B. Tomos Hajnal | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal írásai: 38
B. Tomos Hajnal

Szállj alá a pincédbe!

Olvasom egy ingyen tálalt versben, hogy nagyon jót tenne mindünknek, ha néha alászállnánk a belső pincénkbe. Azért hívom ingyen-versnek, mert egyszerűen csak  rátaláltam a világhálón, ahol mostanság kényére-kedvére – és főleg egy bani költség nélkül – lubickolhat az ember a szépirodalomban.

Máriskó és a tékozló fiú

Egyik napon valami nyim-nyám ügyön úgy felpörögtem, hogy üvölteni lettem volna képes.  Éreztem, ha most rögtön le nem lépek, valami a lakásban csúnyán megfizet érte. Így aztán nagy sebbel-lobbal kiültem a kapu előtti  padra csillapodni.  Nyolcvanesztendős szomszédasszonyom, Máriskó, egy darabig kendője csücskét  rágcsálva odaátról mustrálgatott.

Segítség, hívjatok pszichológust!

Tibit azzal hozták a rendelőmbe, hogy reggeli közben rumlit rendezett a menzán. Követelte, hogy ismét Botival ehessen, mármint reggel, délben és este is csak ő, a legjobb – és egyetlen – barátja üljön az asztal túloldalán, úgy ahogy azt két éve minden nap változatlanul tette.

A nézése, meg a járása

– Van a cégünknél egy titkárnő (manapság menedzser-asszistens a beosztás neve), aki nagyszerűen beszél a szemével. Ne csodálkozz, mert van ilyen! Sőt, sokkal többen beszélik ezt a nyelvet, mint az angolt vagy a kínait. Persze nem könnyű elsajátítani, mint ahogy megérteni sem.

Pityu, a korcs

Tegnap meghalt Pityu. Tulajdonképpen úgy kellene mondanom, hogy megdöglött, mert csak egy zsemleszínű, kivénhedt korcsról van szó, aki már napok óta készült az utolsó útjára. Akkor már a tizennyolcat is betöltötte, ami kutyáéknál matuzsálemi kort jelent, de még utolsó éjszakáján is becsülettel ellátta házőrzői kötelességét.

Megtalálni a gyöngyszemet

– Doktor úr ! Rajtam már a mindent tudó Univerzális sem tud segíteni. A személyazonosságimban azt írja, hogy Szélpál Hugónak hívnak, de én nem ismerem ezt az embert. Húsz évadon át játszottam Hamletet. Megtanultam a járását, a szeme villanását, az ujjai fel-alá röppenő játékát.

Tüskések

Október eleje táján hallottam először a gyanús mocorgást. Éppen raktuk halomba a téli tűzifát, amikor a csűrben raktározott szénakazal gyanúsan zizegni kezdett. Akkor úgy tettem, mintha semmit sem hallottam volna, de később, miután a család elvonult, ismét hátralopóztam.

Piroska és a farkas

Megy Piroska az erdei ösvényen és a „Román rapszódiá” -t fújja pánsípon. Egyszer csak eléje toppan a báránybundába bújt farkas. Póréhagymával, puliszkával és cujkával kínálja. Letelepednek egy fa alá és jóízűen megebédelnek.

Végtelen szeánsz

Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik túl sok kuncsaftot programált arra a napra és nem tudott tőlük időben szabadulni. Mi, a négy szomszédasszony –nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a házilag sütött sósperecet.

Kész Armageddon

Egy napon két egér ugyanabba a lyukba menekült, ami szerintem elég furcsa a mai konzumvilágban. Mármint az, hogy egy vadonatúj városi ház polisztirénnel agyontapétázott falán lyuk van. Ez esetben azonban épp kapóra jött.

Bolondéria

Ül a bolond a járdaszegélyen és röhög. A járókelők épp csak nyugtázzák egy pillantással, hogy nincs ki mind az összes kereke, aztán sietnek útjukra. A bolond már csak ilyen: roppant murisan fogja fel a dolgokat, azon is képes vihogni, hogy horgas a kisujja.

Kétcentis vicc

Régi munkatársammal futottam össze a minap, épp a patika előtt. Alig ismertem rá. Teljesen megőszült, botra támaszkodva járt, de még így is jócskán sántított a jobb lábára, bár ha jól emlékszem, négy-öt évvel is fiatalabb nálam. Kérdem, mi történt vele.

Azok a szép, hosszú sorok

Szemüveges, hetven körüli nénike mustrálja a pláza polcait. Megtapogat minden dobozt, forgatja a befőttesüvegeket, idegesítően recsegteti a celofánzacskókat. Fiatalember közeleg a polchoz, szinte vaktában leemel két ikrás dobozt és egy csomag kekszet, s máris rohanna tovább.

Béke?

Ma reggel egy ‘78-ban kiadott könyvet lapozgattam és kiesett belőle egy csontszáraz falevél.Pont 40 éve (esetleg mínusz egy-két év amíg hozzám jutott a könyv), hogy oda tettem, valószínű emlékeztetőül valakire, valamiért, de sajnos az efféle részletek morzsái már kihulltak az emlékezetemből.

Lehetne az apám

Ott ült a téren egy pad szélén kuporogva, hogy másnak is legyen helye. Tegnap is ott volt, s ha nem tévedek kb. egy hete minden nap. Ma vittem neki egy pohár kávét az automatából. Megköszönte. Aztán nagyon halkan azt mondta, dolgozni szeretne.



Archívum

Hirdetés