Örök fal az üres papíron,
Sercegő toll nyüvi, vonja
Szüntelen.
A szó vágya lebben rajta
Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.
Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.
Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,
Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.
Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,
Álltál-e már a Szfinx előtt?
Ki nem ad tanácsot,
Elrévedve néz téged.
Kérdésére van-e válaszod?
Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.
Szíved visszhang
Ködtől füstös napokat
Ölel a bágyadtan hulló napfény,
Elmossa a színeket az eső játéka
Kismadár fészkel az ágon,
Dalt dúdolok a mocsárnak,
Engedje vissza a lányom.
Hej, Mr. Kakadu!
Merre jársz?
Dalod hova száll,
S hol szeged meg a világ
Szabályát?
Kétfilteres élet,
Beton aroma,
Instant lóvé
Melyből nem sokra
Futja.
Ecsetem az élet,
Festékem egy őszinte
Könnycsepp,
A mosoly ölelése
Legutóbbi hozzászólások