Pődör György
Csontlátomások idején
Akár feszített víztükörből egy kő,
– amikor váratlanul felmerül –
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.
Néma csengők
(Egykori tanítóimra emlékezve)
Az idő cseppkövén
sok emlék átcsorog,
lassan gyűlnek körém
a kopott padsorok…
Csurimuri
Összevesztek a verebek
és jól lecsurizták egymást,
hozzá tettek még egyebet,
úgyhogy lesz folytatás meglásd.
Szabadságballada
Aki szabad, az állhat talpra,
ha földre is lökte kényszer,
bátran nézve a gőgös napra,
nem vakítja pénz, meg ékszer.
Haszontalan
Egy petákot sem hoz, hiába írod.
Inkább fújj meg, ha mást nem, egy sípot!
Aki olvas, és talán meg is érti,
a miértet még csak meg sem kérdi.
Örök harmónia
Akár a hegynek, kettős az oldala,
az egyik árnyékos, a másik napos,
lankáin szelídült patakok dala,
s kedvese fenyvese daloktól zajos.
Mindennapi
A mát sem ússzuk meg, már dörög az ég.
Nem hosszú eső, csak félő, jön a jég,
aztán oda a gyümölcs, a vetemény,
Tavaszsimogató
Gyere tavasz, álmodjunk úgy, mint régen!
Legyél végre üde, friss és illatos,
a nap is, akár a sárga villamos,
csillag-csengőivel játszik az égen.
Aktuális igazak hamis kora
Viharban az Olümposz is hallgatag,
a bölcs is néma, fecseg sok ostoba.
A Fórumon most egér és macskaszag.
Díszlet Parthenón rozoga oszlopa.
Porció-ballada
Hős időkben így szólt az ének:
– Itt az életnek van ára!
Jattolni kell, ha nem is kérnek,
tekintve nem csak a mára.
Időtlen világ
Talán túl van, talán ideát
honnét apám, anyám idelát
Az ígért menny, benne angyalok
hol boldogan szólnak dallamok.
Navratna
Csoda az idő tenyerén,
ragyog gyökértől az ágig,
szerelemben a te-meg-én
gyémánttá hevül, ha fázik.
Elmondani egy verssel
Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások