Pődör György
A félelem bolondjai
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyík – reményt takar a kő, a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Tükörképed
a tanultságod még nem tanúság
mellbe vág ismeretlen tanulság
ha belekerülsz egy ócska kis körbe
Ócska vers
Ő! Aki azt hiszi, hogy Valaki
(vélve léte már nem is anyagi)
most innen máskor túl a nagy hegyen
fontos neki hogy mindig ott legyen
Ikerballada (Ikertestvérem, Miklós emlékére)
Vagyunk a kerti hintaágyon
kettesben, idő, s jómagam.
Lágyan, akár az inda, átfon
egyszer-voltba múló nyaram
Egy kopott faláda
Szerszámok, kulcsok rozsdamagánya.
Olajfoltos a kabátja háta.
Régi tárgyak kamrapolcon belül.
Sok emlék évek porával vegyül.
György-napi sétám
Kertem most az én Kappadókiám,
sárkányok helyett futnak itt gyíkok.
Ráérő időben sincs most hiány,
így kószál velem annyi szép titok.
Egyszervolt idők
Egyszervolt időkben
minden olyan szép volt,
ha cipőm kinőttem,
biztatott az égbolt.
Hildoceras
Múlnak a napok, évek, évmilliók.
Jóra rossz, a rosszra jó, mint lapra lap.
Hiába a szép, szeretet vagy harag,
netán elkövetni bűnt és hinni jót.
Meditáció
az idő száműzöttnek kis sziget
nem a hang gyenge az aki szót emel
nem ott és nem akkor mindig nagy teher
vereséggel majd a végén szembesül
Nagy fuga süket fülekre
a fináléra a gyönge test süket
mindent hall a legyőzhetetlen lélek
a hang hiánya itt csak apró tünet
opuson már nem változtatnak tények
Csontlátomások idején
Akár feszített víztükörből egy kő,
– amikor váratlanul felmerül –
úgy fájhat az esély, ha újra megnő,
miközben az arcra más bőr kerül.
Néma csengők
(Egykori tanítóimra emlékezve)
Az idő cseppkövén
sok emlék átcsorog,
lassan gyűlnek körém
a kopott padsorok…
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások