Kő-Szabó Imre
Eltűntnek nyilvánítva
Bármelyik nap, ha délután úgy öt, fél hét körül bementél a kiskocsmába, Jenő már ott volt. Eddig tartott a munkaideje, legalább is mindig így állapodott meg, bármelyik vállalkozóval, ha elment nekik falazni, betonozni. Jenő, aki nem rég töltötte be ötvenedik életévét, erre büszke is volt, úgy mondta: – Már éltem félszáz évet! A félszáz ugyan nem sok, Jenővel nem történt sok minden.
A zsűritag
Ezt a falut „Kék Szilvafás” településnek nevezték a környéken. Nem hét szilvafásnak, mert mindenkinek telkén volt legalább húsz, vagy harminc szilvafa. Úgy látszik a talaj erre volt alkalmas, mert más gyümölcsfa az elültetés után, lehullajtotta leveleit.
Az évforduló
János már hat hónapja egy másik városban dolgozott, távol Iréntől, a feleségétől. Ott is lakott, pillanatnyilag albérletben, ez volt a legegyszerűbb megoldás, ha már úgy döntöttek, hogy külön költöznek egymástól. Ebből a több mint tizenkilenc évből, amit együtt töltöttek, úgymond tizennyolc elment.
A csizma
Julika néni ezen a reggelen korán kelt. Benyújtott a konyhában a sparheltbe. Lábosba vizet tett fel, ha felforr, tea lesz. Pál uram még aludt, az este későn tekergett haza a kocsmából, kellett egy kis pihenés, hogy az egyensúly rendbe jöjjön.
Előleg nélkül
Sörös Marinak is megvolt a maga keresztje, mint úgy általában mindenkinek. Ezt az elképzelést, láthatatlan tárgyat, úgy látszik mindenkinek kiosztották, csak abban volt talán eltérő, kinek kisebb, könnyebb, kinek nagyobb és nehezebb jutott, de cipelni, vinni azt okvetlen kellett, ez alól nem volt és ma sincs kivétel.
Jocó laza monológja
Itthon dekkolok. Kimaradtam a suliból. Elvégeztem a nyolc kötelezőt. A fater mondta: – Jocókám, jó lenne, ha autószerelőnek tanulnál. Lenne, aki a kocsimat rendbe vágja! Ennyivel tartozol nekem, hiszen felneveltelek. Be is íratott a suliba, láttam egy-két tragacsot a szerelő műhelyben, de azok a genyusok nem az autóról beszéltek.
Orrvérzésig
Ormos Feri most ért az igazi férfikorba. Nemrég múlt huszonegy éves, pár éve nagykorú, önálló döntési joggal rendelkezett. Saját sorsát ő irányította. Úgy érezte, másnak nincs beleszólása. Szülei ezt ténylegesen nyugtázták is. Már nem kérdezték tőle, merre jártál, mit tettél, és mikor jössz haza.
Halálos gázolás
Egyenletes léptekkel ment a járdán. Ez az egyenletes, könnyed járás nem volt rá jellemző. Vagy sebesen ment, de egyenetlenül, vagy csak úgy bandukolva. Az egyenletes járás légzését mégis felgyorsította. Izgatott volt. Az események hatottak rá.
A csóró Karcsi
Ivettel az élet több mint két éve kezdődött. Karcsi, a harminc évével már elváltan csatangolt, amikor összefutottak. Neki csak annyi cucca volt, amit felvett magára, meg ami egy szürke bőröndben elfért. Ivettnek lakása volt, kétszobás, erkélyes, ő is elvált öt évvel ezelőtt. Akkor még huszonöt éves volt. Az OTP-ben dolgozott, közgázt végzett, itt folyószámla kezelői teendőket látott el. Karcsival kedvelték egymást, ezzel nem is volt baj, de az anyagiak okozták a legtöbb gondot. Karcsi kezei közül kifolyt a pénz.
A vörös hajú lány
A film „vége” feliratát már nem várta meg a fiú. Kisietett a moziból, a bejárati térben, a következő előadásra többen várakoztak. Nem voltak sokan. Most már bánta is, hogy megnézte ezt a filmet, de nem tehetett mást. Korábban így döntött, ez már tény maradt számára, más semmi.
Mesterségek utcája
Szerettem a nyarakat, több okból is. Először talán azért, mert nem kellett iskolába menni. Nem mintha nem szerettem volna, de jobb volt az a reggeli, kötetlen felébredés. Akkoriban a nap mindig szépen sütött, nyugalom árasztotta el a kertet, ahogy a széles folyosóról nyiladozó szemeimet dörzsöltem.
Zsófi néni
Zsófi néni több mint ötven éve itt lakott az Ady Endre utcában. Ide ment férjhez, itt szülte fiát – Mihályt – meg lányát – Ilonát. Akkor még a bába járta a falu házait és sorban segítette világra apró, itt jelentkező ifjú falusi polgárait. Az élete tele volt munkával, a gyerekek nevelésével. Férje, akit szintén Mihálynak neveztek, gazdálkodott.
Nyári meló
Az a májusvégi nap emlékezetes lett az egész életünkre nézve. Apánk behívott bennünket a ház hátsó szobájába, amely öcsémmel, a mi gyerekszobánk volt. Én akkor végeztem a nyolcadik osztályt, öcsém a hatodikat. Az öreg nem volt ünnepélyes csak egyszerű tényként közölte velünk, hogy június elsejétől egy hónapra, nála, a vasútnál fogunk dolgozni.
Rendhagyó prémium
Gyula bácsi az évei szerint a hetvenhez közeledett. Ősz hajával, mokány termetével, piros arcával jó egészségnek örvendett, legalább is ez volt a látszat. Az volt az elfoglaltsága, vagy éppen munkája, hogy a vállalkozó vej szerviztelepén olyan udvarosi feladatot lásson el. Így döntött a családi tanács, amikor látták, hogy Gyula bácsi a lakótelepi lakásban nem találja helyét.
A nagykabát
Szeptember első napjait mutatta a naptár, amikor Gábor egy kis bőrönddel felszállt a reggeli buszra. Húszévi házasság után ő maga sem tudta elképzelni, hogy ehhez a szakításhoz lesz-e annyi ereje, hogy ezt megtegye. A házassága már a tizenötödik évtől kezdve döcögve haladt előre. Voltak jobb napok, ilyenkor reménykedett, talán jobbra fordulnak a dolgok, de csak átmeneti időszakok voltak.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások