Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 48
Postásy Csaba

Fohász

Hajnal hétkor
Csörömpöl a harangszó
Istenem, Hitvesem!
Most feküdtem le – Veled

Váróterem

  Letétbe helyezett Létem
Vajon garancia-e arra
Hogy a sorszám
Melyet Világra jöttemkor

Magasröptű

…soraiddal
Szárnyalhatsz az egekig
Hamvaidból Tűzmadárként
Születhetsz – mindig újra s újra

Ess éj

Egy újabb esély
Hogy a fénnyel
Mint Évelő Névelő
Elmúljak

Time

Mindent tudó évek – felednek
Semmit mondó percek – peregnek
Súlyos szavak szállnak
A sekély szélben

Egy szál gyufa…

…Nyújt-e fényt? – Keveset
Éget, s tán gyújt is tüzet
De ád-e meleget? – eleget…
Főz-e számos gyermekednek
Lencsét csak egy tállal

Bye – pass

Ha elmész
Vidd magaddal
– Az Időt
Hogy végre
Neki is – legyen ideje

Túlóra

Ha már lement a Nap
S árnyékod árnyéka
Egy elromlott napóra
Itt az idő, hogy kísértésbe ess

Lételem

A levegő unalmas
A víz sós vagy édes
Ha nincs levegő – nem veszel
Észre sem veszed, hogy elveszel

Éjelőm

Míg alszom, úgy vélem
Hogy látom – testembe festett álmom
Ami lehet – nem más
Mint egy szürrealista lábnyom

Coin si dance

Bohém érmém vígan gurul
Hosszan, egyenest
Néha görbén, csalfán
Kacsintva jobbra-balra  

Évelő

Gondtalanított a Nyár
Lombtalanított az Ősz
Lomtalanított a Tél

Télen – vénen

 Hogy határt szabjak
Szenilis vágyaimnak
Kifeküdtem a hóra
Gondoltam – megéri egy próba

A nagy zabálás

Mikor az éj verítékében
Dermedten ébredő
Halak hullámaiból
Kikászálódik a másnapos napsugár                      

Felmentés

 Tán kettő vagyok,
S nem egy lény
Vagy akár több
Másolt génkavics
Mind más időben



Archívum

Hirdetés