Karádi Kázmér, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Karádi Kázmér

Karádi Kázmér írásai: 98
Karádi Kázmér

Hazám

Hegyek felett, s a rónán
Hol a Nap vörösben fürdik,
Galagonya, s csipkebokor virágzik,
Ódon templomok csendjében
Olykor mély harang kong.

A Keresztelő

Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.

Ulysses

Varázslatos az ég,
De a vihar után
A varázs eltűnik.
Nem láttad tüzünket,
Figyelmeztető jelünket?

Világok

Egy Világban
Ezernyi felderítetlen Világ.
Így életünk szenvedélyes csoda.
S szirmok intenek légies
Csókot Neked.

Harmadnap

Láttam magamat
A Nap fényében.
Láttam dübörgő,
Bömbölő energiát,
Mely széttépte testemet.

Ulisszesz

Volt az ének melyben
Magamra maradtam,
S vacogva ringtam
Nyirkos hullámokon.

Bús gitár

A félhomály ölén
Bús gitár dala száll,
Szellő kavargásában
Keringőt játszik
Az árnyékvilág.

Töredékek

Suttogott a papíron
A tollam hegye:
Akarsz-e táncolni velem?
Suttogott a Hold felém,
Akarsz-e vándorolni velem?

A kósza

Sápadt csillagok,
Csókoltak, az ám!
Röpke életük,
Mit a bíbor ködök

Tavasz

Ma már meleg volt,
Langyos takaróba bújt fényben
A fákon a virágok
Röpke életükben

Alkotás

Örök fal az üres papíron,
Sercegő toll nyüvi, vonja
Szüntelen.
A szó vágya lebben rajta

Megtalált ösvény

Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.

Marosvásárhely

Édes körte sárga árnya
Festi a város csöndes utcáit,
S ragyog régi dalok házain.

Láng és fátyol

Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,

Zivatar

Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS