Kő-Szabó Imre | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kő-Szabó Imre

Kő-Szabó Imre írásai: 78
Kő-Szabó Imre

A kirekesztett

Már szürkült, amikor a fiatal tanítónő kinyitotta a kaput. Keskeny betonjárda vezetett be az udvarra. Hangosan köszönt, várt. Semmi mozgás, minden csendes volt, csak az aprójószág zajongott éhesen az udvaron, a tanítónő köré gyűlve.

Ökölcsapás

Már hajnali három óra volt, amikor hirtelen álmosság fogta el mind a két fiút. A füst, a zaj kibírhatatlan volt a sörkertben. Ott ültek a belső helyiségben, a nagyteremben, ahol a zenekar játszott.

Egy zöld mobiltelefon

Ágota sokáig aludt ma. Már délelőtt tíz óra elmúlt, amikor kikászálódott az ágyból. Fáradtnak érezte minden porcikáját, nem akart mozogni, sem a karja, sem a lába. A hangulata is pocsék volt, úgy érezte, ez a nap nem az övé.

Mózs néni

A Budai úton egy szürke ház falán ott állt a tábla, már vagy negyven éve: Mózs Ferenc lakatos. Az öreg, mert már az volt, arról híresült el, hogy számára a vas olyan anyagnak minősült, amiből bármit lehet csinálni. Hegeszteni, fúrni, esztergálni, amit csak akar az ember. Ezért, bárhol látott, talált egy vasdarabot, azt hazavitte műhelyébe. – Jó lesz majd valamire! – felkiáltással.

Piros pöttyös lakodalom

Zankó Misi huszonhat éves lett, amikor először fordult meg a fejében, nősülni kellene. Mert ugye a legényélet szép, szép, az ember független, azt tesz, amit akar, oda megy, ahová a lába viszi. De aztán egy idő után tele van buktatókkal.

Osztrák körút

Kovács József és felesége, pontosan 1969-ben ült fel egy IBUSZ buszra az Engels téren. Osztrák körutazás volt a cél. Állomások: Salzburg, Salzkammergut, Stájer Alpok, Semmering, Graz, Bécs és vissza Budapestre. Az elsők között lépték át a vasfüggönyt, amikor Hruscsov politikáját követően Kádárék is lazábbra fogták a gyeplőt.

A jutalom

Vető József ezen az őszi szombati napon ott ült a ház emeleti folyosóján és cigarettázott. Ötvenkét éves, napbarnított, szikár alakja férfiassá tette. Drótkeménységű hajára volt büszke, amely napjainkra elveszítette fényét és sötét színét. Egy kicsit úgy tűnt, mintha lisztet szórtak volna egy pillanatra a fejére.

A kutyának is!

Knopp Frigyes nyugdíjas, már reggel fél hatkor ott állt az autószalon és szerviz portája ajtajában. Váltani jött az éjszakai portást. Beszéltek pár szót, ő már két napja nem volt itt, szabadnapját töltötte. A friss hír, amellyel a kolléga fogadta, a szalon főnöke, pénteken megint húsz embernek, útilaput kötött a talpára. – Fogyunk, rendesen! – mondta a váltótárs.

Pár perc késés

Zsolt későn ébredt fel. Arca szőrös volt. – Így nem mehetek oda! – mondta hirtelen. – Borotválkoznom is kell! – állapította meg röviden, ahogy arcán végighúzta tenyerét. Ekkor már fél kilenc volt.

Eltérő páros

A pokrócot árnyékba vitte és újból lefeküdt a strand egyik gyepén, távolabb a medencétől. – Aludni akarok! – mondta önmagának Zalai Károly, aki nemrég töltötte be harmincadik életévét. Nem jött álom a szemére. Gondolatait sem tudta összefogni. Hiába volt minden igyekezete. Aztán kitalált egy jó játékot. Sokan járkáltak körülötte. – Figyeld a női lábakat, de csak térdig szabad! – mondta egyszerűen. – Ki kell találni. Hány éves, csinos vagy nem? Izgalomba hozta Zalai Károlyt ez a játék.

A kis cipó

A kenyér, igen a kenyér! Idézet az imádságból: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” A kenyér nagyon fontos táplálék. Szinte nem lehet megunni. Olyat még nem hallottam, hogy már rá sem tudok nézni!

Októberi kerékpártúra

Hetven évesen, ha visszatekint az ember arra a bizonyos 1956-ra, sokminden jut az eszébe. Húsz éves lettem abban az évben, szeptemberben érettségiztem Baján, a III. Béla gimnáziumban. Azért szeptemberben és nem júniusban, mert orosz nyelvből elhúztak.

Vécés Pisti

Ez egy piac. Olyan piac, amilyen az ország több városában van, standokkal, elárusító helyekkel, szabad asztalokkal. A szélein üzletek, ahová be lehet menni vásárolni, húsárut, kenyeret, virágot, mezőgazdasági eszközöket, savanyú káposztát. A sorban ezen a soron, pont a sarokban van egy nyilvános vécé, mellette jobbra egy kiskocsma, balra egy lángossütő.

Egy kis buli

Este a Kisrablóba ment. A társaság együtt ült a szokott helyen, csak Anikó, a platinaszőke lány hiányzott. Monda Csaba, ez a kigyúrt testű, huszonnégy éves szőke srác, mindjárt észrevette.

Kocsmai szakácsok

Ez a péntek délután Székesfehérváron a Budai úti kiskocsmában ugyanúgy indult, mint a hét többi napja. Egy idő után abban különbözött a többitől, hogy az ismerős arcok közül egyre többen lettek a helyiségben. Indításként, hogy valamiféle naplót vezessünk, mint az építkezéseknél szokás, sorba vettük a résztvevőket.



Archívum

Hirdetés