Postásy Csaba
Okostojás
Nem az Idő bolondult meg
Mikor értelmét veszti
Inkább Te leszel bölcsebb
Ha majd nem tudod már
Elvesztegetni Őt, a Nőt, az Időt
A dőre idő
Jobb, ha előbb Te veszíted el Értelmed
Mielőtt Minden Értelmét veszti
Nem te vagy az Időért
Ő van ellened
Egy haladó gondolat
Életed visszanézni nem lehet
Visszapergetni meg szerfelett
Lapozz hát előre
Egy jövő utáni időbe
Élj merőlegesen
Bátran, no nem azért
Hogy lenézhess egy másik dimenzióból
Tekinthess körbe, szálfaegyenest
Nem úgy mint egy Hülye Görbe
A végtelen két vége
Körül-belül ugyanannyi Agysejt
LÉLEKZIK fejünkben – Mint
Ahány Galaxis sejlik fenn az égen
S minden galaxisban valahogy
Pont annyi csalfa csillag rémlik
Órarend
Megrepedt az Idő
Kifolyik rajta a Jövő
Mi maradt – Múltunk ragacsos dagálya
Ebben bolyongunk hát
Szuperhold
A nap könnye hull az estbe
Holdfolyó zubog a Föld felé
A fények éjjelén
Mikor már aludna a Világ
Szónő
Ha egy szóban kéne összefoglalni Téged
Lehetetlen –
Bár húsz évet éltem, haltam s háltam Véled
Építettünk mesés jövőt
Lénysebességgel…
…Születünk, Félünk és Szeretünk
Halunk meg újra meg újra
Hogy aztán kövüljünk Hazug
Vagy Igazgyönggyé
Házam-hazám
Én mindig csak egy helyen laktam
A Hazámat már párszor elsirattam
Ám ha élnék bárhol, másutt e Földön
A lelketlen szabadság lenne a börtön
Kis éji zen
Azt álmodtam, hogy élek
Visszaköltözött szívembe a lélek
Újra tudok szeretni
Örülni minden szépnek
Summa summárum
Már rég letettem arról, hogy megértsem
A köröttem dagadó Mindenséget
Vagy akár csak megérintsem
Ne adj Isten, megállítsam egy pillanatra
Szóról szóra
Azt mondják rólam
Szószátyár vagyok
Vagy Szótrágár, Szótróger
Ki a betűket húzza, vonja
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások