Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 129
Pődör György

Időtlen világ

Talán túl van, talán ideát
honnét apám, anyám idelát
Az ígért menny, benne angyalok
hol boldogan szólnak dallamok.

Navratna

Csoda az idő tenyerén,
ragyog gyökértől az ágig,
szerelemben a te-meg-én
gyémánttá hevül, ha fázik.

Elmondani egy verssel

Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.

A szerelem örök tantrája

Beavattál
az életedbe
mosolyogva
a végtelenre

Tithon

A ma völgy tegnapja, ősi óceán,
a múlt benne egymásra szórt kóceráj.
Jönnek és múlnak milliónyi évek,
sóhajnyi élet, és befed a réteg.

Genezis után

Végtelentől kápráznak a csillagok.
Nem mérhető a közel, sem a távol . 
Nincsen kezdet, sehol a vég, kis sarok.

Vándorsorok

Pöttömszívű emlékeket keresni
már távolabbról indulok haza.
Kiscipőm s fűzője kopott, laza,
sok aprócska emlék szorít, seregnyi.

Aholföldön

ahol gőgössé tesz az erő
elbizakodottá hatalom
hamis kegyesség jön majd elő
de borotva lesz az alkalom

Téli latolgató

Szelíd folyón feszülő jég,
így vagyok mindkét parton,
kíváncsi füzes, kéklő ég,
ahogy világom tartom.

Rubin – A Tűz köve

Ami látszatból épül, csak talmi kincs,
játszik veled, mintha volna, ami nincs.
Visz előre, aztán durván visszadob,
valódinak hitted, most fáj s izzadod.

Rejtőzködő világ

Aki magasan jár
sokan megcélozzák
Jaj, felhő rejtsd el!
Aki fák közt bujkál
bárki elől futván
Jaj, erdő rejtsd el!

Évhatár-átlépés

Lehet, hogy tényleg más ez a pillanat,
mintha lenne, mi felemel, kiragad.
A várakozásban boldogabb minden,
s a csöndben onnan lesz az, mi volt innen.

A remény karácsonya

Évezredek figyelnek,
ott fent az örök ragyog.
Lenni kell egy kis jelnek.
ahogy ígérték dalok.

Angyalmise

Apám karácsony előtt mindig ráért,
lopva, titkon ment az erdőre fáért.
Talán nem is ő hozta, az angyalok,
csupán hazasétált mosollyal s gyalog.

Vakformázás

Nagyon te se áltasd magad,
bárkiből lehet már gipszjakab.
Elég csak egy példabeszéd,
s félsz, mint kinek veszik eszét.



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások