Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 126
Postásy Csaba

Úgy szeretlek

Mint virág a Napot, föld az esőt
Mint kandúr a kiscicát, légy a légypapírt
Kalapács a szeget, mint régész a méhészt
Vak a töltényt, pénztáros az aprópénzt

A vágy villamosa

  A vaksi éjben robogsz
Látni se véled – merre, miért
S mit remélsz?
Egy úton álló kifoszt, szíved dohog

Határeset vagyok

Nekem szókincsem minden vagyonom
Fösvény módon őrzöm
Hisz ez az otthonom
Szülőföldem s Hazám
Anyámtól kaptam,

Patent pending

Találd fel magad! – mondták sokan, sokszor
Rendben – Pár éve megtettem
S megpróbáltam levédetni DNS-emet
Mint egy forradalmian új találmányt

Hullahopp

A Tegnap – Saját élete árán
Megszülte a Mai Napot
Ám a kisded feleslegesen lopta napot

Éhség

Kaszinótojás a lábaid közt
Felfaljuk egymást vadul
Hűlt helyünkön másnap
Egy csóró rigó hegedül

Halotti beszéd

Majd ha majd a Föld gyomrában
Hangyák eszik a lépem
Fellegekbe fúlt szemeimből
Utolsó pillantásom – egy csepp méz

Madárdal

Míg halványan körbeleng
Illatod uszálya, s csókod még
Ott csacsog valahol a szám zugában
Jöhet bármily seregély nősereg

Kísérleti fizika

Csak egy kis szívességre
Kértem a Mátkám
S Gravitációs Hullám
Rögtön feléledt

Coincideus

A véletlenek sorozata kellett
Hogy Te megszülessél
Téged nem az anyag akart
Hanem a Teremtő Lélek
Légy hát hálás az Égnek

El condor pasa

Meztelenül születtem
Esztelenül éltem
Szemtelenül köszönt rám a halál
Nesztelenül mentem el

Létcsapó

Az Élet nem Létkérdés
Csak egy buta, felesleges Létforma
Ahogy a Halál sem más

Total eclipse  

Kiégtem – A Folt
Amit magam után hagytam
A Hold – A Nap előtt délben
Csak pár perc, s újra

Last minute

Mielőtt befagy az Óceán végleg
Nézz le még utoljára a mélyre
A sötét csend fenekére
Számold meg a halakat

Haláli

Lehet, hogy mielőtt megszülettünk
Épp úgy féltünk az Élettől
Mint most a Haláltól – Sőt
Még az is lehet, hogy az akkori



Archívum

Hirdetés