Karádi Kázmér | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Karádi Kázmér

Karádi Kázmér írásai: 91
Karádi Kázmér

Töredékek

Suttogott a papíron
A tollam hegye:
Akarsz-e táncolni velem?
Suttogott a Hold felém,
Akarsz-e vándorolni velem?

A kósza

Sápadt csillagok,
Csókoltak, az ám!
Röpke életük,
Mit a bíbor ködök

Tavasz

Ma már meleg volt,
Langyos takaróba bújt fényben
A fákon a virágok
Röpke életükben

Alkotás

Örök fal az üres papíron,
Sercegő toll nyüvi, vonja
Szüntelen.
A szó vágya lebben rajta

Megtalált ösvény

Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.

Marosvásárhely

Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.

Láng és fátyol

Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,

Zivatar

Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.

Róma császára

Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,

Szikla

Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,

Apró örömök

Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,

Szfinx

Álltál-e már a Szfinx előtt?
Ki nem ad tanácsot,
Elrévedve néz téged.
Kérdésére van-e válaszod?

Szíved

Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.
Szíved visszhang

Késő ősz

Ködtől füstös napokat
Ölel a bágyadtan hulló napfény,
Elmossa a színeket az eső játéka

Áljapán versek

Kismadár fészkel az ágon,
Dalt dúdolok a mocsárnak,
Engedje vissza a lányom.



Archívum

Hirdetés