Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 61
Pődör György

Trailer

Jó történetnek vélni az egészet,
de alig pár villanás, máris vége.
Nem látszik a fű zöldje, az ég kéke

Határtalanul

Fény-pázsiton kis csillagok,
harmatból van a holdkaréj.
Egy üstökös szór illatot,
nebulából az égtaréj.

Mindig űr marad (Halottak Napján)

Az angyal után mindig űr marad,
s mint fekete lyuk, befelé ragyog.
Sok magábazuhant dirib-darab,
értelmét vesztett lesz és a vagyok.

A félelem bolondjai

Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík-reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.

Ballada a hiányzó mosolyról

A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
Üde szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.

Rétegtan (Meghálaja)

évmilliók ülnek már sok rétegen
a múlás talán egyfajta védelem
galaxisszakállon kozmikus körök
rajta csillagokká deresült örök

Álmodozás

Fákra hajtja fejét az est,
már magányosul az árnyék.
Az öreg toronyóra rest,
s okát veszíti a szándék.

Hiányszonett (Apám emlékére)

Valahogy még nem láttalak Párizs.
Nem hívtál titkaidra Szajnapart.
Elúszó álmokban benne volt az ár is

Hetvenkedő / Feleségemnek – hetvenedik születésnapomra

Őszi ködbe tűnnek el a tegnapok,
hol összekacsint a már meg a még csak:
– Mit is akar bennem ez a két csélcsap?

A látszat hatalma

Halmozódtak egymásra századok,
lerogytak a máskor délceg hősök,
szemeket vertek ki már látszatok,
ha agorán fújtak mérges gőzök.

Drága kövek

A kristályok lassan, de egyre nőnek,
nagy jelzése ez a múló időnek.
Szigorú rácsok közt őrzik titkukat,

Megszólítás

Minden történetben ott van a kezdet.
Néha jobb, ha már a végével kezded.
A szép mindig az egész töredéke

Esti pillanat

A hegyen túl még semmi jel,
nem is látni, ki megfigyel,
majd értelmet nyer a bárhol,
mikor elúszik a távol.

A reggel misztériuma

Még hunyorog a reggel félig vakon,
a fák fölött hideg a napsugár.
Hamis aranyat szór a nagy kufár

A múló nyár szonettje

Az útszéli fák szétnyílott legyezők.
Tárgya mögött az árnyék csak andalog.
Pórázukon szárnyalnak a lepedők



Archívum

Hirdetés