Kő-Szabó Imre | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 154
Kő-Szabó Imre

Rohanva…

Egy Báthory utcai borozóból jön ki Dénes. Ő 30 éves, szőke, sportos fiatalember. Már három fröccsöt megivott, jó a hangulata, pedig erre nem lenne oka, hiszen ma délelőtt lett munkanélküli. Leszámoltatták, kitették, a pénzét is megkapta, a zsebében lapul százezer forintja.

Péntek este

A Baross utca és a Körút sarkán, egy presszóban találkoztak ezen a késő őszi délutánon. A két testvér, pénteki napon – lévén hétvége – meg a munka is befejeződött, itt adott találkát egymásnak.

Találkozás

Simon Lajos a megbeszélt időben az Emkébe ment. Leült, kávét rendelt. Izgatottan várt. A lány késett. Újságot kezdett olvasni, amikor Erika megérkezett. Már az ajtóban észrevette, amint nőies mozdulattal betolta az ajtót maga előtt és nagyon kecses léptekkel feléje tartott.

Amatőrfilm-forgatás az 56-os évfordulón

Komoródi Kázmér most végezte a nyolcadik általános iskolai tanulmányait. Még nem esett szó otthon arról a bizonyos sorsdöntő pályaválasztásról, hiszen ebben az időben a gyerek még fiatal. Azért mégis van valamiféle elképzelése a jövőjéről, de erről nem szívesen beszél.

Kedvemért csöpögnek a csapok

Egyik este bemegyek Fehérvár ismert kiskocsmájába a Budai úton. Szándékom csak annyi volt, megiszom a szokásos fehér fröccsömet, aztán majd indulok haza. Támaszkodtam a pultnál, bámultam a füstös estébe, amikor odajött egy középkorú, kreol bőrű fiatalember és szintén fröccsöt kért.

A házasság

A házasságról szinte semmit sem tudnak az emberek. Mégis mindig simán (zökkenők nélkül!?) kezdődik minden. Egy görög bölcs – Szókratész – szerint: „Mindenképpen házasodjatok meg: ha jó házasságot szereztetek, boldogok lesztek, ha rosszat, akkor filozófusok.”

Früstök

Fél kilenckor csöngettek reggelire.

Kovács Tibi, ez a húszéves nyurga srác, nem is mosott kezet, csak úgy felült a satupadra, újságpapírból evett. Táskájából könyvet vett ki, mohón olvasni kezdett. Kenyerébe időnként beleharapott. A szájmozgása néha megállt.

Falusi virtus és a pálinka

Ha a barátok összejönnek, és a pálinkáról esik szó, nem beszélve, ha közben isszák is, mindig a Tóth Sanyival esett történetet mesélik el. Talán azért, hogy derüljenek rajta vagy azért, okuljon belőle, aki hallja.

A tarka kismalac

Zsuzsika öt éves volt, amikor a szüleivel elmentek a vásárba. Emlékszik, pont születésnapját ünnepelték. Most, nagymamakorában eszébe jutott az a kis disznós történet, amely úgy zajlott le, ahogy apja megígérte:

– Veszek neked egy malacot, mégpedig olyat, amilyet te választasz!

A múlt század hatvanas éveinek mozaikjai

Az ember élete során sokféle történetet megél. Van, aki csak úgy elmegy mellette, de van, aki megjegyezi, és többször újraéli. Ezeket nevezzük emlékeknek. Ezek az emlékek sokszor tanulságosak, vagy éppen mosolyt fakasztanak arcunkra, de egyben biztosan közösek, hogy tanulságosak.

Két ember, két szamár

Két ember, Jóska koma, meg Feri bátyó beszélgetnek a kocsmában.
– Jó lenne egy kis friss lucerna a disznóknak – mondja Jóska koma.
– Az bizony jó lenne. Nem vetettél a kert végibe? Mindig szoktál? – kérdi Feri bátyó.
Jóska koma csóválja a fejét, jelezve, hogy most nem. Közben kortyolgat a söréből.

Villanyoltás után

Mind a ketten, Tomori Sándor és az asszony, Tüskés Pálné Borika, ott dolgoztak a gyárban. Sándor, aki huszonkét éves volt és minden nőben valami vonzót talált, Borit is megnézte. Nem szégyen az ilyesmi, ebben a korban. Hiszen nyiladozó, kibontakozó időszak volt mindkettőjük számára, igaz Bori már harminckét éves volt.

A két aperitif

Lippai Gizike, mint falusi iskolai tanárnő, tényleges minősítésében csak akkor felelt meg az akkori (múlt század közepi) káde(á)r-i előírások követelményeinek, ha olyan nevelőmunkát is végez (két leánygyermeke mellett) abban a falusi iskolában, ahol tanított, amely nem tartozott a szorosan vett tárgyi oktatáshoz.

Mire emlékszik a diák?

Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem?

A szekrény és a lüszter kabát

Vendégségben voltunk Túri Sándoréknál. Éppen ott volt még Kovács Józsi szomszéd, aki valahogy végről távoli rokon, meg én, Kovács Imre. Mindhárman korban már túl voltunk a félszázadon.



Archívum

Hirdetés