Hetedhéthatár | Kő-Szabó Imre
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 19
Kő-Szabó Imre

Elkésett döntés

Ezen a késő őszi, hidegbe hajló estén, valahogy korán lefeküdtek, pedig nem éreztek fáradtságot. Csalogatta őket az ágy. Nem volt kedvük mással foglalkozni. Balázs eloltotta a villanyt. A lefekvés nála gyorsan ment. A ruhadarabokat szétdobálta a szobában. Akármerre lépett, letett egyet. Reggel, amikor felébredt, fordított volt a helyzet. Perceken keresztül kábultan ült az ágy szélén. Az öltözés pedig egybekapcsolódott a reggeli tornával, mert amit az este szétdobált, reggel meg kellett keresni.

Kupec, kofavilág

Mihály bátyám lehorgasztott fejjel ült a szobában az asztal mellett. Mindenki láthatta, akinek egy picike szeme is van, hogy most mérges. Valahogy kudarcot vallott. Elszámította magát a reggeli újfalui piacon. Régen a kupecség, mármint a lókupecség, jól ment, mindig sikeres volt, de most a tyúkos kofaság, az nem neki való. Mert ugye, ha belegondol, fiatalon úgy adta, vette a lovakat, ahogy csak akarta.

Kitakart szemmel

Simon Péter végzett a munkával. Iratait elrakta, bezárta a fiókokat. Felöltözött, kiment az utcára és elindult hazafelé. Az úttesten átment, nem is nézett körül, ez az átkelés már olyan megszokott volt számára. Hirtelen azonban autófékezés rázta fel. Visszanézett, ott állt előtte, pár méterre egy nagy szürke Audi. Nagyon megijedt.

Elszállt örökség

– Mit csinálsz vasárnap? – kérdezte Feri Miklóst a villamos megállóban, és esőkabátját összehúzta magán. – Még nem tudom. – Szeretnélek meghívni ebédre. Eljössz? Miklós egy kicsit gondolkodott, úgy tett, mintha latolgatna a választási lehetőségek között. – Igen! – mondta aztán határozottan.

Öltözői biléta

Tóth Melindának szeretője van. Ezen nem csodálkozott senki, hiszen nem az egyetlen nő, aki szeretőt tart. Csak hát ezzel a szeretővel egyszer egy nagy kalamajka történt. Ahhoz, hogy a történteket teljes egészében kibontsuk, minden legyen érthető, így az elejéről kell kezdeni.

Elveszett remény

A negyvennyolc éves Tóth Sándor kálváriája pontosan egy éve kezdődött. Lehetne ez mondjuk az évforduló, a számvetés ideje, ahogy azonban az ember belegondol, akkor ez egy kegyetlen vesszőfutás volt inkább. Ott kezdődött, hogy ez a szőke, jóképű, magas, még fiatalembernek számító szobafestő, az utcán találta magát. Egyik percről a másikra.

Három kalap

Sanyi, amióta az eszét tudja (mire kellene használni), mindig hajadonfővel járt. Sosem volt sapkája, se télen, se nyáron. Történt aztán, hogy új munkahelyre került, egy hivatalban lett tisztviselő. Ez a beosztás már nem engedte meg, hogy csak úgy pulóverben, lezserül mászkáljon. Jobb kinézetűnek kellett lennie, legalább is öltözetben.

Elnyújtott sípszó

A három személykocsiból és egy 325-ös sorozatszámú gőzmozdonyból álló szerelvény Dalabból Rét községig közlekedett. Menetrend szerint, mindennap. Ez egy szárnyvonal volt, Dalabból 15 óra 40-kor indultak és közben két falu, Kávás és Becsi érintésével értek Rétre. A menetidő nem volt több harmincöt percnél.

Magánrendelés

Többször mondták már, az emberi hiszékenység végtelen, még akkor is, ha naponta hallunk áldozatokról. Ő csak akkor hiszi el, ha vele történik meg, amíg nem, addig nincs baj. A hiszékenység volt a téma, vagy legalább is az alapja, ami szerda este történt a kiskocsmában.

Az öreg temetőőr

A haláleset mindig tragikus. Tragikus bárkit érint, ez alól nincs kivétel. Talán ez az egyetlen esemény, amelyre sem belépőt, sem kilépőt nem lehet váltani. Ezt még eddig nem tudták árucikké minősíteni (hacsak nem egy megrendelt gyilkosságról, vagy ilyen szándékról van esetleg szó). Ez egyformán érinti a szegényt, a gazdagot.

Az a fránya „baloldal”!

Tamás hatvanöt éves lett. Ebben a korban az ember többször gondol a betegségekre, meg a halálára. Ez egyértelmű, mert apja hatvannégy évesen halt meg. Akkor még negyven éves volt, és arra gondolt: vajon ő megéri-e ezt az időt? És íme, már egy évvel túl is élte.

Vizionált csontváz

Ez a péntek délután a munkahelyen egyenlő volt a semmivel. Senkinek nem volt kedve semmihez, így ez az idő alkalmas volt arra, hogy Kovács Jocónak a szekrényében lapuló literes konyakját megkóstolják. Hárman voltak az irodában, az első pohár kissé feldobta őket. Tóth Tamás meg Varga Feri egyáltalán nem tiltakoztak az invitálás ellen, sőt Tóth Tamás még poharakat is szerzett a szomszéd szobából.

Egyedül

Erzsi néni – férje után – családi nevén Varga Pálné finom húslevest főzött. Jól felzöldségezte, ahogy a férje Pál uram – Varga Pál – azt már több mint ötven éve szerette. Sietett a csomagolással, mert a városba vivő egyórai buszt el kell érnie, mert a kórházban kettőtől van látogatás. Varga Pál a hetvennyolc évével most került először ebbe a városi intézménybe.

A fogas

Ő egy fogas, ruhafogas, mégpedig álló és köznyelven, thonet fogas. A színe sötétbarna. Nem szereti ezt a színt, sohasem szerette. Amikor még az esztergapadra feltették azt az élettelen fát, melyből az álló részt faragták ki és nyiladozni kezdett értelme, már eldöntötte, milyen fogas akar lenni.

Érettségi öltöny

Már évek óta nem jutott eszébe Sándornak, hogy a szekrény oldalsó részében ott lóg az érettségi öltönye. Évente egyszer rápillantott, akkor is csak úgy futólag.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások