Kiss Tamás
Tohuvabohu
Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
„Reflections of My Life” – Életem visszfényei
Felejthetetlen este volt. Éppen akkor építették a Felszabadulási Emlékművet (csupa nagybetűvel). Harmadikos gimnazisták voltunk. Tél volt. Szánkóztunk a dicsőséget hirdetni óhajtó emlékmű-dombon, cikáztunk a földből kiálló neonlámpák között, és egyszer csak felhangzott…
Új Szürrealista Kiáltvány 2020-ban és környékén
Társadalmi előzmény: A SZÜRREALIZMUS már születésekor olyan világgal találta magát szemben, mely vattába csomagolt abszurdumokból volt összetákolva.
Metafizika. A cél ma is ugyanaz, mint egykoron, André Breton idejében.
Mi nem beszélünk…
Mi nem beszélünk – minek az…
Régimódi összevissza csevegés
időpocsékolás
Meg aztán nem vagyok rád kíváncsi,
Jelentés Máriának
Talán egyszer még alászállsz a ködös, elvakított égből.
Visszatérsz, hogy láthasd: mit tett magával a lény,
aki Téged is megtagadott.
Mi növények
Havat fakasztani képes szürkület ült a tájra. Táj? Hatalmas panelházak erdeje, kert sehol, néhány már lombját vesztett fa próbálja túlélni a mindennapi borzalmakat. A büdös levegő, a kevés fény, a sok karcolás a kérgen, de az már meg se kottyan, a gallyszaggatások, levéltépkedések monotóniája semmi újat sem hoz.
Az összekuszálódó idő és sors
Vajon hol van az a kis tanuló, aki nagyon régen, a „tábla házába” járt, a mezopotámiai alapfokú írnokképzőbe, mely „döngölt földön állt, mint a lúd”, és hol van drága édesanyja, aki „két cipóval” küldte őt el tanulni nap-nap után, és hol van apja, aki napi szigorúsággal ellenőrizte fia tudását.
Jelenkori utazás Pécs felé
Döcög az autó a borzalmas kátyúkban, mellettünk életképek rohannak tova. Hivatalos út délre, kábé 250 kilométer távolságra. Hajnal van, de a köd hamar oszlik, kiderülne, de a láthatóan is bűzös atmoszféra aeroszol milliárdjai csak nem engedik be a Napot, hogy megsimogassa a földet és az élőket.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások