Gyócs Irmi, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Gyócs Irmi

Gyócs Irmi írásai: 8
Gyócs Irmi

Miért?

Veszekedünk, civakodunk,
és nem tudjuk, hogy miért
kergetjük a boldogságot
egy bizonytalan holnapért.
E felbolydult vad világban
a szív békéje messze már,

Ne add fel

Ne add fel, soha ne add fel!
Lehet még újrakezdeni.
Csak hit kell hozzá, sziklaszilárd
mely követ is képes megrepeszteni.

A citromfa

Egy rozoga ládában kuporogtál
Nem tetszett a hely, a bezártság,
Szomjaztál és nem kaptál vizet,
A földed is csonttá keményedett.

Fiamnak

Beszédes májusi orgonák
ugye ti súgtátok meg neki?
Hogy szeretni kell az édesanyát,
aki a hálát nem feledi.

Nem vagy már

Nem vagy már az, aki voltál,
fény a éjszakában,
illat a virágban,
nem vagy már.

Búcsú a fenyőtől

A kerítés mellett föl a magasba
nyújtogatta ágát a tűlevelű fa
a zöld fenyő.
Ha az égi kék fagyot hirdetett
a magány lombjai közé költözött

Nincs szabadulás…

De jó lenne látni Téged
régi barátom, égbe nyúló fenyő!
Oly vigasztalan vagyok,
erőért hozzád fordulok.

Valamit akartam…

Visszapillantani néha oly jól esik,
kutatunk a múltban, aztán rádöbbenünk,
hogy sír a lélek, mikor emlékezik.



Archívum

Hirdetés