Postásy Csaba | Hetedhéthatár - Part 2
Szerzői archívum

Postásy Csaba

Postásy Csaba írásai: 119
Postásy Csaba

Hátborzongató

…Úszni Benned
Fel nem fogható
Testedben a Testem
Lelkemben a Lelked
Repked súlytalan

Sejtelme

Miért pont Én vagyok Én
A Tér s Idő kellős közepén
S pont Az lettem Aki lettem
Ha nincs értelme Bárminek

Szó-ló…

…Ha nyargal vagányan
Pegazusom nyakában
Nyerít a madárdal
Egy felhőnyi magányban

Életfogytiglan

Mindig várod a Jót
De ha jő – gyakran megtagad Téged
Ám ha mégis jó Neked – Húzod az Időt
Majd az Idő húz Téged

Tavasz

Szeretem a levelet
Ahogy lehull a fáról
Szeretem a ruhát
Ahogy lehull a lányról

Vajon milyen lesz?…

…Egyedül, magam nélkül is
A semmi mélyén legbelül?
Vajon milyen lesz, mikor lelkem
Már nem repül a szembe széllel

Open us  

Mikor már Semmit sem vársz
Csak a Semmi vár Reád
Jön egy döntő Game
Ne félj, ha a Semmi nyer Semmire

Szemlesütve

…Nem látod a Napot
De tudod, hogy vannak vakok
Kik lélegzik a fényt s a meleget
Fotoszintetizálnak téged s veled
Elveszett lelkedet

Szép halál

Lucifer tánca
Ég és föld románca
Tarajos hullám
Vígan vetődik

Mohamed álma

  Járt utat – Járatlanért hagytam ott
Moha voltam egy fa árnyékában
Az éjjel velem álmodott
Jött egy lepke – feszengve

Szálló vendég

Egy lepke árnyéka
A vállamra ült
Én a lepkére néztem
Mire az árnyék megsértődött

Cserepes a szám

 Keveset ittam, vagy sokat pofáztam
Tán szavaimban úsztak
Halak, ludak, vershínárok
Fogtak körbe, Ördög
Iszik medvebőrben

Liberté, Égalité, Fraternité

Szabadság? Igen!
De nem mások szabadsága árán!
Egyenlőség? Vajon meddig?
Míg a lusta szorgos kezeidhez vénül?

Lesipuska

Néha jó tudni, hol a helyed
E cseppnyi világban, ha a
Nap elbújt a Hold megett
Lapítasz-e te is a felhők alatt

Estike

Hát ez a nap is elszállt
A Nap persze megint nyugatra emigrált
Csak egy sápadt fénysugár maradt
Velem az estre – Lustán, álmosan
Sárguló papíromra vetve



Archívum

Hirdetés