Pődör György
Közelgő tél
Az ősz is lassan megadja magát.
A fákon tarkára rongyolt kabát,
a hulló idő színtelen avar.
Intelmek – Szent István üzenete a ma emberének
Nézz szét a tájon, ahol születtél.
még ültetéskor, ne csak szüretnél.
Lássad jól, kihez sóhajt lélekkel a száj,
mitől kérges a kéz, görbül a hát.
Paradox léthatározó
Teste a tömegben, de lelke árva,
félelméhez csak szorongás a habarcs.
Az adottság határait bejárta,
már agyban gyávul minden apró parancs.
Telkibányai szonett
Nézd, mennyi játék van minden estben!
A felszálló köd tejszínű opál,
míg kutat a szem a néma lesben,
fák közét átszövi ezüstfonál.
Áradások kora
Kiöntött a semmi, mindent sodor.
Már az egét nyaldossa szó-fodor.
Elállt a napsugár lélegzete:
miért van, ami nem létezhetne?
Rímszenvedés
Kínlódik a remek költő,
versszorulás most a réme.
Mi lesz veled emberöltő,
ha nem jön ki jól a vége?
Fehér szakadék
Nem maradt ismerős táj vagy arc sehol,
Az üres mosolyban sincs sok ráció.
A szó kaviccsá kopott információ,
nincs bűnre büntetés vagy sors, csak seol.
Hazaszeretetem
Bennem dúdolják angyalok,
hű szívemben rá hallgatok
Hegyek, völgyek, folyók, dalok,
beléjük születtem s halok.
Szeptemberi vidám babonás
Most fogd hízásra disznód,
figyeld meg az Egyedet,
ha télre akarsz kis jót,
búzád, rozsod elveted.
Felnőtté válni
Bár a szív ugyanúgy dobog,
felnőtté válni nagy dolog.
Ne félj, szigorú a látszat,
az örök én bennünk játszhat.
Uborkaszezon
Megnövesztették fejüket
a naprakész napraforgók,
még penész lapul a hordón,
s kitömött ölyv a csönd: süket.
A készen kapott én
Az Édenben nincs szerepe éveknek,
nincsen kor, jót nem szinezi árnyalat.
Rothadó létbe száműzött léleknek
a szerelem növeszt angyalszárnyakat.
Anyanyelvem
Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.
Tűnődés
A ma még keresgeti a tegnapot,
de rázuhan az est, s a harmatos reggel
törli lassan, amit az éj meghagyott:
A tegnap nő, a holnap csökken eggyel.
Határátkelő
Az Írottkő jó háttérnek.
A felhők is ma bongyorok,
a zöldhatáron átérnek,
fölöttük csillag-bonbonok.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások