Kiss Tamás
Sorsod… Camille Claudel emlékére
Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
A bohóc / Egy festmény „anatómiája”
Hülyét csináltak belőled
Tudod?
Pilláidat lehunytatták, hogy vak lehess
Vagy önként csuktad be, hogy „beilleszkedhess”
Valaki Iraklionból
Fotonos porszemeket csapott szemembe a forrón fényes szél
Nyár volt és láthatatlan álmok úsztak a mélységesen kék égben
Aphrodite szépséges selyemcsepp fodraival csapkodta a hullámtörő köveket
Ia Orana Maria – Üdvözlégy Mária
Versek Gauguin-nel
Mámorító aranyflitter-eső zizeg égen át a földig
Megdöbbenés-virágok nyílnak asszony arcokon
Kezek tapadnak egymáshoz önkéntelen imára
Odafenn isteni csendes ég mosolyog
Krisztus, Krisztus, Te Vagy A Dal
Krisztus, Krisztus
várjuk, hogy eljöjj
idegen a Bolygó Nélküled
Krisztus, Krisztus
várjuk, hogy eljöjj
hideg lett a lélek Nélküled
Kollázsember – mobil költemények
Szituációkban – A férfi és A nő – A férfi: „Miért kell egész életemen át szituációkban lennem? Milyen végső célért élek immár? Mi tennivalóm van a világban? Melyik az az érdek, amelyért lélegzem? Önmagamnak is elviselhetetlen vagyok…”
A semmi
Rock-vers a hetvenes évekből
Beveszem a Physalis alkekengit, hogy megállítsam az időt,
mert rab vagyok, koldus vagyok és elnyomott.
Nem lehet igaz, ami körülvesz,
Ha a szívemnek szárnya volna…
Ha a szívemnek szárnya volna
Berepülne az ablakodba
Szerelmes szókat súgva, búgva
Ajkadra felhőt és könnyeket szórna
A rétekről virágot ontva
Sziromcsókjával magába vonna
Apokaliptikus szürrealizmus
ŐRÜLTSÉGEKKEL és komolyságokkal…
Hírportálok – Here port állok – Féktelen, fake és fuck-nyúzok
„Rémes hír a katasztrófaturistáknak: február 19-től bezárják a csernobili zónát.”
Állítólag ott még a Covid is megdöglik…
Falevél
Hová visz a szél, hol talál az idő
Hulló élet árnya – falevél?
Surrogó neszedtől halkul el a fény
Szárnyad végső utazásra kél
Nincs többé más cél csak az ég
Apokaliptikus szürrealizmus
„Ne hisztizz!
Vedd tudomásul, hogy egyedül vagy!
Ne kívánd, hogy bárki is folyton veled legyen!
Nem akarhatod, hogy „mindenki” veled foglalkozzon!
Nárcisztikus vagy!
Szemek és mások…
„Látószerv, előretolt agyvelő…” – Anatómiai-élettani tény
Ugye mi mind látunk? Vagy csak nézünk?
Banálissá vált különbségtétel?
Nézni – látni – meglátni – belátni
Fákról és másról…
Kiszúrják a füstös szürke eget
Az ágak
Égig érnek
Pedig nem
Szunnyadó tetszhalott keretez
Kilátástalanságot
Nehéz belátni
„Light My Fire” – Gyújts tüzet bennem!
Rocker lettem általad
Százszorszépekkel festett arcodba haraptam
Rétek szűz virágai közt vadul csatangoltam
Lobogó hajtincseinkből szerelmünk örök hálóját fonva
Rogytunk földre emelkedtünk magasba
Egymásra hajigált szavak
Mint tűzre dobált fadarabok
Elégnek elmennek az idővel a semmibe
Feledés mindennek a vége
De a frázisok lassabban égnek
Ki tudja miért?
Partnereink
