Hegedüs Sándor | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Hegedüs Sándor

Hegedüs Sándor írásai: 75
Hegedüs Sándor

Valaki

Valaki mindennap születik
valahol mindennap meghalnak
valami mindennap történik
valahol.

Felszámolás

Névnapját köszönteni jött a kedves rokon azon a délután, amikor aranyszállal szőtt lepelbe öltözött fiatal lányka lépett a szoba ablakából a falak mozivásznára: a Tavasz.

Fintor

Ne játsszon az, ki játszani nem tud
ne sírjon az, ki veszteni nem tud
ne énekeljen, kinek hangja nincsen
ne vicceljen, kinek humora sincsen.

Csillagszem

Lehet már két esztendeje annak, hogy megismerkedtünk. Hideg kalapsodró szél zúgott a Mecsek felől. Én és a gazda fáztunk, de ő ezt egykedvűen nézte a kocsi hátsó ablakán át, sőt némi gyanakvással is, hiszen engem nem ismert. A bemutatkozást unott ásítással kezdte, aztán tetőtől talpig végigszaglászott, mint valami sugárzásmérő műszer, úgy járt fel s alá orra cipőimtől a zakómig, aztán vakkantással jelezte, hogy részéről befejeződött az ellenőrzés.

Zsombi

Két és féléves – okos a maga módján, az én kicsi szomszédom. Körülötte minden nyuszi-anya-nyuszi, apa-nyuszi. Azt mondta kéktenger szemét rámszegezve:
– Te is nyuszi vagy, Sanyi-bácsi nyuszi.
– És az Éva néni is az?
– Az Éva-néni, Éva-néni nyuszi…

Ünnep múltán

Elszálltak az angyalok. Didergő ködbe bújtak az ablakok. Nézzük egymást – öregek. A felnőtté érett gyerekek: elmentek, és a kicsinyek. Nincs lárma, édes zűrzavar. Csak a magány, az ami betakar. Kialudt gyertyák, üres dobozok, gyűrt papírok. Emlékké fonnyadt örömök, óhajok.

Tél

Gőzös lehelettel
síró levelekkel
eljött a tél.

Téli kép

A vézna ágak nem fáznak
tömött bundákat ráznak
s a pucér út
gyönyörű pamut
kabátot kapott.

Cím nélkül…

Sárga béka, gumi béka
– hová tűnt a régi nóta? –

Neked

Magam elé állítalak, mint
egy parányi herendi szobrot:

Magamra hagytál

maguk terhével vert rokonokkal
jótét mosolyokkal

Évának

Sápadt vagy
és nagyok a szemeid
hidegek a kezeid

Sirató

Város! Te Bábel, kígyó fonadékú, zaj-villámú, torkot, szívet, agyat tépő, hang-kalapácsú: város, sárga, szürke, fekete, kosz-köpő, fojtogató, közönyt lihegő

A szél

Kapudon bezörög
hallod-e nyöszörög
kinek a lelke
dudorász benne?

Szolidaritás

A jó ég tudja, mióta betoncsontvázként éktelenkedő belvárosi építmény felé vitt az utam. Legmagasabb szintjén fekete bundás, fázósan didergő, rémült kutya szaladgált széltől szélig…



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások