Balázs István | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Balázs István

Balázs István írásai: 15

Egy korlátolt elme

A mély kómában fekvő beteg nem érzékeli a külvilágot, nem lát fényt, nem hall hangokat, jó esetben fájdalmai sincsenek, azonban az tévedés, hogy az agya nem működik és nincsenek érzései. Én pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ilyen tisztán talán még sohasem gondolkoztam.

Azok a fura svédek (4.)

Károly bézbólsatyában – Carl den sextonde Gustaf, azaz tizenhatodik Károly Gusztáv. Így hívják a svéd királyt. A becsületes neve Carl Gustaf Folke Hubertus Bernadotte. Ez még inkább királyi név. Főleg, ha hozzátesszük, hogy egyes történészek szerint nem is tizenhatodik. De ne ragadjunk le a számoknál!

Azok a fura svédek (3.)

Tudományos értekezés a magyar–svéd nyelvrokonságról – Nyelvészeink többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a magyar és a finn nyelv rokonságban áll egymással. Az az aprócska tény, hogy egy nyikkot sem értünk finn barátaink beszédéből, úgy tűnik, nem perdöntő a kérdésben. Egyébként én személyesen meg tudom erősíteni ezt az elméletet.

Azok a fura svédek (2.)

Uccu neki, szaladjunk! – A kaviccsal borított, kisebb város méretű parkoló magányosan, üresen várakozik a következő napra. A helyszín Sälen, egy aprócska falu, valahol Svédország szívében. Itt egész évben semmi sem történik, mégis a svédek szívét ez az eldugott, apró falucska igazán meg tudja dobogtatni. Éjfél körül jár az idő.

Azok a fura svédek (1.)

Pertuban a svéd királlyal – Kedves Barátaim a HHH-n! Személyesen nem ismerjük egymást, mégis már csapattagnak érzem magam. Fogadjátok szeretettel a svéd furaságokat! Kizárólag a HHH olvasóinak írtam. Csak úgy. Ez az első rész, folyt. köv. Jó szórakozást!

A Bandika-fa

– Amit mondtam, megmondtam! – csapott az asztalra öklével a polgármester. – Eredetileg úgy volt, hogy az út az erdő szélén megy. Belementünk, hogy néhány fát kivágjanak, mert nem volt jobb megoldás. Már hónapokkal ezelőtt megegyeztünk a nyomvonalban. Aztán előálltak ezzel az őrültséggel.

A nulladik

Srú mozdulatlanul lebegett az eszeveszett iramban száguldó gömb közepén. Fejét, karjait, lábait mozdítani sem tudta, meredten bámulta a távolban ragyogó csillaghalmazokat az átlátszó gömb falán keresztül. Az őt körülölelő sötétséget időnként ragyogó, kavargó színes köd váltotta fel.

Hal bolt, hal nem bolt

A Kugyelka-féle halboltról nem zengtek ódákat a környéken. Az, hogy a neve mégis fennmarad az utókor számára, az egykori csehszlovák jégkorongválogatott csatártriójának köszönhető. A Kugyelka, Poszpisil, Maszarik támadósor móresre tanította a Szamurájt.

Pepita, a szélhámos

Az 1930-as évek közepén egy, addig ismeretlen bűnöző került Budapest székesfőváros hírlapjainak címlapjára. A Magyar Királyi Államrendőrség hosszú ideig tehetetlennek bizonyult a Pepitaként elhíresült mackós kézrekerítésében.

Szaltó

– Apa, mi az, hogy szaltó? – kérdezi a fiam, miközben elmélyülten próbálja összerakni azt a herkentyűt, amit a frissen betermelt Kinder tojásban talált. Én valami kisautónak nézem, bár mostani állapotában még eléggé felismerhetetlen. – Az olyan ugrásféle.

Bice-bóca

– Megetetted a fiút, András? – Meg, nagyságos tiszt úr. – Ne tiszt urazz engem! Tudod, hogy nem vagyok tiszt. Soká elvoltatok. – Soká. Evett, mint a farkas. Már azt hittem, kipukkad. Egyszercsak leborult az asztalra, még a kanál is a kezében maradt.

A beretvás gyilkos

Jóképűnek mondott, negyvenes, munkájára igényes, gazdag fantáziával megáldott beretvás gyilkos áldozatát keresi lehetőleg csinos, fiatal hölgy személyében. Ha hirdetésem felkeltette az érdeklődését, ne habozzon! Jelentkezéseket „Profi munka” jeligére a szerkesztőségbe várok.

Emlék

Lélekszakadva menekült a fák között. A füle mellett puskagolyók húztak el, némelyik hangos csattanással egy fa törzsébe csapódott. A lehulló ágak és a körülötte repkedő szilánkok véresre karmolták az arcát és a kezét. A homlokáról csorgó, sós veríték ködfátylán keresztül alig látott valamit.

Baba

– Na egyél, kislány! Egyél már! – Hagyd már békén! Nem látod, hogy halálra van rémülve? Minek hoztad ide? – Nem hoztam, magától jött. Követett, mint egy kiskutya. – A kóbor kutyákat el szokták zavarni, nem? Még csak ez hiányzott! Most jöttünk, alig három hete.

Kazimir

Középen, nagy betűkkel: Kazimir. Alatta, kicsit kisebbel: festőművész és legalul persze a telefonszám. Kazimir elgondolkozva nézegeti a frissen felszerelt réztáblát a kapufélfán és elégedetten beletúr rövidre vágott, már deresedő szakállába. Mostantól minden másképp lesz!



Archívum

Hirdetés