Láttam magamat
A Nap fényében.
Láttam dübörgő,
Bömbölő energiát,
Mely széttépte testemet.
Volt az ének melyben
Magamra maradtam,
S vacogva ringtam
Nyirkos hullámokon.
A félhomály ölén
Bús gitár dala száll,
Szellő kavargásában
Keringőt játszik
Az árnyékvilág.
Suttogott a papíron
A tollam hegye:
Akarsz-e táncolni velem?
Suttogott a Hold felém,
Akarsz-e vándorolni velem?
Sápadt csillagok,
Csókoltak, az ám!
Röpke életük,
Mit a bíbor ködök
Ma már meleg volt,
Langyos takaróba bújt fényben
A fákon a virágok
Röpke életükben
Örök fal az üres papíron,
Sercegő toll nyüvi, vonja
Szüntelen.
A szó vágya lebben rajta
Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.
Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.
Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,
Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.
Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Esős kert sziklája,
Holdfény a múzsája
Fekszik csendben,
Búsan, bölcsen,
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,
Álltál-e már a Szfinx előtt?
Ki nem ad tanácsot,
Elrévedve néz téged.
Kérdésére van-e válaszod?
Legutóbbi hozzászólások