, hogy az „évforduló” kapcsán szeretnék írni valamit, de sokáig gondolkodtam azon, mit is írjak és engedjek ki ezzel kapcsolatban az Internetre. Aztán az élet az orrom elé tolta a témát Vaszil György, handbikeos parasportoló személyében.

Bűn

Üres lélek.
Fájó élet.
Szívverések.
Bűnöm kérded?

Csak még egy napot

Csak még egy napot, életem
Szívem veled szemben védtelen
Csak még egy napot légy velem
Más kívánságom igazán nincsen.



Archívum

Hirdetés