Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 71
Pődör György

Újévi szonett

Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg

Szilveszter után

Az első oly tiszta, mint a hó,
s feledte már a tegnapot.
Azt nézi, az újban mi a jó,
remélve sorstól ász-lapot,
amit a múltban nem kapott.

Szilveszter napján

Az eget már bejárta
néhány kóbor petárda.
Így hangol a szilveszter,
kedved hozzá illeszted.

Szilveszteri imaféle

Eljön az óra, a perc, a pillanat,
amott a remény, a rossz meg itt marad.
Feledve mint tavalyt, már int az idén
fényes szerencse – csillagok egyikén.

Szentestén

Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.

Ki Betlehembe tart

Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén

Várakozás

Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.

Zárt templom

A vén templomra ráomlik az este,
s árnyékból nő az angyaloknak teste,
Imakönyv bóbiskol az egyik padon

Kósza szonett a szeretetről

Kifejezni legszebb beszéd is kevés:
néha a szem sarkában egy röpke fény,
máskor egy kézszorítás, férfi-kemény

Metamorfózis

A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.

Trailer

Jó történetnek vélni az egészet,
de alig pár villanás, máris vége.
Nem látszik a fű zöldje, az ég kéke

Határtalanul

Fény-pázsiton kis csillagok,
harmatból van a holdkaréj.
Egy üstökös szór illatot,
nebulából az égtaréj.

Mindig űr marad (Halottak Napján)

Az angyal után mindig űr marad,
s mint fekete lyuk, befelé ragyog.
Sok magábazuhant dirib-darab,
értelmét vesztett lesz és a vagyok.

A félelem bolondjai

Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík-reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

Ballada a hiányzó mosolyról

A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
Üde szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.



Archívum

Hirdetés