Hetedhéthatár | Zalán Máté Sándor
Szerzői archívum

Zalán Máté Sándor

Zalán Máté Sándor írásai: 25
Zalán Máté Sándor

Az eltékozoltak

a nyáron néha
kiszaladtam az állomásig
és vártam
hogy befusson valami

Nincs magyarázat

nem tudom
mi van
ha néha még
erdőmbe lépsz

Minden marad

szép vagy
mi áll előttem
belőled
eltakarni téged

Hatalmas földet ér

A mezőn piros lámpák égtek,
és én megtaláltam a lakáskulcsomat.

Eredet

a világ azóta tudja
hogy egyedül van
mióta találkozott velünk

Távlatok

az erdőből kilépve
a mező az út a város
meglódulnak a távlatok

Tannhäuser Vénuszról énekel

az erdőn
kezembe vettem a hold ragyogását
és agancsom nőtt
ha rád gondoltam

Ecce homo

a fiú az erdőből
égre tárt
kézzel takarja magát
ápolt de nem tiszta

Valódi falra

altercsajok profilképeiben
keresem életem értelmét
amit reggel nyolckor kivert
a fejemből valami szemét

Visszavittél

Belépve távoztál is
reményeim közül.
Utánad maradt a vágy,
azután meg az űr.

Csoda

tudom
hogy sosem csalatkozhatok abban
ami nincs

Nyugtalanság

ha megáll a kerék
és összenő a föld az éggel
belátható lesz-e végre
a nyugtalanító hiányosságok

Intelem

Harmat Péternek /
egykor belátta minden tévedéseit
a pörgettyű magától forgott és nem dőlt el sose
az oroszlán örült a kifutónak

Indulás előtt

Bennem húsz éve kivasalt ruhákat hord egy idióta,
aki szökését tervezgeti Pripjaty gyönyörű városából,

Örök ravatal

A séta Pécs főterén,
vagy az árnyas fák alatt
ugyanaz, mint az álom;
a szíved végül meghasad.



Archívum

Hirdetés