Kő-Szabó Imre | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 86
Kő-Szabó Imre

Három csengetés

A nap melegen tűzött. Érezte bőrén a forróságot. Már több mint fél órája feküdt így mozdulatlanul egy szürke, kockás pléden, melyet a fűre terített le. A strand lármája nem ért el a tudatáig. A lányt figyelte. Hosszú, barna haja volt. Olvasott, de nem volt kitartó.

Szabadnap

Krén fél kilenckor indult hévvel Szentendréről. Kényelmesen kisétált az állomásra, volt ideje. Ma szünetelt a vállalatnál a munka, tegnap délután bedöglött a kompresszor. A szerelőké a terület, csak holnapra ígérték, hogy megjavítják.

Mellékvágány

Egy éve már, hogy a csávaműhelyben dolgozott. Mindig úgy érezte, egy helyen nem bírja ki sokáig, tovább kell mennie. A második munkakönyve is majdnem megtelt már. Egyszer elhatározta, összeszámolja, hány helyen dolgozott, de képtelen volt rá. Többször végiggondolta, de úgysem lenne annak semmi jelentősége.

Srácok a térről

Délután negyed öt lehetett, amikor Hámori Géza találkozott a téren Varga Péterrel. Mind a ketten most jöttek haza a melóból. Hámori fáradtnak érezte magát, pedig nem dolgozott olyan különösen sokat. Csak az idegeskedés, az csipkézte szaggatottra idegeit. Az utóbbi időben elég nagy a hajtás.

A költözés

Dávid nagyon rossz hangulatban érkezett a térre. Fél hat lehetett, mert már szürkülni kezdett. Őszintén, semmihez sem volt kedve. Ez a depresszió már hetek óta kergette, de nem tudta megfejteni az okát. Ez nem természetes, tudta ezt jól. Egy huszonnyolc éves srácnak nincs erre semmi oka.

Hulladék lett az autóm…

– Nekem volt egy Skoda Feliciám. A rendszáma CXB volt, mert ez lényeges, jó régi széria, közel húsz éves. Futott vagy háromszázezer km-t. Amikor végképpen elromlott, ez kint a szőlőben történt. Megfeneklett a sárban, már nem akart megmozdulni, mintha azt mondta volna: – Itt temess el!

Három „igaz” történet

Már negyedik napja járt a kiskocsmába Gábor, kezében a piros fedelű „Magyar-német úti szótár”. Szerette volna pénzzé tenni ezt a vaskos könyvet, de nem akadt rá potenciális vevő. Magas alakja kitűnt a többiek közül, mert fehér ing, nyakkendő, meg zakó nélkül be sem lépett ebbe a füstös, koszos italboltba.

A váltókezelő

A keresztapám, anyám bátyja is, vasutas volt Orosházán. Közelebbről, váltókezelő. Egy őrházban laktak, melyet a vasút, a MÁV biztosított alkalmazottjának. Ez az őrház az állomás Békéscsaba felé eső részén állt, mellette volt a kiserdő.

A kirekesztett

Már szürkült, amikor a fiatal tanítónő kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve.

Ökölcsapás

Már hajnali három óra volt, amikor hirtelen álmosság fogta el mind a két fiút. A füst, a zaj kibírhatatlan volt a sörkertben. Ott ültek a belső helyiségben, a nagyteremben, ahol a zenekar játszott.

Egy zöld mobiltelefon

Ágota sokáig aludt ma. Már délelőtt tíz óra elmúlt, amikor kikászálódott az ágyból. Fáradtnak érezte minden porcikáját, nem akart mozogni, sem a karja, sem a lába. A hangulata is pocsék volt, úgy érezte, ez a nap nem az övé.

Mózs néni

A Budai úton egy szürke ház falán ott állt a tábla, már vagy negyven éve: Mózs Ferenc lakatos. Az öreg, mert már az volt, arról híresült el, hogy számára a vas olyan anyagnak minősült, amiből bármit lehet csinálni. Hegeszteni, fúrni, esztergálni, amit csak akar az ember. Ezért, bárhol látott, talált egy vasdarabot, azt hazavitte műhelyébe. – Jó lesz majd valamire! – felkiáltással.

Piros pöttyös lakodalom

Zankó Misi huszonhat éves lett, amikor először fordult meg a fejében, nősülni kellene. Mert ugye a legényélet szép, szép, az ember független, azt tesz, amit akar, oda megy, ahová a lába viszi. De aztán egy idő után tele van buktatókkal.

Osztrák körút

Kovács József és felesége, pontosan 1969-ben ült fel egy IBUSZ buszra az Engels téren. Osztrák körutazás volt a cél. Állomások: Salzburg, Salzkammergut, Stájer Alpok, Semmering, Graz, Bécs és vissza Budapestre. Az elsők között lépték át a vasfüggönyt, amikor Hruscsov politikáját követően Kádárék is lazábbra fogták a gyeplőt.

A jutalom

Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra a fejére.



Archívum

Hirdetés