Vörös Viktória | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Vörös Viktória

Vörös Viktória írásai: 14
Vörös Viktória

Választ

Valaki lángba borította magát
hogy választhasson
mert vallatás
hernyótalp
ordító fej
nem némíthatta el

MagritteDalí

Átfolyik egyik kép a másikba
ahogy ruhám bárkája végigsiklik a padlón
hat univerzum – hat terem
rombolás és csatlakozás
törvényt hoz itt a törvényszegés

Iancu Laurának és Halmai Tamásnak

Hányszor hallottam
az égre rugaszkodó szárnyakat
világ virágát
tűzliliomok táncát

Babits kertje

Játsszunk
alkonyi felhőt
a hegyen ülve
Diószüret előtti érést
várakozást

Őszelő

Tamástalanok az estek
s ha kinézek a lombba rejtőző Dunára a
Babérbokor meg se rezzen
Visszacsendesült a táj

Maróti nyárbúcsúztató

Augusztus csillagokba meríti a hegyet
tollszáron folyó tinta az ég
felissza a tücskös kert

Gyöngy-idő 

Lábujjak között homok
Szedertövis-írás a combon
Szappan és füst szaga a hajon
ruhánkban

Kőtenger –  Nyulász Péternek

Hullám emlékét őrzi
lenn a moharéteg
parton él tovább a tengermély
Sziklák és hasadékok között 
mintha a Holdra lépne a láb

Az ég palástja – Juditnak és Charlie-nak

Kéken
védőn
észrevétlenül
fölénk terül a nyári égbolt
csillagokkal szegett palástja

Strandon

Házak tetején átzúdul a fény
megakad a lombokon
Játékba kezd egymással napfény és falevél
a zöld fű övezte platánsoron 

A tárgyak ítélete

Polcok rejtekéből
néha elindulnak a tárgyak
Kibújnak a dobozból
fiókból üzennek

Dunai kert

Falomb
alatta
bújó bokor
kerek tálban borzas feketerigó

Balaton 

Pára úszik felettem piramidja befog hegyet, kilátót, árbocot
Szögeit kinyújtja a tekintet a legszélig
tetraéderekben meghúzza magát a stég, nádas

Szemem bearanyozta…

Szemem bearanyozta Párizs egét
nem tudom milyen volt előtte
kék vagy szürke



Archívum

Hirdetés