Hetedhéthatár | Lazarev Oleg
Szerzői archívum

Lazarev Oleg

Lazarev Oleg írásai: 36
Lazarev Oleg

Szeretem én az Óbudát

Szeretem én az Óbudát,
Mert fényének nincs szennye
Adjanak még egy finomat, egy poharat
Legyen meg az estnek fénye

art-mozi

Ugyanazon téglákat bámulom megint
Az art mozi megkopott falain
Nekem már csak ez maradt
A Velvet Revolver húzza meg a ravaszt

Mosolyodra gondolok

Minden naplemente egy új hajnalt jelent
Minden éjszaka azt súgja, hogy holnap újra lehet

A Norma kapitány

Igenis lázadok az ellen ami normális
hogy feledni kell azt ami aktuális
nem változó és nem konzekvens

Magam vagyok

nem látom az orcám
siketen ordítom szavam
nem hallom az agyam
vagyok vagyok

Elégett cigaretta

Innen nem hallom már a város zaját
Lassan nem hallom már egyáltalán
Amikor Bükk felé veszem az irányt
Néha migrénként hallom még talán

Amikor hallgat az Isten

amit senki nem tudhat
azt senki nem értheti meg
minden mindegy egyveleg
fájdalmam az én fájdalmam

Krónikus krónikássá

Álmaim üzennek, gyötörnek
Éberséggel össze-összenéznek
Nem emlékszem, ha ébredek
Pedig értelemmel teli tények.

Vidámpark

Kettőezrediken is túl vagyunk, túl vagyunk az éven
Nem írja már a naptár sem, hogy 1990.

„Soha, semmit”

„Időm annyi, mint a tenger!” –
Mondják az emberek, ha ráérnek.
„Nem számít este van, vagy reggel” –

Két vagon közti retro stílus

Kiléptem
Zajos, nyirkos
Hideg.
Két vagon közti retro stílus.

Egyszer volt, hol nem volt az Avasi templom fölött

Már ő sem az, ki volt egyszer,
A helyek sem azok, mik voltak egykor,
Ahová visszajárok, ott az idő sem az,

Hatása (haiku-sorozat)

Megszakadt idő,
világ veleje csöpög
éppen tálamba

Szétszórt zenészek estéjén

Fűrészporos motívumok,
Szelik át a síkságot
Lépten-nyomon havasok,

Az élet svédasztalán…

Az élet svédasztalán túl kevés a hely, vedd el hát gyorsan azt, ami kell. Ínycsiklandozó falatok, fűszerek, mártások, illatok, csillogó tálak, de ehetőt, igazán finomat kevesen találnak. A „MÉREG” címke nem mindig van ott, a zöldség nem feltétlenül frissen vágott, a hús meg hol emberi, hol meg romlott.



Archívum

Hirdetés