Pődör György
Átépítés
Emitt állt a háló, amott a kamra.
Ott volt a Te, valahol odébb az Én.
Amíg nem voltak a falak felrakva,
mosolygó arcokkal még függött a kép.
A tegnap peremén (in memoriam Kusler József)
Szellem-galaxissá foszlott emlékek
sejlenek, hol a végtelen már sötét.
Feledve rosszat, keresve egy szépet,
csillagok csillognak, mint gyémánt-sörét.
Anyám napja
Anyák napja – anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
A vers varázsa / Költészet Napjára
Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.
Az utolsó menyasszony
Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.
Hosszú esők idején
Lapul a fű, ázik a kert.
Lyukas mennyezet az égbolt.
Párás szemben könny a régvolt,
s villanás, amit visszanyert.
Add a köpenyed felét!
Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek.
Téli absztrakt
Jéglánc tartja csak a rozsdás ereszt.
A bedeszkázott ablak űrbe harap,
s a nyomor rongyokból füstöt ereszt.
Az erdő télen / Vivaldi
A mozdulatban
van mozdulatlan,
f-mollban vacog a száj.
Vad penge a szél,
mint edzett acél
Emlékeim farsangi bálján
A már romos kastélyból hirtelen
felfénylik a hatalmas díszterem.
Cifra ruhában ott látom magam
Havazás
Hull a hó bokrokra, kőre,
lepelként borul a fehér.
Háztető marad csak pőre,
akár a test-meleg tenyér.
Újévi szonett
Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások