Hetedhéthatár | Zalán Máté Sándor
Szerzői archívum

Zalán Máté Sándor

Zalán Máté Sándor írásai: 13
Zalán Máté Sándor

Intelem

Harmat Péternek /
egykor belátta minden tévedéseit
a pörgettyű magától forgott és nem dőlt el sose
az oroszlán örült a kifutónak

Indulás előtt

Bennem húsz éve kivasalt ruhákat hord egy idióta,
aki szökését tervezgeti Pripjaty gyönyörű városából,

Örök ravatal

A séta Pécs főterén,
vagy az árnyas fák alatt
ugyanaz, mint az álom;
a szíved végül meghasad.

A holdtalanság fénye

a holdtalanság
fénye ragyog
arcodon ahogy
lesem a semmit
közted és köztem

A végtelenben

végtelenek vagyunk
akár a táguló univerzum
mégis magunkba görbülünk
és örökké rójuk a semmi köreit

Magatartászavar

az idő nagy fekete kalap fejemen
virágokkal állok szép lányok ablaka előtt
nem mosódnak el adósságaim

Tajtékos napok / Pesti Fanninak

éjjel vadak alszanak a szívemben
reggel felkelek és láncra verem őket
mielőtt elmegyek hazulról

Óda egy lányhoz a vonatról

érkezésed nem volt feltüntetve a menetrendben
mint a fontos dolgok általában
váratlanul ért a becsapódás kataklizmája

Virágot a jegyellenőr-lánynak

fáradt hajnal
nap-cipót ásított elém
horizont-kemencéből
feltolta az égre
bágyadt felhőfalatjait

A házad és a házam

Jártam a te házadban,
tegnap, mikor hívtál.
Otthon éreztem magam,
bár innom sem adtál.

Esti utcákon

nincsenek szavak
miket kimondva
megkönnyebbülök
nincs isten
aki feloldozzon

Egyre fényesebb

szentségtérkép
ha visszanézek
a tárgyi bizonyítékok sűrűjében
egyre fényesebbre vetkőző
emlékedre

Nyitva áll

erdősuhogású
csendillat
bolyongok berkeimben
lába nyomán a szélnek



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások