Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 91
Postásy Csaba

Lesipuska

Néha jó tudni, hol a helyed
E cseppnyi világban, ha a
Nap elbújt a Hold megett
Lapítasz-e te is a felhők alatt

Estike

Hát ez a nap is elszállt
A Nap persze megint nyugatra emigrált
Csak egy sápadt fénysugár maradt
Velem az estre – Lustán, álmosan
Sárguló papíromra vetve

Fösvény őslény

Én a pénz helyett
Az éveket gyűjtöm
Akárhogy is könyörögsz
Te húszéves Köcsög!

Rút66

Voltam én már az Eiffel-torony
Csúcsán csacsogó csacska csalogány
Az Empire State Building tetején
Tomboló sánta, vak szamár

Öntőformád

Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát

Sáraság

Magam sem értem
Virágot szedtünk a réten
Mint két boldog Hippi
Hiszi és Piszi
Ipi meg az Apacs

Vagy nem lenni

A semmi hátán egy pattanás
Egy láthatatlan kelés az időn
A haloványon egy árnyalat
Ennyi vagy – Hanyatt eső lelked
A végítélet napján

A priori

Semmilyen növény vagy állat
Ember vagy emberfaj
Cigány, zsidó, néger, árja
Lehet akár életem párja
Vagy bármilyen rokonom

Archelyzet

Ha elhagysz, búcsúzol tőlem
Legalább hagyd reám a mosolyod
Hogy néha, esténként, a tükörbe nézve
Eldöntsem végre, hogy szerettél

Éjj velem

Ha jő az éj
Ne félj kedvesem
Csak szőj hálót a fénynek
Köszönj előre a sötétségnek

Breaking

 Diszkvalifikálták az Időt
A rajtnál kilépett
Nélküle indítják újra a
Teremtés-futamot

Okostojás

Nem az Idő bolondult meg
Mikor értelmét veszti
Inkább Te leszel bölcsebb
Ha majd nem tudod már
Elvesztegetni Őt, a Nőt, az Időt

A dőre idő

Jobb, ha előbb Te veszíted el Értelmed
Mielőtt Minden Értelmét veszti
Nem te vagy az Időért
Ő van ellened

Egy haladó gondolat

Életed visszanézni nem lehet
Visszapergetni meg szerfelett
Lapozz hát előre
Egy jövő utáni időbe

Élj merőlegesen  

Bátran, no nem azért
Hogy lenézhess egy másik dimenzióból
Tekinthess körbe, szálfaegyenest
Nem úgy mint egy Hülye Görbe



Archívum

Hirdetés