Ködtől füstös napokat
Ölel a bágyadtan hulló napfény,
Elmossa a színeket az eső játéka
Kismadár fészkel az ágon,
Dalt dúdolok a mocsárnak,
Engedje vissza a lányom.
Hej, Mr. Kakadu!
Merre jársz?
Dalod hova száll,
S hol szeged meg a világ
Szabályát?
Kétfilteres élet,
Beton aroma,
Instant lóvé
Melyből nem sokra
Futja.
Ecsetem az élet,
Festékem egy őszinte
Könnycsepp,
A mosoly ölelése
Élek görbe tükre
Szilánk darabokból
Újraformált arc
Tündöklik benne.
Számomra nincsen Más-világ,
Itt e földön élem életem.
Rongyosan, mocskosan, bolhásan,
Kitárva két kezem
Szemedben a tenger csillog,
Szádon játszik egy lágy mosoly,
Arcod gyönyörű völgyében
Szerelmesen barangolok
A törékeny múltról,
Az apró robbanásról
Miből kisarjadt a világ,
A szerelmek ízéről,
A porladó csontokról,
Kórházban fekszel,
Üres a nappali,
S a falak ásítanak
Érzem a világot,
Egy fa kérge alatt dobban,
A patakokban csobog,
A kék égen vitorlázik,
Belülről hajt
Egy névtelen szörnyűség,
Ostoroz, s lelkemet
Örök tűzben égeti.
Egy kósza szellő,
Mécsesben az apró láng,
Ódon temetőkben a föld illata
Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat
A hőség hordaként tombol körülöttünk.
Nyomában izzik a levegő utolsó atomja is
Legutóbbi hozzászólások