Karádi Kázmér
Az ifjú Villon / Az öreg Villon
Számomra nincsen Más-világ,
Itt e földön élem életem.
Rongyosan, mocskosan, bolhásan,
Kitárva két kezem
Rólad
Szemedben a tenger csillog,
Szádon játszik egy lágy mosoly,
Arcod gyönyörű völgyében
Szerelmesen barangolok
Miről írjak?
A törékeny múltról,
Az apró robbanásról
Miből kisarjadt a világ,
A szerelmek ízéről,
A porladó csontokról,
Kérdések
Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat
Káprázat
Buja, nyafogó magány,
Képzelet vágyának ölelése,
Rakoncátlan tincsek tengere,
Szemedben tündöklő kérlelés
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások