Hetedhéthatár | Postásy Csaba
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 26
Postásy Csaba

Vakablak

Kinéztelek
Magamnak
A falak mögül
Penészvirágokkal
Elhalmoztalak

Időhalál

Kádam forró
Borzongó vizére meredtem
PENGEELMÉLYÜLTEM
Agyamban csendben
Elaludt a lét

Imagine

Ha Hébe-hóba
Lavinaként begördülsz
Egy éjkék tóba
Álmodd léted újra

Szakadék

Esik…
Hosszan esik
Az a fürge eső
Szürke katonái
Egy tócsában
Gyűjtenek erőt

Szellemujj…

… Ha megérint
Megállsz, mint egy pillanat
Sanda tárgyak árnya
Száll megkövülve
– Agyaggalamb álma

Para

Azt álmodtam
Hogy a Valóság
Csak Álom –

Barátaim

Hadd osszam meg – Veletek
Nélkületek – egyedül sem lehetek
Szükségem van – Rátok
Mint rontásra – az Átok

Libabőr

Újfent madárnak néztél
Nem tudom – reméltél vagy féltél?
Repülök-e – körötted – vagy tőled?

Felvágok magamra

Akkora sznob vagyok
Hogy a nyilvánosság előtt
Csak akkor vagyok
Hajlandó megjelenni

A hit ereje

Oly sokáig emésztett az Idő fekélye
Egy bűzös dögkút mélyén
A kiút reménye nélkül
Hogy, ha egy kósza pillanatban
Egy cseppnyi fény fakadna

Sajnos késő

Ha már belestél
Elesett versembe
Verbális trombocita lettem
Herbális fejedben

Majd ha

Megélem egyszer
Hogy csak voltam
S a jövőmből kirakom
Könnyedén a múltam

Arborétum

Tavasz volt
Egy boldog sikoly
Tél után – S lám
Kifakadt
Egy sebhely
Anyám testén

Az idő szava

A múltat megváltoztatni nem tudod
De a jövő nyílt terep – ha mered!
Élj hát úgy, hogy bármely pillanatban

Post restant

Jóvátehetetlen pillanat
Mikor megszülettem
Dalolva bűnhődtem értetek
Amíg megtehettem



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com