Zalán Máté Sándor, Author at Hetedhéthatár • Oldal 3 a 4-ből
Szerzői archívum

Zalán Máté Sándor

Zalán Máté Sándor írásai: 53
Zalán Máté Sándor

Minden marad

szép vagy
mi áll előttem
belőled
eltakarni téged

Hatalmas földet ér

A mezőn piros lámpák égtek,
és én megtaláltam a lakáskulcsomat.

Eredet

a világ azóta tudja
hogy egyedül van
mióta találkozott velünk

Távlatok

az erdőből kilépve
a mező az út a város
meglódulnak a távlatok

Tannhäuser Vénuszról énekel

az erdőn
kezembe vettem a hold ragyogását
és agancsom nőtt
ha rád gondoltam

Ecce homo

a fiú az erdőből
égre tárt
kézzel takarja magát
ápolt de nem tiszta

Valódi falra

altercsajok profilképeiben
keresem életem értelmét
amit reggel nyolckor kivert
a fejemből valami szemét

Visszavittél

Belépve távoztál is
reményeim közül.
Utánad maradt a vágy,
azután meg az űr.

Csoda

tudom
hogy sosem csalatkozhatok abban
ami nincs

Nyugtalanság

ha megáll a kerék
és összenő a föld az éggel
belátható lesz-e végre
a nyugtalanító hiányosságok

Intelem

Harmat Péternek /
egykor belátta minden tévedéseit
a pörgettyű magától forgott és nem dőlt el sose
az oroszlán örült a kifutónak

Indulás előtt

Bennem húsz éve kivasalt ruhákat hord egy idióta,
aki szökését tervezgeti Pripjaty gyönyörű városából,

Örök ravatal

A séta Pécs főterén,
vagy az árnyas fák alatt
ugyanaz, mint az álom;
a szíved végül meghasad.

A holdtalanság fénye

a holdtalanság
fénye ragyog
arcodon ahogy
lesem a semmit
közted és köztem

A végtelenben

végtelenek vagyunk
akár a táguló univerzum
mégis magunkba görbülünk
és örökké rójuk a semmi köreit



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS