Lukáts János | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Lukáts János

Lukáts János írásai: 16
Lukáts János

Szeptember újra lát

Aki sötétben él, előbb-utóbb sötét lesz a világa. A látók világa kifordul a kezei közül. Ők maguk nem voltak ugyan vakok, csak éppen nem láttak már. Mindössze árnyakat láttak, amelyek a világosságból a sok fénytörés után megmaradtak. Platonov elrabolta és bezárta őket a barlangba.

Kakukkok órája

Hogy a madarak megharagudtak a kakukkra, nem is csoda! Feltúrta a fészkeiket, kidobálta tojásaikat. Ezért aztán összefogtak, elkergették az erdőből a kakukkot, valamennyit. Szálltak a kakukkok, ki erre, ki arra, szerencsét próbáltak a világban. Kotnyél, ez a jó szimatú, éles eszű és főként roppant szemtelen kakukksüvölvény más messziről kinézte magának az öreg órásmester házát.

„A magányos úszkáló álmodozásai”

Nem vagyok a bajnokok fajtájából való! Nem igyekszem a történeteket úgy alakítani, hogy mindig magamat tüntessem fel győztesnek. Ezen a legutóbbi megmérettetésen az 5247. helyet sikerült kivívnom, és ez határozott örömmel és megelégedéssel töltött el. Még hogy magányos…! Tízezer másik úszik és csapkod, prüszköl és fröcsköl, előz meg és marad le körülöttem!

Emberfa

Az ember soha nem tudja, mikor lépi át a valóság határát. Látszólag két lábbal áll a földön, pedig már régen az illúziók világában szárnyal. Nem, nem is ő tévedt valami gyanús ingoványba, a valóság lopta ki magát a talpa alól. Az a fiú is úgy jött, mintha egy lett volna a százból. – A barátod küldött! – mondta.

Francesco és Lupicino

– Hófelhők gyülekeznek a Trabaria-hágó fölött, a héten már két úton járó megfagyott arrafelé. – Karolja át az Úr a lelküket! Akkor én most innen nem mehetek tovább!
– Egy harmadikat meg itt, a szomszéd tanyán széttépett a farkas. Lejönnek az éhes dögök a hegyekből. – Örök béke fényeskedjék neki! Ki se tehetem akkor innen a lábamat!

Gyula, város az Élővíz partján

Gyulán a „felújítási hadművelet” remekül sikerült, beletelt ugyan vagy egy fél évtizedbe, de megérte. Kossuth nevét őrzi a gyulai főtér, valójában három vagy négy tér füzére, nyolc-tíz utca keresztezi, torkollik bele, vagy indul innen éppen. Sok a siető helybéli, de talán még több a nézelődő turista. Gyula a virágok városa, olyan, mint egy szabadtéri, szép szalon.

Durcoska, a szabad malac

Déneske és Durcoska valójában jól éltek, semmi gondjuk se volt, sőt a ház népe még arra is vigyázott, hogy mozdulniuk se kelljen. Ha csak a fülük hegyét megbillentették, már öntötték elébük a finom, langyos és zsíros moslékot, tele zamatos asztali maradékkal és ízes konyhai hulladékkal. Nekik más dolguk nem is volt.

Lajos

Éppen hogy betöltöttük a tizenhatot, vagy készültünk betölteni. Harmadikosok voltunk, mondják, ez nehéz év, minket ez a vészmadárkodás nem zavart, hol van még az érettségi! Különben is, még bennünk a nyár: kajaktúra, sátortábor, ha külföld, akkor Csehszlovákia. Mi azt mondtuk: fiatalok vagyunk, ők azt: ezek még gyerekek.

Esztergom, királyok városa

Kétszázötven évig, az államalapítástól a tatárjárásig volt Magyarország fővárosa. Esztergom országrészek határán fekszik, szemközt a párkányi sík már a Felvidék része, jobbról a Börzsönnyel az északi hegyek sora indul, háta mögött a Dunántúl. Maga Esztergom a hegyen, a hegyoldalban, a hegy lábánál épült.

„Szekszárdon születtem…”

Szekszárd ugyanúgy hét halomra épült, mint Róma városa. És ugyanúgy szép félkörben helyezkednek el ezek a magaslatok a Szekszárdi-dombvidék hírnökeiként, ahogy a hajdani világbirodalom fővárosa fölött a kilátópontok. Szekszárd több ezer éve szőlő- és bortermelő vidék, a domboknak talán a munkába baktató pincegazdák és a szorgos vincellérek adtak nevet.

Tatán, Sámuel szomszédságában

A szép nevű Bársonyos dombvidék és az erdős hátú Gerecse hegyvonulat között fekszik Tata, ahol az Által-ér „által tör” a dombokon, a Duna felé. Ötvennél több, bővizű forrás buzog fel a városban és környékén, alkot barlangokat, de leginkább tavakat táplál, bizonyosan évezredek óta. Tata „szárazföldi város”, mégis a vizek, tavak, csermelyek és patakok földje.

Forgatás

„Visszataszító küllemű, csúnyának mondott, öregedő nőket keresünk „A bányarém” című készülő filmhez. Megjelenés lompos utcai ruhában, reggel négy órakor a Filmgyár külső telephelyén, Sivár utca 70/c”. A rendező kezéből a földre esett az újság. Ki követte el ezt az arcátlan merényletet? Így toborozni az ő filmjéhez?!

A bujdosók virágoskertje

Lassan közeledett a két férfi az úton. A szerzetes csöndes biztonsággal lépegetett, mint aki jól ismert úton jár, a vendég érdeklődve nézegetett széjjel. Az út két oldalán hosszú karjaikkal pálmafák integettek, közöttük magnóliabokrok sötételltek. A mélyben ezüstösen tündökölt a Márvány-tenger. – Rodostó! – mormogta maga elé a vendég.

Az édenkerti eb

Az édenkert, igen, az gyönyörű volt! Igazi kutyának való hely! Amikor életünkben először körülnéztünk, a szemünk káprázott az aranyló napsütéstől, a zöldellő ligetektől, és orrunk nem tudott betelni a mezők fölséges illatával. A bokrok alatt egymás mellett hevert a tigris és az őzgida, a liget fái között a zebra együtt legelt a hiúzzal, a saskeselyű és a bagoly pedig a bokrok édes gyümölcseit szemelgette.

Iréne

– Anyám, a hetedikesek szaggatják a bibliát!
– Tudom, leányom. Tavaly harminckét szentírást kellett újraköttetni, az idén még csak május van, de már huszonegynél tartunk. Kétszer újrakötik, harmadszor megy a zúzdába.
– A biblia?



Archívum

Hirdetés