Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 81
Postásy Csaba

Breaking

 Diszkvalifikálták az Időt
A rajtnál kilépett
Nélküle indítják újra a
Teremtés-futamot

Okostojás

Nem az Idő bolondult meg
Mikor értelmét veszti
Inkább Te leszel bölcsebb
Ha majd nem tudod már
Elvesztegetni Őt, a Nőt, az Időt

A dőre idő

Jobb, ha előbb Te veszíted el Értelmed
Mielőtt Minden Értelmét veszti
Nem te vagy az Időért
Ő van ellened

Egy haladó gondolat

Életed visszanézni nem lehet
Visszapergetni meg szerfelett
Lapozz hát előre
Egy jövő utáni időbe

Élj merőlegesen  

Bátran, no nem azért
Hogy lenézhess egy másik dimenzióból
Tekinthess körbe, szálfaegyenest
Nem úgy mint egy Hülye Görbe

Vér

Ne keresd magad
A gyermeked szemében
De tanuld meg apád
Ráncait viselni

A végtelen két vége

Körül-belül ugyanannyi Agysejt
LÉLEKZIK fejünkben – Mint
Ahány Galaxis sejlik fenn az égen
S minden galaxisban valahogy
Pont annyi csalfa csillag rémlik

Órarend

Megrepedt az Idő
Kifolyik rajta a Jövő
Mi maradt – Múltunk ragacsos dagálya
Ebben bolyongunk hát

Szuperhold

 A nap könnye hull az estbe
Holdfolyó zubog a Föld felé
A fények éjjelén
Mikor már aludna a Világ

Szónő

Ha egy szóban kéne összefoglalni Téged
Lehetetlen –
Bár húsz évet éltem, haltam s háltam Véled
Építettünk mesés jövőt

Lénysebességgel…

…Születünk, Félünk és Szeretünk
Halunk meg újra meg újra
Hogy aztán kövüljünk Hazug
Vagy Igazgyönggyé

Házam-hazám

Én mindig csak egy helyen laktam
A Hazámat már párszor elsirattam
Ám ha élnék bárhol, másutt e Földön
A lelketlen szabadság lenne a börtön

Kis éji zen

Azt álmodtam, hogy élek
Visszaköltözött szívembe a lélek
Újra tudok szeretni
Örülni minden szépnek

Summa summárum

Már rég letettem arról, hogy megértsem
A köröttem dagadó Mindenséget
Vagy akár csak megérintsem
Ne adj Isten, megállítsam egy pillanatra

Szóról szóra

Azt mondják rólam
Szószátyár vagyok
Vagy Szótrágár, Szótróger
Ki a betűket húzza, vonja



Archívum

Hirdetés