Vörös Viktória | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Vörös Viktória

Vörös Viktória írásai: 28
Vörös Viktória

Ringató

Gyöngyöm virágozz
virágom permetezz
permetem illanj
illatom felhőzz
felhőm borzongj

In memoriam Csoóri Sándor

Háló tartja a légtornász alatt az eget
sűrű dunnája a habos levegő
A tekintetek lábban végződnek
átfonja selyemszalagját a csodálat

Flandria

Gyémánt csillog
̶  valahonnan Afrikából szállt ide a pora  ̶
belepett mindent
Díszlet az élet a hatalomhoz
fénylik a hús gazdagsága

Sárbogárd

Alkony
apró emlékek sokasodnak
ádventi naptárra hull a porcukor
Kint hó helyett  – a fagy örömei

Ünnep

Léptek koppanása
simul a kőhöz, göröngyhöz
Mozdulatlanságból
alvásba billen a fej
A testet tejfehér ködbe vonja a bódulat

Apokrif litánia

Keresztelj meg borral és kenyérrel
tartsd fejem fölé ernyőnek tenyered
Az áldást úgy add
hogy felfogjad vele az álomittas kerteket

Esztergomi fák 3-4.

Gesztenye

Láttam növekedő tested
az éjszaka fényein át
ahogy titokban a földre ereszted
gyertyás tenyered, viasztalan ruhád

Esztergomi fák 1-2.

Nyár
A fák fölfénylettek ma az udvaron
lombjuk színes sátor szövedéke
átütött rajta a nap
mint mikor beköszönt a béke

Ha ez a nyaram lenne utolsó…

Ha ez a nyaram lenne utolsó
pirossal szegett lenne ez a nyár
Óarany és fűzöld mezőt ölelne
hogy legyen a telet min aludni át

Im memoriam Radics Béla

Vágytam rá
megírni a zenéket
A basszusgitár szívszólamát
dobbanást a kamra üregében

Zengőbb madarú erdő

Világértelmezésekkel
nem bajlódtam
– nekem, kereszteletlennek az Üdvözlégyet
tanította nagyanyám

Fáradt a szem…

Fáradt a szem
Elgurul
szökik
a pillanat
Nem lesz lebegő
súlya lehúzza a pillákat

Arcod kirajzolja a szelet

Ami a hitedből maradt
rakj belőle bástyát és várfalat
Egyetlen erdő sem veszhet el
ha fái tartják az eget

A versek úgy születnek…

A versek úgy születnek
mint a növények
kezem nyomán:
ma kokárda- és bíborkasvirág

Választ

Valaki lángba borította magát
hogy választhasson
mert vallatás
hernyótalp
ordító fej
nem némíthatta el



Archívum

Hirdetés