Postásy Csaba
Úgy szeretlek
Mint virág a Napot, föld az esőt
Mint kandúr a kiscicát, légy a légypapírt
Kalapács a szeget, mint régész a méhészt
Vak a töltényt, pénztáros az aprópénzt
A vágy villamosa
A vaksi éjben robogsz
Látni se véled – merre, miért
S mit remélsz?
Egy úton álló kifoszt, szíved dohog
Határeset vagyok
Nekem szókincsem minden vagyonom
Fösvény módon őrzöm
Hisz ez az otthonom
Szülőföldem s Hazám
Anyámtól kaptam,
Patent pending
Találd fel magad! – mondták sokan, sokszor
Rendben – Pár éve megtettem
S megpróbáltam levédetni DNS-emet
Mint egy forradalmian új találmányt
Éhség
Kaszinótojás a lábaid közt
Felfaljuk egymást vadul
Hűlt helyünkön másnap
Egy csóró rigó hegedül
Halotti beszéd
Majd ha majd a Föld gyomrában
Hangyák eszik a lépem
Fellegekbe fúlt szemeimből
Utolsó pillantásom – egy csepp méz
Madárdal
Míg halványan körbeleng
Illatod uszálya, s csókod még
Ott csacsog valahol a szám zugában
Jöhet bármily seregély nősereg
Coincideus
A véletlenek sorozata kellett
Hogy Te megszülessél
Téged nem az anyag akart
Hanem a Teremtő Lélek
Légy hát hálás az Égnek
El condor pasa
Meztelenül születtem
Esztelenül éltem
Szemtelenül köszönt rám a halál
Nesztelenül mentem el
Total eclipse
Kiégtem – A Folt
Amit magam után hagytam
A Hold – A Nap előtt délben
Csak pár perc, s újra
Last minute
Mielőtt befagy az Óceán végleg
Nézz le még utoljára a mélyre
A sötét csend fenekére
Számold meg a halakat
Haláli
Lehet, hogy mielőtt megszülettünk
Épp úgy féltünk az Élettől
Mint most a Haláltól – Sőt
Még az is lehet, hogy az akkori
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások