Hetedhéthatár | Postásy Csaba
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 17
Postásy Csaba

A hit ereje

Oly sokáig emésztett az Idő fekélye
Egy bűzös dögkút mélyén
A kiút reménye nélkül
Hogy, ha egy kósza pillanatban
Egy cseppnyi fény fakadna

Sajnos késő

Ha már belestél
Elesett versembe
Verbális trombocita lettem
Herbális fejedben

Majd ha

Megélem egyszer
Hogy csak voltam
S a jövőmből kirakom
Könnyedén a múltam

Arborétum

Tavasz volt
Egy boldog sikoly
Tél után – S lám
Kifakadt
Egy sebhely
Anyám testén

Az idő szava

A múltat megváltoztatni nem tudod
De a jövő nyílt terep – ha mered!
Élj hát úgy, hogy bármely pillanatban

Post restant

Jóvátehetetlen pillanat
Mikor megszülettem
Dalolva bűnhődtem értetek
Amíg megtehettem

Felmentés

Tán kettő vagyok,
S nem egy lény
Vagy akár több
Másolt génkavics

Látomás

Törhetetlen
Üvegfalon túlról
Párafelhőbe karcolt
Rideg sóhajod

Nyugdíjas ének

Léha undorral
Egy rozzant taposó malommal
Haladok egyhelyben
Egy zsáknyi emlékkel
A vállamon – Vállalom

 Türelem

Végtelen Éned
Milliónyi képmásod
Zubog egy cseppnyi vérben
Csak várd ki a sötétben

Pókvacsora

Finom hálót szőtt körém
Pók-énem míves teste
Szemtelen lényem
Számtalan szemből leste

Hinni kevés…

…Még ha SEJTED is
Belülről érzed
Hogy lehet
Tudni kell

Telitalálat

Külsőd legyen más
Mint egy másé
De ne légy különc
Inkább különb – ha lehet

Tét nélküli lét

Szüless, siess
Tanulj, fizess
Munkát? – Keress?
Ugyan – Szeress!

Szerelem

Telis-tele írom
Szép tested verssel én
Hogy csak a Hold tudja olvasni



Archívum

Hirdetés