Óh mi mélabús magyarok
Olyan, olyan szomorú vagyok
Elöntött több ezer érzelem
de mind közül
leginkább ezt ismerem
Szörny, nem e világi csúfsággal,
Fölös salak, amit partra mos a víz,
Poshadt cseresznye, amit a féreg se
Rágcsálna, szájban fanyar hányadék íz
Nem emlékszem
mosolya vonalára,
nem emlékszem
a simogatására,
nem emlékszem
mondatokra, hangjára
Óvd meg Istenem
A jókat, hogy éljenek
Óvd meg Istenem
Azt is, hogy bocsánatot kérjenek
Én láttam, láttam ahogy földhöz vágtad,
Hallotam sírását, mikor megcsonkítottad,
Én láttam a szomorúságot a szívében,
De láttam hogy nem forralt bosszút a szemében
akkor sem
Mocskosan, részegen fetrengek,
Muszáj tompítanom a létérzésemet,
Nehéz, fájdalmas embernek maradni,
Nemhogy még előre is haladni…