Hetedhéthatár | Pődör György
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 23
Pődör György

Meditáció Vasszilvágyon, a kútszélen ülve

Az emlékezés a berepülő pilóta
zuhanása
a csend tükörgalaxisában.

Sztalagmit

A csendfalon kristály-áhítat,
lassan feloldja magát a ma:
percek emléke még átitat,
mielőtt végleg elmúlana.

Az alkotó ember dicsérete

Aki farag, szívet-lelket vés a fába,
két keze sem kérgesül talán hiába.
Életre kel a görcs, egy arccal majd kinő
a már beleszáradt és mulandó idő,

Az én kicsi hazám

Sürgönydrótján a végtelen-kék időnek
zajos varjúként ülnek a nosztalgiák.
A múlt határai a fényben kinőnek

A jó szavak pásztora

Szavakat terelget,
szelíd kedves nyájat,
az égnek felelget,
ha eső ver hátat.

Meghallani a jót

A költészet ott kezdődik, ahol
már nem keresed magadban a szót,
vagy aki szívből csak neked dalol

Hóember panasza

Csak télen vagyok jó ember!
Panaszkodik a hóember.
Ilyenkor mindent eltűrök,
de tavaszra már eltűnök.

Karácsony árváihoz

Szikrázó most a föld,
csak a faág gyászol,
apró félelmünknek
jaj, hol is a jászol?

Csillagok ragyognak

Csillagok ragyognak,
hull a hó a fákra.
Kicsiknek, nagyoknak
hópihés a válla.

Télidő

Rezdülésnyi pillanatban
megállnának a hópihék.
Feltekint, ami alant van,
sóhajtva: – Hullj, ha hullni kék…

Téli hétköznapok

Hideg már kinn a lóca,
fába bújt a kabóca.
Mari nénin nagykabát,
betakarja a farát.

Szélfútta homok

Gondolatok egy nyirádi cápafog-gyűjtés ürügyén /
A vén idő szegélyén üldögélek,
előttem a homokbánya partfala.
Mint a végtelen csillagüstökének
kőpora

A végtelenség csodái

Piciben és nagyban, szívben és az agyban
visszatükröződik a táguló világ.
Tudja, hogy mikor nyíljon lányka és virág,

Hallgat a csönd a harangon

Sok toronyból állnak össze a Bábelek,
tolmácsgépek marakodnak a hatalmon.

Az erdő zenéje

Apám emlékére – Téli tájban
hallgat a fenyves, roppan a hó.
Őz orra nedves,
lépte is puhán toppanó,



Archívum

Hirdetés