Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 142
Postásy Csaba

Kis Valentinó

Izzanak a vonalak
Ha csak rád gondolok
Forró dróton rángat a vágy
Kattogok, zakatolok

Update

A sok bigott
Ateista ima
Mind hiába
Ha legalább Egy Valaki

Esti ima   

Nincs oly nap, hogy ne gondolnék arra
Vajon eddig hány facér nap folyt ki belőlem?
Mennyi kacér lehetőség szaladt el előlem?

Röneszánsz

Megharcolt élet
Megkarcolt lélek
Megsarcolt évek – Nehezednek rám
De már semmi se fáj

A negyedszázados

Fiam, Te szép legény
Helyes kis kölyökből
Sebhelyes férfi lettél
Lelkedben a sebet én ejtettem
Mikor a piciny gyermeket
Színpadi kellékként kezeltem

Téli Álom

Az őszi légy már halott
A tavaszi most éled
Halkan szuszogtál nyakamba
Csak a csönd zümmögött véled

De uraim!

Hol vagyunk még az Orgazmustól?
Még azt sem tudjuk – Nő vagy férfi
Van-e rajta kabát? – Csak egy a biztos:
EZ A KURVA NAGY VILÁG

Szerelem Air

Csak addig szálljatok, míg
Repülni tudtok álmaitok szárnyain
De csak oly messze, ameddig láttok
Vagy ameddig ér vágyaitok

Szerelem

Elsétált mellettem
Egy angyalarcú szellem
Megszeppent szemem
Szép szemében rebben

Lélekvesztő

Tán hazudtam, mikor hazudtam
Szerettelek – Tán elhitted
De féltél bennem, s megszöktél
Egy óvatlan sóhajon

A remény

A folyó úszik, a kő marad
Az idő múlik, ám te maradsz
Ki mindig voltál
A Kies Örökkévalóság
Kopár szigetén

Erdőkerülők

Míg gyökereink a mélyben
Ágaink az égben – Összeérnek
Törzseink, mint két konok bolond
Egy Jegenyelegény

Hét csepp méz

Ha hajnal hasad, hajnali hasad
Épp oly édes, mint éjjel
Mikor megfestettem hét csepp mézzel

A kivétel erősít

A Szentek köztünk élnek
Nem isznak és nem kefélnek
Szembeszéllel nem beszélnek
Ha keresztet vetsz, félrenéznek

Szombat este

Kékre festve – csak
Mert már a zöldet unom
A piros pucsít – De a pöcsöm sunyít
A lila ugyan szép szín lenne



Archívum

Hirdetés