Keszthelyi Jenő | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Keszthelyi Jenő

Keszthelyi Jenő írásai: 32
Keszthelyi Jenő

Megegyezés

A vadászház, mint veszteglő hajó úszott a földhöz tapadó ködtenger tükrén. A kazán kéményéből vastag füstszalag kígyózott lomhán a hatalmas lucok redős sapkája alá. A fiatalasszony haját igazgatta a konyhaablak fekete tükrében, aztán szívszaggató csókokat fújt kicsi tenyeréből az ablakot megkocogtató vadásznak.

Gergely bá’ meséi: Z-mese

No mi van öcskös, még egy tél lesz tán, hogy annyira lázasan hasogatod azt a pudvás gyertyánfát? Gyere, pihengessél velem a konyhában egyet, mert van egy-két tollhegyre éhes sztorikám újesztendő ünnepének tájékáról. Amíg te hallgatod, én kortyintok helyetted is abból a múltkoriból, szíves-örömest, de csak a társaságod kedvéért. Van még belőle. Akkor jó, mert kétségek gyötörtek az úton. Persze, csak véletlenül járok erre… nehogy azt hidd, hogy…

Gergely bá’ meséi: T-mese

Nem köll annyira rohannod megest; megvárnak ám az unokáid, örülhetsz majd, hogy nőttek addig is, amíg nem pesztrálhattad őket. Aszongya a Jani haverod, hogy szarvaspásztor lettél már három hete, merthogy kötözöd a fához a bikákat a sógoroknak, hogy könnyebben lepuffanthassák. Már nem? Ja persze, már október vége van… De meg köll mondjam, egyáltalán nem tetszik nekem ez az egész szarvasbikás ügy, mert egy életre meggyűlöltem ezeket a bigáncsos-büdös vadállatokat, akármennyire is nemzeti kincsek. Hát még a Laci sógit hallanád!

Gergely bá’ meséi: P-mese

Drága cimbikém, de jó, hogy jössz; most spriccelt el éppen a Margit lányom a Döncivel meg a Linkával. Nem tudhatod, ezek a prücskök a nyirádi későunokáim, és az anyjuklányom, Margit csak egyszer hozta el őket a születésük óta – vagy tíz éve –, mer’ aszongya árt nekik a bagószag passzívan, meg a sok muslincától örökké veri őket a kehe ezen a tájon, de csak nálunk…

Gergely bá’ meséi O-mese

Pont a legeslegjobbkor jöttél kisbarátom, mert ha éppen tegnap tépákolsz errefelé, nemigen vehettél vóna szót belőlem. Tudod hol múlasztottam ’sten drága napját? Nem, nem azon, nagyobb vizen. Nem, azon se, de ha most meg a Fertő-tavat pittyeged ki, farbarúglak. Na, eszemfia – hát végre! –, persze, hogy a magyarok félig kiszáradt tengerén fordultam elő végre. A te drága-szép Balatonodon, amit annyira szeretsz, hogy már kétszer majdnem belevesztél, amint mesélted. Nem mutattam a múltkor a levelet? A meghívót? Neeem? Kevés olyan dolog van ezen a kánya világon, amiről te nem tudsz.

Gergely bá’ meséi: N-mese

Hiányoltalak a tószentelésből, öcsi! Okítsál föl végre, hogyan tudsz eltűnni a városból se kukk, se bakk. Húsvét szent ünnepén! Hogy miből maradtál ki!

Gergely bá’ meséi: M-mese

No végre hogy kidugod az ablakon a maszitaszi képedet, öcskös! Mi a rosseb? Pizsamában vagy délidőn, tán alszol is, vagy beteg vagy? Én meg csak nyomom a csengőt, mint hodászi holtrészeg a kabátgombot… Na mi lesz, kimászol már végre, vagy bedobjam a halat az ablakon?

Gergely bá’ meséi: L-mese

Látod aranyapám, hogyan csókolgatja le ’sten drága napja a havat a gátpartról? Untam ám már nagyon ezt a szalonnazabálós telet, mint a cukrász haverod, a Sunci a franciakrémest.

Gergely bá’ meséi: K-mese

Mostanság, pár éve nagyon időrabló türelemjátékot folytatok: iparművészkedek a fával. Az én öreg Gergő barátom szavát-hírét így idő fogytán ritkábban hallom, főleg a régen közösen taposott horgászvizek partján. Azért néha csak leülök mellé a műhely előtti padra, hogy élvezettel csipegessem ezerfajta ajándék-borát, és hogy szavának gyöngyei is feltörhessenek, mint buborék a borban. Mintha Gergő bátyám az időnek is ura volna, nemcsak a vasnak: nem öregszik. „Hála a papnak, de csak annak a réginek” – ahogy ő mondja.

Gergely bá’ meséi: J-mese

Nem jókor koslattál erre aranyapám, már rég elpárolgott az Ödön vinkója. Emese! Az isten szerelmére asszony, vedd elő a tizedik üveget, azt hiszed, nem tudok számolni? Nem látod, hogyan epedünk itt a fapadon a Jenci gyerekkel?

Gergely bá’ meséi: I-mese

Jaj, te gyerek, olyan jó dógom van, mint Marcinak Hevesen. Attól tartok, hogy belémveszi magát a csömör, annyit áztatom a zsinórt nagy gyógyulásomban. Igaz, tegnap már maszekoltam egy frankó satupadot az Ödön haveromnak, nem kértem érte lóvét, hát erre elvágtatott, és hozott egy karniszter előhegyit a jobbikból, ’sten tartsa meg a jó szokását.

Gergely bá’ meséi: H-mese

Látod egykomám, azért csak jobb itthon, kifeküdtem a bajt, két hete már a vízparton süttetem a pampuskámat. Vasárnap meg úgy kinyaltam magam, mint kanász az esztendős ünnepen, és betértem a kocsma mellett a templomba is a Laci sógival, hogy lásson az Emese, aztán még visszamentünk a malaszt után is jófajta vörcsökhegyit szopogatni.

Gergely bá’ meséi: G-mese

Éppen a legjobbkor érkeztél öcsi, mert tegnap egy büdös szót nem cserélhettünk volna. Itt volt Emesével az egész kupec perepputtya, aztán a húgom a sógival, a Margit lányom a Lalával ésatöbbi kapa-kasza-kerülő; úgy megviseltek, mint Tulipán Pityut az ecencivás.

Gergely bá’ meséi: F-mese

Sokáig betegeskedett az én jó öreg Gergő bátyám. Egyik hajnalban mentő rohant vele a megyei kórházba, súlyos epegörcsökkel. Az operáció során eltávolított rücskös köveket gyógyszeres üvegben őrizte az ágy fejénél, a szekrényfiókban. Azt mondta: „Látod gyerek, ezeket biztosan akkor nyeltem le, amikor az Emese magostul főzte a szilvásgombócot.”

Gergely bá’ meséi: E-mese

Te, az a habókos asszony megint megkeverte körülöttem a csatornazagyvalékot. Képzeld el, pucolom a süllőt a gangon – régen fogtam már ilyen szépet, nagyobb volt, mint a baknyulam -, hát egyszer csak odaállít nekem, hogy éppen jókor bazseváltam ezt a halat, hogy meghívta a lányát, meg a pereputtyát



Archívum

Hirdetés