Kiss Tamás, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Kiss Tamás

Kiss Tamás írásai: 40
Kiss Tamás

Via Giorgio de Chirico

5. Mintha kiszálltam volna a megszokott világból… Szögletes, merev színfoltok és kontrasztjaik lepték el a tájat, és egy térre vezettek. Fakó, koszos, okkersárga-változatok, és ugyancsak fakó sötétbarnás, földszerű, geometrikus pacák, sokszor kaotikus rendetlenségben  pásztázták át azt a világot.

Via Giorgio de Chirico

4. Egy kis séta az ember alatti világban – Mostanában egyre többször álmodtam rémes dolgokról, emberekről, thriller-szerű képek villództak át fáradt agyamon. Azt mondják, hogy ezekre a dolgokra legjobb a séta… Hosszú szép nagy séták valahol a szabadban…

Via Giorgio de Chirico

Közöny és undor… Ez lehetett etikájuk, szeretet helyett ezt sugározhatták, mint a csernobili reaktor-maradványok. Nem ismerték a bűnt, mert bűn volt minden percük. És itt, a vég végén, gép-maradványokká lettek. Az önmagukat lelküktől, tudatlanságukban tudattalanul megfosztottak végső sorsára leltem volna itt rá?

Via Giorgio de Chirico

Még nappal is rettenetes volt a tompa árnyékoltság. Az utcákon nem világítottak a lámpák. Égett krumpli-, és hullaszag keveredett a levegőben. Az emberek összevissza futkostak, sokszor feldöntötték egymást. Mintha patkányvárosban lettem volna. Labirintussá változtak az utcák.

Via Giorgio de Chirico

Giorgio de Chirico mintha papucsban sétálgatna fura építményei között, és ügyelne a csendre, a némaságra. Arra a csendre és némaságra, melyet ő fedezett fel. Az embertelen némaságra. Arra az időszakra, melyben már nem mozognak, nem beszélnek, nem énekelnek, azaz már nem léteznek csevegő emberek.

Időtlen magány

A lélek összegyűrt foltos galacsinjaiban
fakó színek játszadoznak egymással
Lehunyt pillák mögé bújva
szendereg a megrettent élet

REPÜLés

Repül a papírsárkány… Repül…
És?
Elkapja egy légáramlat: és földet ér… LEzuhan… leZUHAN
Várja a mély…

Olajfa elégia

Ezüstös pormilliárdok vibrálnak a rekkenő hőség-kékség univerzumban
Hatalmas, roskatagon erős, hullámos-fényesre csiszolt élő kandeláber-lények
Szoborcsoport-csodái

„Addig élj!”

A maszk mondja meg az embernek miféle legyen
és az ősz a fának, hogy mikor dobja le leveleit…
Az álarc dönti el, hogy mikor kell egy másikra cserélni
nem Te.

„Tekintsenek önmagukra hölgyeim és uraim!”

Aztán a „felvonásokra” és szereplőikre.
Na rajta!
Sajnos innen is látszik
hogy rossz helyre építették
„hulladékból, morzsalékból, törmelékből”

MegalkuVásár

MegalkuVásárban
adják – veszik
A MegalkuTermékeket
Úgymint: az Embert, a Gondolatot, az Elveket – és egyebeket.

El Greco

Candia! Istenem!
A mólóra felcsapó eszeveszett hullámok feketés-jégkék tajtéka
Az utcák, sikátorok motoszkáló puhaságában surranó türelmetlen szellők

Stádium-töredékek

Félbeszakadt mondat, szétszakadt szó
Nyitva maradt ajtó, leesett lakat, visszatartott lélegzet.
Stádiumok.
Valahogy, valahol, valami mindig töredék marad.

Családias klikkvilág Magyarországon

„Ezek ugyanazok…” – dalolja Bródy János, és tényleg… Csakhogy lehet ám, hogy már évszázadok óta „ugyanazok”. Pedig egykor nagy ország voltunk, tengeri kikötőnk is volt, meg nagyhatalmi törekvéseink is voltak, ja, hogy azok általában felbujtásból származtak az igazán „nagyoktól”.

Szobák

Barna tónusok, szőnyeg-, és bútor-illatok.
Fotelok, asztalok, székek, kanapék, könyves szekrények és porcelánok.
Melegség, s valami furcsa, óvatosan optimista Csend…



Archívum

Hirdetés