Postásy Csaba | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 114
Postásy Csaba

Total eclipse  

Kiégtem – A Folt
Amit magam után hagytam
A Hold – A Nap előtt délben
Csak pár perc, s újra

Last minute

Mielőtt befagy az Óceán végleg
Nézz le még utoljára a mélyre
A sötét csend fenekére
Számold meg a halakat

Haláli

Lehet, hogy mielőtt megszülettünk
Épp úgy féltünk az Élettől
Mint most a Haláltól – Sőt
Még az is lehet, hogy az akkori

Eposz

Egy fagyott kutya voltam
S versenyt úsztam a halakkal
Egy szögletes tóban
Némi homállyal a fejemmel

Lávsztori

Szeresd az Életet, ahogy Ő Tégedet
Hisz egymásért teremtődtetek
Nem véletlen, hogy oly sokáig
Épp egymással bíbelődtetek

Szegről, végről

Minden nap verj be
Egy szöget a falba
Aztán a szögbe egy szeget
Majd akaszd a szögre

Fátum

Álmomban egy Hal Álma voltam
Mindent megúsztam – Mit
A tenger mocskából inhaláltam
Aztán Hat Alma lettem – Egy fának

Idő zavart

A múlt folyton felejt
A jelen mindig selejt
A jövő? Ugyan!
Az a Zakkant Zigóta

Circulus vitiosus

Az Ördög a részletekben rejlik
Az Ördögben a Jóisten sejlik
Az Istenben pedig Te bújtál meg
Valahol – Szerelmem

Húizhú

Én nem vagyok
Se író, se költő
Csak a ceruza másik vége

Hátborzongató

…Úszni Benned
Fel nem fogható
Testedben a Testem
Lelkemben a Lelked
Repked súlytalan

Sejtelme

Miért pont Én vagyok Én
A Tér s Idő kellős közepén
S pont Az lettem Aki lettem
Ha nincs értelme Bárminek

Szó-ló…

…Ha nyargal vagányan
Pegazusom nyakában
Nyerít a madárdal
Egy felhőnyi magányban

Életfogytiglan

Mindig várod a Jót
De ha jő – gyakran megtagad Téged
Ám ha mégis jó Neked – Húzod az Időt
Majd az Idő húz Téged

Tavasz

Szeretem a levelet
Ahogy lehull a fáról
Szeretem a ruhát
Ahogy lehull a lányról



Archívum

Hirdetés