Kő-Szabó Imre | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 70
Kő-Szabó Imre

Pár perc késés

Zsolt későn ébredt fel. Arca szőrös volt. – Így nem mehetek oda! – mondta hirtelen. – Borotválkoznom is kell! – állapította meg röviden, ahogy arcán végighúzta tenyerét. Ekkor már fél kilenc volt.

Eltérő páros

A pokrócot árnyékba vitte és újból lefeküdt a strand egyik gyepén, távolabb a medencétől. – Aludni akarok! – mondta önmagának Zalai Károly, aki nemrég töltötte be harmincadik életévét. Nem jött álom a szemére. Gondolatait sem tudta összefogni. Hiába volt minden igyekezete. Aztán kitalált egy jó játékot. Sokan járkáltak körülötte. – Figyeld a női lábakat, de csak térdig szabad! – mondta egyszerűen. – Ki kell találni. Hány éves, csinos vagy nem? Izgalomba hozta Zalai Károlyt ez a játék.

A kis cipó

A kenyér, igen a kenyér! Idézet az imádságból: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” A kenyér nagyon fontos táplálék. Szinte nem lehet megunni. Olyat még nem hallottam, hogy már rá sem tudok nézni!

Októberi kerékpártúra

Hetven évesen, ha visszatekint az ember arra a bizonyos 1956-ra, sokminden jut az eszébe. Húsz éves lettem abban az évben, szeptemberben érettségiztem Baján, a III. Béla gimnáziumban. Azért szeptemberben és nem júniusban, mert orosz nyelvből elhúztak.

Vécés Pisti

Ez egy piac. Olyan piac, amilyen az ország több városában van, standokkal, elárusító helyekkel, szabad asztalokkal. A szélein üzletek, ahová be lehet menni vásárolni, húsárut, kenyeret, virágot, mezőgazdasági eszközöket, savanyú káposztát. A sorban ezen a soron, pont a sarokban van egy nyilvános vécé, mellette jobbra egy kiskocsma, balra egy lángossütő.

Egy kis buli

Este a Kisrablóba ment. A társaság együtt ült a szokott helyen, csak Anikó, a platinaszőke lány hiányzott. Monda Csaba, ez a kigyúrt testű, huszonnégy éves szőke srác, mindjárt észrevette.

Kocsmai szakácsok

Ez a péntek délután Székesfehérváron a Budai úti kiskocsmában ugyanúgy indult, mint a hét többi napja. Egy idő után abban különbözött a többitől, hogy az ismerős arcok közül egyre többen lettek a helyiségben. Indításként, hogy valamiféle naplót vezessünk, mint az építkezéseknél szokás, sorba vettük a résztvevőket.

Elfelejtett ígéret

Az ablak függönye mögül, a résen besütött a reggeli nap. Egészen világossá vált a szoba. Fehér Lajos, ez a huszonöt év körüli srác először az alvó lányra pillantott. Eszébe jutott a tegnap esti buli. Aztán az a tény, hogy a lány különösebb unszolás nélkül, követte őt ide.

A vasutas

Az eső szürkén, vastag ólomként szakadt a tájra. A pályamester az iroda ablakából közömbösen nézte. Kissé köpcös alakján feszült a sötétkék, vasutas egyenruha. Az arca, mint az eső: az érzelmek elfolytak rajta. A gondolatok, foncsor nélküli tükrévé vált.

Strandszezon

Fejfájással ébredt reggel Zarc Tamás. – A konyak, a fene egye meg! Sosem szerettem! – állapította meg a fiú. – Vermut meg konyak, szokatlan párosítás. Brrr… Megrázta a fejét és az jutott az eszébe: – Kutyaharapást a szőrivel!

A bélyegző

Húsz éves elmúltam, amikor megszületett az elhatározás, hogy az otthoni köteléket (kötelet, vagy pányvát) el kell szakítani a szülőktől, és a saját lábamra kell állnom. Nem kívánhattam apámtól, hogy nyiladozó férfivé váló életszakaszomban még ő tartson el otthon. Ebben a korban már természetes, hogy az emberfia megnézi a lányokat.

A portás

Pontosan két év telt el, hogy nyugdíjba ment Kalocsai Antal földrajztanár. Nem akart ő már tanítani, az a harmincnyolc év a katedrán elég szédülést adott neki. Úgy gondolta, ha betölti a hatvanadik évét, lelép erről a fából ácsolt magaslatról, ott úgy sincs megbecsülés.

Az a szép nyár

Az óracsörgés olyan éles volt, mint egy frissen fent borotva. Bántotta is a fülét. Szólád Péter kábultan kelt fel. – Na, még egy nap! Aztán csak pihenek, pihenek. Régóta várt már erre a napra. Egy évvel ezelőtt volt szabadságon, vidéken, rokonoknál. Akadt ott egy kis talicskázás. Építkeztek és segített nekik téglát hordani. Nem sikerült úgy, mint szerette volna.

A mázsa és a súlyok

Meghalt az öreg Varga Péter bácsi. Hetvenöt évet írhattak a fejfájára. Két évvel ezelőtt özvegyült meg, feleségét egy hirtelen jött agyvérzés szólította a másvilágra. Két lánya maradt hátra. A Juli meg az Ida. Ők sem voltak már mai lányok, férjezettek, sőt nagy gyerekeik, meg unokáik is voltak, túl az ötvenen.

Rántott szelet

Tavaszi vasárnap volt. Szépen sütött a nap, délelőtt tíz óra lehetett. Ezt onnan érzékelhette az ittlévő ember, hogy itt a falu végében, a zártkertek tövében, tisztán hallatszott a misére invitáló haragszó. Tamás a férj, Irén a feleség és Emma néni az anyós ezt az időt arra használta ki, hogy a hétvégi telken a füvet szépen kitisztítsák az őszi lehullott falevelektől.



Archívum

Hirdetés