Postásy Csaba
Lesipuska
Néha jó tudni, hol a helyed
E cseppnyi világban, ha a
Nap elbújt a Hold megett
Lapítasz-e te is a felhők alatt
Estike
Hát ez a nap is elszállt
A Nap persze megint nyugatra emigrált
Csak egy sápadt fénysugár maradt
Velem az estre – Lustán, álmosan
Sárguló papíromra vetve
Rút66
Voltam én már az Eiffel-torony
Csúcsán csacsogó csacska csalogány
Az Empire State Building tetején
Tomboló sánta, vak szamár
Öntőformád
Mikor megszülettél, kaptál
Egy cseppnyi teret a Mindenségből
S egy kis koppintott lelket hozzá
Hogy töltsd meg emberrel a formát
Sáraság
Magam sem értem
Virágot szedtünk a réten
Mint két boldog Hippi
Hiszi és Piszi
Ipi meg az Apacs
Vagy nem lenni
A semmi hátán egy pattanás
Egy láthatatlan kelés az időn
A haloványon egy árnyalat
Ennyi vagy – Hanyatt eső lelked
A végítélet napján
A priori
Semmilyen növény vagy állat
Ember vagy emberfaj
Cigány, zsidó, néger, árja
Lehet akár életem párja
Vagy bármilyen rokonom
Archelyzet
Ha elhagysz, búcsúzol tőlem
Legalább hagyd reám a mosolyod
Hogy néha, esténként, a tükörbe nézve
Eldöntsem végre, hogy szerettél
Okostojás
Nem az Idő bolondult meg
Mikor értelmét veszti
Inkább Te leszel bölcsebb
Ha majd nem tudod már
Elvesztegetni Őt, a Nőt, az Időt
A dőre idő
Jobb, ha előbb Te veszíted el Értelmed
Mielőtt Minden Értelmét veszti
Nem te vagy az Időért
Ő van ellened
Egy haladó gondolat
Életed visszanézni nem lehet
Visszapergetni meg szerfelett
Lapozz hát előre
Egy jövő utáni időbe
Élj merőlegesen
Bátran, no nem azért
Hogy lenézhess egy másik dimenzióból
Tekinthess körbe, szálfaegyenest
Nem úgy mint egy Hülye Görbe
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások