Pődör György, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 183
Pődör György

Régi dal

Darumadár egyszer régen
integetett fent az égen,
messzi-messze a fű zsenge,
tartsak vele, azt üzente.

Az örök vers – Költészet Napja köszöntése

Nincsen kor és nincsen évszak,
égethet Nap, lóghat jégcsap,
ülhet fákon levél-rozsda,
szél szabdalta, eső mosta

Kos havában

Füstölők, gyertyák, illatok,
kék-csúcsos sapkán csillagok,
varázsszavak, sok-sok kellék,
s nyílnak bukszák meg az elmék.

Ballada a hamis világról

Néha nézzél ki az ablakon,
vedd számba azt, amit megélsz,
mindazt látva, vagy félig vakon,
ne mondd, hogy nincsen benned félsz!

Lásd meg a szépet

Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban,
álmodban elmentett reménykedés.

Én tiszta márciusom

Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.

Boldogságmenedék

Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,

Köpenyem a takaróm

Az embereknek nem bölcselkedő kell,
mit érhetnek ott az elvont ideák,
ahol a szegénység már csontig lerág,
s a fórumon sok a hazug kérkedő mell.

A szép örök

Amikor durvul a szó, meg a közbeszéd,
és őszintének lenni lassan önveszély,
lelkileg is elbizonytalanítanak,
a kaméleon-képpel kimondott szavak

Halak havában

Nem tudni, ki írta, mondta,
ősi tudás, hindu monda,
papírból, szóból hamu lett,
de maradt ránk sok amulett.

Elveszett csillagkép

Végül Nostradamus becsukta könyvét,
gyertya fény csillant a lehulló könnyén.
papiruszán ott lapult a nagy titok,
kódolt csillagképek meg galaxisok.

Gránát

Tűzében az égbolt összes csillagát
őrzi, mint örökké égő parázs.
Sárkányok szemében e kő varázs,
démonok ellen meg védő sziklagát.

Vízöntő havában

Az idő a nagy kritikus,
mondhatta volna Plinius,
szerencséje nem lesz tőle,
ki nevét vési egy kőbe.

Minecraft

sandboxnyi kis világ
ma kihagy a gazdagép
nincs ki ebből kilát
félelme darabra tép

Szeretetszonett

Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.



Archívum

Hirdetés