Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 110
Pődör György

Közelgő tél

Az ősz is lassan megadja magát.
A fákon tarkára rongyolt kabát,
a hulló idő színtelen avar.

Intelmek – Szent István üzenete a ma emberének

Nézz szét a tájon, ahol születtél.
még ültetéskor, ne csak szüretnél.
Lássad jól, kihez sóhajt lélekkel a száj,
mitől kérges a kéz, görbül a hát.

Paradox léthatározó

Teste a tömegben, de lelke árva,
félelméhez csak szorongás a habarcs.
Az adottság határait bejárta,
már agyban gyávul minden apró parancs.

Telkibányai szonett

Nézd, mennyi játék van minden estben!
A felszálló köd tejszínű opál,
míg kutat a szem a néma lesben,
fák közét átszövi ezüstfonál.

Áradások kora

Kiöntött a semmi, mindent sodor.
Már az egét nyaldossa szó-fodor.
Elállt a napsugár lélegzete:
miért van, ami nem létezhetne?

Rímszenvedés

Kínlódik a remek költő,
versszorulás most a réme.
Mi lesz veled emberöltő,
ha nem jön ki jól a vége?

Fehér szakadék

Nem maradt ismerős táj vagy arc sehol,
Az üres mosolyban sincs sok ráció.
A szó kaviccsá kopott információ,
nincs bűnre büntetés vagy sors, csak seol.

Hazaszeretetem

Bennem dúdolják angyalok,
hű szívemben rá  hallgatok
Hegyek, völgyek, folyók, dalok,
beléjük születtem s halok. 

Szeptemberi vidám babonás

Most fogd hízásra disznód,
figyeld meg az Egyedet,
ha télre akarsz kis jót,
búzád, rozsod elveted.

Felnőtté válni

Bár a szív ugyanúgy dobog,
felnőtté válni nagy dolog.
Ne félj, szigorú a látszat,
az örök én bennünk játszhat.

Uborkaszezon

Megnövesztették fejüket
a naprakész napraforgók,
még penész lapul a hordón,
s kitömött ölyv a csönd: süket.

A készen kapott én

Az Édenben nincs szerepe éveknek,
nincsen kor, jót nem szinezi árnyalat.
Rothadó létbe száműzött léleknek
a szerelem növeszt angyalszárnyakat.

Anyanyelvem

Nem lehet véletlen, hogy örököltem,
ezért anyámmal soha nem pöröltem.
Vagyok. Nem gyáván, nem is nagy merészen,
s ő felhők közt vigyázza minden félszem.

Tűnődés

A ma még keresgeti a tegnapot,
de rázuhan az est, s a harmatos reggel
törli lassan, amit az éj meghagyott:
A tegnap nő, a holnap csökken eggyel.

Határátkelő

Az Írottkő jó háttérnek.
A felhők is ma bongyorok,
a zöldhatáron átérnek,
fölöttük csillag-bonbonok.



Archívum

Hirdetés