Pődör György
Régi dal
Darumadár egyszer régen
integetett fent az égen,
messzi-messze a fű zsenge,
tartsak vele, azt üzente.
Az örök vers – Költészet Napja köszöntése
Nincsen kor és nincsen évszak,
égethet Nap, lóghat jégcsap,
ülhet fákon levél-rozsda,
szél szabdalta, eső mosta
Kos havában
Füstölők, gyertyák, illatok,
kék-csúcsos sapkán csillagok,
varázsszavak, sok-sok kellék,
s nyílnak bukszák meg az elmék.
Ballada a hamis világról
Néha nézzél ki az ablakon,
vedd számba azt, amit megélsz,
mindazt látva, vagy félig vakon,
ne mondd, hogy nincsen benned félsz!
Lásd meg a szépet
Ne kelj fel jajjal, ha itt van a hajnal,
örömed lelje minden ébredés.
Legyen tiéd dalban, ne unott zajban,
álmodban elmentett reménykedés.
Én tiszta márciusom
Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.
Boldogságmenedék
Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,
Köpenyem a takaróm
Az embereknek nem bölcselkedő kell,
mit érhetnek ott az elvont ideák,
ahol a szegénység már csontig lerág,
s a fórumon sok a hazug kérkedő mell.
A szép örök
Amikor durvul a szó, meg a közbeszéd,
és őszintének lenni lassan önveszély,
lelkileg is elbizonytalanítanak,
a kaméleon-képpel kimondott szavak
Halak havában
Nem tudni, ki írta, mondta,
ősi tudás, hindu monda,
papírból, szóból hamu lett,
de maradt ránk sok amulett.
Elveszett csillagkép
Végül Nostradamus becsukta könyvét,
gyertya fény csillant a lehulló könnyén.
papiruszán ott lapult a nagy titok,
kódolt csillagképek meg galaxisok.
Gránát
Tűzében az égbolt összes csillagát
őrzi, mint örökké égő parázs.
Sárkányok szemében e kő varázs,
démonok ellen meg védő sziklagát.
Vízöntő havában
Az idő a nagy kritikus,
mondhatta volna Plinius,
szerencséje nem lesz tőle,
ki nevét vési egy kőbe.
Szeretetszonett
Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások