Menekülni soha nem késő
Égő házból, süllyedő hajóról
Megtanulhatsz az árral úszni
Tűzmadárral szembeszállni
Sorsodat megírták már okosok
Ám-bátor légy, könnyen lehet
Egy Kósza Kék Éjben
Testem a Testedben
Zajtalanul Zakatolt
A Gyönyör Őreként
Vigyázta Ősz Vágyaink
Szerelmem – A Világ –
Részegen érkezett a tavasz
Koszos, rongyos ruhában
A frigid, homeless téllel ivott
Hosszú, becstelen éjeken át
Bús szelekkel szeretkezett
Unottan lopva a lusta időt
Nem hiszek a halálban
A halál az élők találmánya
Tán a sumákoló holtaknak
Volna inkább oka aggódni
Hogy hirtelen felélednek
Az a hülye idő újra indul
Tud szülni vért
Tékozló vihart
Tomboló vágyat
Csak a nő tud
Unottan eldobni
S egy bokor alján
Mint sötét éj a pirkadatot
Vak koldus az aprópénzt
Hajótörött a törött hajót
Fecskefark a macskaalmot
Holdvilág az ébredő álmot
Úgy vágyom – hajnal hasad
Kóboroltam fél világon át
Szaladtam harmatos fűhöz
Kérges, odvas fához
Üvöltve faltam a gyönyört
Csiklandoztam a hegyeket
Meghágtam a buja völgyeket
Beszippantott vak örvényed
Elkapott egy veszett őslényt
Menthetetlen merülés a
Mélykéken zubogó éjbe
Izzó, tárkonyos mámor
Hámozott Ámor ömlik
Házad falán festett nyílás
Züllött világra, feslett flótás
Mégis belesett álcád mögé
Vak álmainak egy Látó mása
Vágyainak Áldomása festett
Boldogságot zord napjaidra
Remegni kezdett a levegő
Baljós zajba zuhant a csend
Fejünkre estek a madárdalok
Betépett halak repkedtek
A sötéten suttogó égen
Hullámozni kezdtek a hegyek
Valami különös, bolond
Borzongó, ami a zeng
Köröttünk, sejtjeinkben
Sejtjük, mily mély seb
Libabőrös érzés, vérzés
Repülni lengő fellegekben
Elolvadt a kóbor hó
Lelépett zsákjában
Reménytelen álmaiddal
A besurranó télapó
Megszületett Jézuska
Hogy higgy magadban
A nő nőnek született
Minden ízében buja báj
Kecses, kacér álmainak
Lobbanó tüzes varázsa
Libbenő léptei nyomán
A hódítás izzó parázsa
Aludtunk kicsit, majd
Ránk sütött a kócos nap
Csapzott éjünk peremén
Egymáshoz értek álmaink
Szikráztak izzó vágyaink
Megvadult a suta pillanat