Pődör György
Újévi szonett
Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg
Szilveszter után
Az első oly tiszta, mint a hó,
s feledte már a tegnapot.
Azt nézi, az újban mi a jó,
remélve sorstól ász-lapot,
amit a múltban nem kapott.
Szilveszter napján
Az eget már bejárta
néhány kóbor petárda.
Így hangol a szilveszter,
kedved hozzá illeszted.
Szilveszteri imaféle
Eljön az óra, a perc, a pillanat,
amott a remény, a rossz meg itt marad.
Feledve mint tavalyt, már int az idén
fényes szerencse – csillagok egyikén.
Szentestén
Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.
Ki Betlehembe tart
Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén
Várakozás
Felhőkben még a hópihe
és erdőben a zöld fenyő.
Vajúdik már a jó Ige,
míg ég a földdel összenő.
Zárt templom
A vén templomra ráomlik az este,
s árnyékból nő az angyaloknak teste,
Imakönyv bóbiskol az egyik padon
Kósza szonett a szeretetről
Kifejezni legszebb beszéd is kevés:
néha a szem sarkában egy röpke fény,
máskor egy kézszorítás, férfi-kemény
Metamorfózis
A fogalmak itt maguktól élnek.
Hizlalják vélt-valós relációk,
vagy nekifeszülnek földnek, égnek,
mint keresztutakon a stációk.
Trailer
Jó történetnek vélni az egészet,
de alig pár villanás, máris vége.
Nem látszik a fű zöldje, az ég kéke
Határtalanul
Fény-pázsiton kis csillagok,
harmatból van a holdkaréj.
Egy üstökös szór illatot,
nebulából az égtaréj.
Mindig űr marad (Halottak Napján)
Az angyal után mindig űr marad,
s mint fekete lyuk, befelé ragyog.
Sok magábazuhant dirib-darab,
értelmét vesztett lesz és a vagyok.
A félelem bolondjai
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík-reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Ballada a hiányzó mosolyról
A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
Üde szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások