Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 102
Pődör György

Szeptemberi vidám babonás

Most fogd hízásra disznód,
figyeld meg az Egyedet,
ha télre akarsz kis jót,
búzád, rozsod elveted.

Felnőtté válni

Bár a szív ugyanúgy dobog,
felnőtté válni nagy dolog.
Ne félj, szigorú a látszat,
az örök én bennünk játszhat.

Uborkaszezon

Megnövesztették fejüket
a naprakész napraforgók,
még penész lapul a hordón,
s kitömött ölyv a csönd: süket.

A készen kapott én

Az Édenben nincs szerepe éveknek,
nincsen kor, jót nem szinezi árnyalat.
Rothadó létbe száműzött léleknek
a szerelem növeszt angyalszárnyakat.

Anyanyelvem

Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.

Tűnődés

A ma még keresgeti a tegnapot,
de rázuhan az est, s a harmatos reggel
törli lassan, amit az éj meghagyott:
A tegnap nő, a holnap csökken eggyel.

Határátkelő

Az Írottkő jó háttérnek.
A felhők is ma bongyorok,
a zöldhatáron átérnek,
fölöttük csillag-bonbonok.

Horizont

Ahol az út végetérne,
a láthatónak kevese!
Rácsokat húz a képbe
a fák függőlegese.

Nyári égbolt

Végtelen terű:
egy szétterült derű,
mint a tinta rég,
felhőtlen, tiszta kék.

Spirituális ég alatt

Felhők között fény mandala.
Rajzolgat az ég angyala.
Alant a fönti csak árnyék,
ott a kékre szinte ráég.

Babilon kövei

Egy széttört kő sebe
soha be nem heged
     egyszer majd
szívedhez karolnád
– s vele a múló időt –

Biciklisvers

Van, ki kocsival kel, fekszik
nem nem gyalog a keresztig
kocsikulcshoz nött kisujja
s gőgtől a zsebét kitúrja.

Csendélet

Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le –
mint remény, az örök vesztő.

Széllökés

Összegereblyézett levél itt a tegnap,
és komposztálódott illatú az idő.
Konokul hallgat, mint aki mindent megkap

Ballada

a szépen hangzó rigófüttyről

Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: – szép a határ!



Archívum

Hirdetés