Magánzárka

Csatangol a Csend
Bennem ma ez a Rend
Meghaltam, elmentem
Vagy csak eltemettek
A fű alatt némán
Elmém teng és leng

És mégis gömbölyű

Nő nélkül
Mit sem ér a Világ
Mint ahogy lehetsz Te
Bármily csodás Virág
Föld nélkül
Nem élet az élet

Zongoraversem

Szeretem a Szíved
Szeretem a Szád
Szeretem az Édes
Nefelejcs ízű Puncikád
Kalandor a Szíved
Felesel a Szád

Sík tranzit

Az őrület határán
Hamisan csillogok
Mint a nagyok – Hisz
Voltam, aki vagyok
Vak tyúkok legelnek
Élveteg síromon

Balatoni révület

Ahogy hullámain
Lovagol a sellő
Ahogy a lemenő nap
Sugarait simogatja
A nyáresti szellő

Szeretni

Mikor az álom
Simogatja az éjt
Mikor az ölelésed
Csókoddal regél
S mikor pillantásunk
Egy végtelen mezőn
Örökre összeér

Élj hiába, hogy méltó légy a halálra

Mindent megértem
De semmit sem értek
Gaz voltam idáig – Vagy
Illatos, csalfa virág
Lábaim előtt hevert a világ

Relativitáselmélet

Minden percben
Meghalok
Mikor nem ölel
Két karod
Minden perc
Hiába múlik el

Végszámla  

Ahogy én öleltem
Szatén tested
Úgy ölted Te folyvást

Buja nászunk
Ahogy én csókoltam
Szeplőtelen szeplőid közt bújó

A retek és a nyúl

A nyúl nem eszik retket
A retek sem nyulat
Én sem!
Sem retkes nyulat
Sem nyulas retket

Időomlás

Behorpadt az Idő
Csúszik, mászik rajta
Minden nagymenő
A múltból a jövőbe kúszni
Egyre nehezebb

Hajnal hasad

Csak szél tudja
Merre visz a hajók
S a madarak útja
Az idő szekerét
Is a szél fújja

Közömbösek

Átnézünk egymáson
Mint fény az árnyékon
De sem elszaladni
Sem elszakadni
Nem tudunk

A nagy játék

Szeretlek, én is
Ja, ha te igen
Akkor én inkább nem
Szeretnélek megölelni
Csókolni öled

Isteni színjáték

Könnyű a testem
Könnyű a lelkem
Lebegek mint Isten álma
A Mennyre festett fellegekben
Voltam, aki vagyok