Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 39
Postásy Csaba

Éjelőm

Míg alszom, úgy vélem
Hogy látom – testembe festett álmom
Ami lehet – nem más
Mint egy szürrealista lábnyom

Coin si dance

Bohém érmém vígan gurul
Hosszan, egyenest
Néha görbén, csalfán
Kacsintva jobbra-balra  

Évelő

Gondtalanított a Nyár
Lombtalanított az Ősz
Lomtalanított a Tél

Télen – vénen

 Hogy határt szabjak
Szenilis vágyaimnak
Kifeküdtem a hóra
Gondoltam – megéri egy próba

A nagy zabálás

Mikor az éj verítékében
Dermedten ébredő
Halak hullámaiból
Kikászálódik a másnapos napsugár                      

Felmentés

 Tán kettő vagyok,
S nem egy lény
Vagy akár több
Másolt génkavics
Mind más időben

Műsorváltozás

Ma reggel a Napfelkelte
Érdektelenség miatt elmaradt
Helyette a nagy sikerre való
Tekintettel

Számadás

 Mielőtt elaludtam volna
Átgondoltam Napom, Évem
Földi Létem
Az égvilágon mindent

Ugyan más…

 …Kígyóként vedleni sziszegő bőröd
Vagy lihegve kibújni belőle
Meztelen úszni egy
Felhőnyi Vagányban

Re-vitalitás elmélet

 Ha folyamatosan
Az idő múlásán gondolkozol
Szép lassan
Az idő kezd el gondolkodni

Űrrealista kiáltvány

Végső esély
Fejedben a zŰRTŐL
Csak akkor vagy Védtelen
Ha gőgös sejted nem szippantja
A MINDENT

Idill

 Ha süt a nap
Fújhat a szél
De ha fúj a szél
Felhő – Ha lehet – Ne legyen

Valami nem stimmel

 Látleletet vettem magamról
Tükörbe néztem – Elborzadtam
Szellemképem elkapta fejét

Vakablak

Kinéztelek
Magamnak
A falak mögül
Penészvirágokkal
Elhalmoztalak

Időhalál

Kádam forró
Borzongó vizére meredtem
PENGEELMÉLYÜLTEM
Agyamban csendben
Elaludt a lét



Archívum

Hirdetés