Pődör György | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Pődör György

Pődör György írásai: 80
Pődör György

Az utolsó menyasszony

Ma a mán meg a jövőn, máskor máson
töpreng az ember, ha vidám vagy komor.
Emlék is csak rongyosra kopott vászon,
akár a sokszor vasalt ruhafodor.

Dúdolgató

Aranytollú kismadár
gyönyörű-szép tájon
énekelte víg dalát,
sétálgatva ágon.

Hosszú esők idején

Lapul a fű, ázik a kert.
Lyukas mennyezet az égbolt.
Párás szemben könny a régvolt,
s villanás, amit visszanyert.

Útkereszteződés

Csak egyetlen szög,
ami tartja.
Száraz rozsdakönny
égi arca.

Add a köpenyed felét!

Szent Márton tiszteletére
Én is itt születtem és ma is itt élek,
hol emberré nevelt az alpokalji táj.
Ez a hely, ahol már semmitől sem félek.

Téli absztrakt

Jéglánc tartja csak a rozsdás ereszt.
A bedeszkázott ablak űrbe harap,
s a nyomor rongyokból füstöt ereszt.

Az erdő télen / Vivaldi

A mozdulatban
van mozdulatlan,
f-mollban vacog a száj.
Vad penge a szél,
mint edzett acél

Emlékeim farsangi bálján

A már romos kastélyból hirtelen
felfénylik a hatalmas díszterem.
Cifra ruhában ott látom magam

Havazás

Hull a hó bokrokra, kőre,
lepelként borul a fehér.
Háztető marad csak pőre,
akár a test-meleg tenyér.

Újévi szonett

Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg

Szilveszter után

Az első oly tiszta, mint a hó,
s feledte már a tegnapot.
Azt nézi, az újban mi a jó,
remélve sorstól ász-lapot,
amit a múltban nem kapott.

Szilveszter napján

Az eget már bejárta
néhány kóbor petárda.
Így hangol a szilveszter,
kedved hozzá illeszted.

Szilveszteri imaféle

Eljön az óra, a perc, a pillanat,
amott a remény, a rossz meg itt marad.
Feledve mint tavalyt, már int az idén
fényes szerencse – csillagok egyikén.

Szentestén

Szeretet-ünnep karácsony,
hópihe táncol kabáton.
Szívet és lelket átitat
a szokatlan-szép áhítat.

Ki Betlehembe tart

Nincsen arany, se mirha meg tömjén.
Három király sincs áhítattal térden.
Szalmák közt, édesdeden és gyöngén



Archívum

Hirdetés