Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 56
Postásy Csaba

Álom

Az éj leplezetlen
Hasadó nyílásán
Szellentő baglyok
Huhogó szeméből ömlő

Prompt

Míg a mozdulat csak vágy
A hang gyorsan szalad
A fény messze ér
De csak a gondolat az

Ergo sum

 Sokáig –
Rajtam kívül álló okokból
Magamban kerestem a hibát
Bűnben fogant lelkem
Ész nélkül húzta az igát

Hold kor

Telihold Vész
Néz ma éjjel
Velem szembe – Szökken
Szelén szerelme emészt el

Hepileptika

Agyamban nagy baj van
Döglött neuronjaim
Puffadt hassal fölfelé
Úsznak a mély felé

A költészet ereje

Köszönöm néktek
Guvadt szemű kretének
Dúvadak és heréltek
Bárgyún omló versetektől
Könnyeimre petézek

Altatódal

Ha este könnyes
Fáradt szemed
S álmaid léhán
Párnád alá teszed

A nagy kérdés

Ha én valóban porból és hóból
Lelketlen agyagból
Magamból s magamért vagyok

Fohász

Hajnal hétkor
Csörömpöl a harangszó
Istenem, Hitvesem!
Most feküdtem le – Veled

Váróterem

  Letétbe helyezett Létem
Vajon garancia-e arra
Hogy a sorszám
Melyet Világra jöttemkor

Magasröptű

…soraiddal
Szárnyalhatsz az egekig
Hamvaidból Tűzmadárként
Születhetsz – mindig újra s újra

Ess éj

Egy újabb esély
Hogy a fénnyel
Mint Évelő Névelő
Elmúljak

Time

Mindent tudó évek – felednek
Semmit mondó percek – peregnek
Súlyos szavak szállnak
A sekély szélben

Egy szál gyufa…

…Nyújt-e fényt? – Keveset
Éget, s tán gyújt is tüzet
De ád-e meleget? – eleget…
Főz-e számos gyermekednek
Lencsét csak egy tállal

Bye – pass

Ha elmész
Vidd magaddal
– Az Időt
Hogy végre
Neki is – legyen ideje



Archívum

Hirdetés