Pődör György
Spirituális ég alatt
Felhők között fény mandala.
Rajzolgat az ég angyala.
Alant a fönti csak árnyék,
ott a kékre szinte ráég.
Babilon kövei
Egy széttört kő sebe
soha be nem heged
egyszer majd
szívedhez karolnád
– s vele a múló időt –
Biciklisvers
Van, ki kocsival kel, fekszik
nem nem gyalog a keresztig
kocsikulcshoz nött kisujja
s gőgtől a zsebét kitúrja.
Csendélet
Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le –
mint remény, az örök vesztő.
Széllökés
Összegereblyézett levél itt a tegnap,
és komposztálódott illatú az idő.
Konokul hallgat, mint aki mindent megkap
Ballada
a szépen hangzó rigófüttyről
Hallgatod, hogy dalol a madár,
a szíved szorul, tüdőd tágul,
dúdolnád te is: – szép a határ!
Úton
Figyeld a távolt, a messzit kutasd,
az utat nézzed, ne a sok utast.
Nem az a lényeg, hogy egyszer honnét,
hanem hová jutottál el onnét!
Spoiler
Éj után majd ott a reggel,
így van évezredek óta.
Csupán a dátum nő eggyel,
s a rigó más, nem a nóta.
Átépítés
Emitt állt a háló, amott a kamra.
Ott volt a Te, valahol odébb az Én.
Amíg nem voltak a falak felrakva,
mosolygó arcokkal még függött a kép.
A tegnap peremén (in memoriam Kusler József)
Szellem-galaxissá foszlott emlékek
sejlenek, hol a végtelen már sötét.
Feledve rosszat, keresve egy szépet,
csillagok csillognak, mint gyémánt-sörét.
Anyám napja
Anyák napja – anyám nélkül,
csak emléke menedékül.
Hej! Vérehulló fecskefű,
miért vagy olyan keserű?
A vers varázsa / Költészet Napjára
Csillag volt égen
minden vers régen
szájról szállt szájra,
szellő volt szárnya.
Az utolsó menyasszony
Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások