Agócs Károly | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Agócs Károly

Agócs Károly írásai: 29
Agócs Károly

Bölcseleti-misztikus próza – 28.

Hiúság – Hamar megszerettem a hegyvidéket, az erdőrengeteget, és hamar otthonommá lett a hegyoldalon, egy kis tisztás közepén álló erdészház. Könnyen megélek abból, amit a természet nyújt; sose térek vissza a vadászatból zsákmány nélkül, és tucatnyi hal akad a horgomra pár óra alatt.

Bölcseleti-misztikus próza – 27.

Az író negyvenes éveinek elején járt, amikor befejezte első könyvét, melyen csaknem egy évtizeden át dolgozott. Könnyen talált hozzá kiadót, mivel ő maga állta a kiadás költségeit, tehetős lévén. Arra számított – nem alaptalanul –, hogy a könyv feltűnést fog kelteni.

Bölcseleti-misztikus próza – 26.

A szénégető – Alig hajnalán ifjúkoromnak csak mosolygok első verseskötetem sikerén, becsvágyamra gondolva: megírni a tökéletes verset, mely magában foglalja a világirodalom összes megírt és még megírásra váró versét – ami következésképp a költészet végét jelenti.

Bölcseleti-misztikus próza – 25.

A férfi hetvenéves születésnapján számot vetett az életével, és arra a következtetésre jutott, hogy elhibázta. Fohásszal fordult Istenhez, hogy újrakezdhesse. Mert becsületben őszült meg, Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát. – És honnan szeretnéd újrakezdeni? – kérdezte tőle.

Bölcseleti-misztikus próza – 24.

A verseny napjának reggelén az atléta elment a jósnőhöz, hogy fejtse meg az álmát. – Hallgatlak – mondta a jósnő mély, férfias hangján. – Azt álmodtam – kezdte az atléta –, hogy én futok az élen, de amikor egészen közel értem a célhoz, láttam, hogy a szalag már át van szakítva.

Bölcseleti-misztikus próza – 23.

A levélnek nincs címzettje, keltezés és aláírás se szerepel rajta. Bevezető sorai érdektelenek. ⹂…Álmomban egy mesebeli, pazar kertben jártam; szebb talán csak a valaha volt Paradicsom lehetett. Meg se próbálkozom a leírásával, hisz aligha tellene a képességeimből.

Bölcseleti-misztikus próza – 22.

Egy napon az aszkéta lejött a hegyről, hogy felkeresse a remetét, kinek bölcsessége messze földön híres volt. A kunyhója előtt üldögélt egy farönkön. Éppen nem volt látogatója. Szertartásosan üdvözölték egymást.
– Hallgatlak – mondta a remete.

Bölcseleti-misztikus próza – 21.

Felfuvalkodott, goromba, cinikus, gátlástalan, hazug, jellemtelen ember volt, telhetetlen élvhajhász, olykor fékeveszett duhaj. Pokolra való, mondták róla. Ám ha tollából vers fakadt, az csupa báj volt, melegség, szeretet, fény és derű: egy ártatlan, tiszta lélek fennkölt szárnyalása.

Bölcseleti-misztikus próza – 20.

Kísértés – Felkészültségem, rátermettségem, kivételes szónoki képességem és példás elhivatottságom elismeréseként egy patinás történelmi városban kezdhettem lelkipásztori hivatásomat. Az emberek mindinkább elfordultak a hitélettől, különösen a fiatal nemzedék.

Bölcseleti-misztikus próza – 19.

Azonosulás – Mielőtt hozzáfogott volna legújabb könyve legmélyebb tartalmúnak és leghatásosabbnak tervezett fejezete megírásához, az író felkereste az asztrológust, aki a mágia tudományában is jártas volt, és varázsszereket is készített. – Miben segíthetek? – kérdezte a látogatótól.

Bölcseleti-misztikus próza – 18.

Gyógyító robotok – A lélekorvos kivett a szekrényből egy nagyjából félméteres, tojás alakú bábut, és az asztal közepére helyezte. Néhány pillanatig ide-oda ingott, majd megállapodott. Halványzöld színű volt, a felszíne bársonyosnak tetszett.

Bölcseleti-misztikus próza – 17.

Közvélemény-kutatás – Sikerült foglyul ejtenie a gonosz embert. A Gonoszt. Azóta, hogy eltervezte, mindig valóságos diadalérzéssel gondolt erre a pillanatra, ám most mégis inkább szégyenkezés fogta el, és lelkifurdalása támadt, mintha bűnt követne el.

Bölcseleti-misztikus próza – 16.

A hiányzó szó – Íróasztalára könyökölve virrasztott a költő egy mécses gyér világánál. Szinte biztosra vette, hogy utolsó versét írja; bár elején járt még a meglett férfikornak, súlyos kór emésztette törékeny testét.

Bölcseleti-misztikus próza – 15.

A lány húszéves volt, nem kimondottan szép, de vonzó és csinos, természetét tekintve pedig jó kedélyű, derűlátó, nyílt, őszinte, szerény, lelkiismeretes és együttérző. Mindemellett eleven szellemű, széles látókörű, és a korához mérten átlagon felül művelt volt.

Bölcseleti-misztikus próza – 14.

A regényhős lázadása – A népszerű író legújabb könyvének utolsó fejezetéhez ért, ám itt elakadt vele: nem jutott eszébe igazán jó ötlet a befejezéséhez. Egyik álmában megjelent előtte a regény főszereplője. Egy szegényesen berendezett, elhanyagolt, füstös kocsmában borozgattak.



Archívum

Hirdetés