Bandi András, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 312
Bandi András

A grafika az énjéből fakad

A múlt nyáron egy baráti társasággal Püspökszentlászlón kirándultunk. A szépen rendben tartott, felújított portákat szemlélve egyszer csak eszembe jutott egy negyedévszázados emlék. Itt, valahol a kanyarban kell lennie egy kis galériának.

Elment a Vénfarkas

Farkas Árpád neve Erdélyben fogalom. A „megnemalkuvás” szinonimája.
Az információs sztráda jóvoltából nekem is jutott egy kis szelet az életművéből.
Pár versét lefordítottam. Múlt év áprilisában egy új e-mail címet kaptam. Tőle.

Fekvőfa

Bezártak, bezárkóztunk, elzárkóztunk, kizárunk mindent és mindenkit. Ízlelem a jelent. Lassan már csak az információs sztráda marad számunkra. Ha valaki ezt mondta volna nekem, mondjuk ezelőtt akárcsak egy-másfél éve, el sem hiszem, sőt, lehet, hogy ki is röhögöm.

Idő-rugó

Ha az óra ketyegése
az idő mértékegysége,
mi van, ha az idő-rugót
elfeledjük újra felhúzni?

(F)ordítok – 20.

Videcz Ferenc: Utazás

Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében.

Szépírás

Hát, ezzel bizony mindig hadilábon álltam. Kisiskolásként, az első betűk elsajátítása után, a tanórák szünetében, focizás helyett, legtöbbször ezt kellett gyakorolnom tanító nénik jóindulatú felügyelete alatt. Így utólag azt mondhatnám, nem sok sikerrel. Tehát, egy idő után belenyugodtam, és valószínűleg ők is, ebből a tantárgyból bizony én sosem leszek jeles.

Az öregek

Az öregek korán kelnek,
mintha attól félnének,
nem maradt elég idejük
befejezni, amit elkezdtek.

Tévéhallgatás és társai

Azt már jó pár évvel ezelőtt közzétettem, hogy tévéfüggő vagyok. Na, nem annyira, hogy pár nap kihagyás esetleg tűnetekkel járna. Csak a megszokás miatt.

(F)ordítok – 19.

Röhrig Géza: Honvágy

újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca

(F)ordítok – 18.

Petőcz András: Fekete zsákban

Fekete zsákban kősziklát cipelek.
A kő az én párom.
Megyek vele keresztül
hét határon.

Halottaink

Honnan észleljük, hogy elszállt fölöttünk az idő? Talán onnan is, hogy a fiatalságunk idoljai lassan eltűnnek életünkből. Szinte minden hétre jut egy szomorú halálhír. Ő is elment, konstatáljuk szomorúan.

Egy szál gyertya Apám sírjára

Ezt is elintézted Apám,
névnapi ajándékként
nekem temetésed szántad.

(F)ordítok – 17.

Kamarás Klára: Vallomás

Ha király lennél, kedvenc költőd lennék,
de lehet, hogy csak udvari bolond,
aki cigánykereket hányna, s néha-néha,
s mikor kívánod felség, verset mond.

Guszti

vadszőlő lugas alatt
borzas göndör üstök
kopott rövidgatya
színevesztett rövid ujjú

Paks – hajnali Duna

Ködpaplan alatt
nagyot nyújtózkodik,
majd megtörli
álmos szemét



Archívum

Hirdetés