Pődör György
Kos havában (Zodiákus sorozat)
Füstölők, gyertyák, illatok,
kék-csúcsos sapkán csillagok,
varázsszavak, sok-sok kellék,
s nyílnak bukszák meg az elmék.
Halak havában (Zodiákus sorozat)
Nem tudni, ki írta, mondta,
ősi tudás, hindu monda,
papírból, szóból hamu lett,
de maradt ránk sok amulett.
Költészet napján
Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.
Helyzetjelentés a költészet futóárkából
Harangvirág-csöndek kék fedezékében
ismét csak a költő szólja el magát:
nevén nevezve a csúfot és a szépet
Hazaszeretet
Itt fűzött anyámmal egykor össze
mára csomóvá görcsölt köldököm.
Emlékek lánca köztem és közte,
feléje megyek, de nem költözöm –
Márciusi idők nyomában
„Itt az idő”
hogy valamiért lelkesedj végre,
ha már a tavasz fénye sem lázít,
s fanyalogva nézel a kék égre,
Vadgalamb szavával / Édesanyám sírjánál
Minden napsugárban
a te melegséged
A kóbor szél is
felidézget téged
Ódaféle a forralt borhoz
Téged ivott már ősatyánk, Noé,
próbálgatva, forralva is jó é?
Mennyekig csapott illatod, ízed,
hát elűzte az özönlő vizet
Amikor betakar az éjjel
Valamikor, ha mélyen magamba néztem,
elhittem, hogy csillagok tükre életem,
ahol kis világom úszik tejben-mézben
Meditáció Vasszilvágyon, a kútszélen ülve
Az emlékezés a berepülő pilóta
zuhanása
a csend tükörgalaxisában.
Sztalagmit
A csendfalon kristály-áhítat,
lassan feloldja magát a ma:
percek emléke még átitat,
mielőtt végleg elmúlana.
Az alkotó ember dicsérete
Aki farag, szívet-lelket vés a fába,
két keze sem kérgesül talán hiába.
Életre kel a görcs, egy arccal majd kinő
a már beleszáradt és mulandó idő,
Az én kicsi hazám
Sürgönydrótján a végtelen-kék időnek
zajos varjúként ülnek a nosztalgiák.
A múlt határai a fényben kinőnek
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások