Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 100
Postásy Csaba

Tavasz

Szeretem a levelet
Ahogy lehull a fáról
Szeretem a ruhát
Ahogy lehull a lányról

Vajon milyen lesz?…

…Egyedül, magam nélkül is
A semmi mélyén legbelül?
Vajon milyen lesz, mikor lelkem
Már nem repül a szembe széllel

Open us  

Mikor már Semmit sem vársz
Csak a Semmi vár Reád
Jön egy döntő Game
Ne félj, ha a Semmi nyer Semmire

Szemlesütve

…Nem látod a Napot
De tudod, hogy vannak vakok
Kik lélegzik a fényt s a meleget
Fotoszintetizálnak téged s veled
Elveszett lelkedet

Szép halál

Lucifer tánca
Ég és föld románca
Tarajos hullám
Vígan vetődik

Mohamed álma

  Járt utat – Járatlanért hagytam ott
Moha voltam egy fa árnyékában
Az éjjel velem álmodott
Jött egy lepke – feszengve

Szálló vendég

Egy lepke árnyéka
A vállamra ült
Én a lepkére néztem
Mire az árnyék megsértődött

Cserepes a szám

 Keveset ittam, vagy sokat pofáztam
Tán szavaimban úsztak
Halak, ludak, vershínárok
Fogtak körbe, Ördög
Iszik medvebőrben

Liberté, Égalité, Fraternité

Szabadság? Igen!
De nem mások szabadsága árán!
Egyenlőség? Vajon meddig?
Míg a lusta szorgos kezeidhez vénül?

Lesipuska

Néha jó tudni, hol a helyed
E cseppnyi világban, ha a
Nap elbújt a Hold megett
Lapítasz-e te is a felhők alatt

Estike

Hát ez a nap is elszállt
A Nap persze megint nyugatra emigrált
Csak egy sápadt fénysugár maradt
Velem az estre – Lustán, álmosan
Sárguló papíromra vetve

Fösvény őslény

Én a pénz helyett
Az éveket gyűjtöm
Akárhogy is könyörögsz
Te húszéves Köcsög!

Rút66

Voltam én már az Eiffel-torony
Csúcsán csacsogó csacska csalogány
Az Empire State Building tetején
Tomboló sánta, vak szamár

Öntőformád

Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát

Sáraság

Magam sem értem
Virágot szedtünk a réten
Mint két boldog Hippi
Hiszi és Piszi
Ipi meg az Apacs



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások