Hetedhéthatár | Bandi András
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 225
Bandi András

Az Aradi Teatrul Classic vendégjátéka Pécsett

A Pécsi Nemzeti Színház és az Aradi Teatrul Classic között már évek óta egy sikeres együttműködés jött létre. A bánáti színház minden évben ellátogat Pécsre egy előadás erejéig. A román nyelvű darabot magyar feliratozással élvezheti a pécsi magyar közönség. Ez évben „A mi városunk” című színdarabot hozzák el.

Nézem, és nem látom

Kiosztottuk. Immár tizenharmadszor. Megható volt. Mint minden alkalommal. Ha „agyturkász” fiamat szóhoz engedném, egyből megállapítaná: „persze, itt viszontlátod saját véleményed visszaigazolását”. Hát igen. Néha szükségünk van ilyen „visszaigazolásra”. Ilyenkor, ha rövid időre is, úgy érezzük, egy kicsit helyrebillen a világ rendje.

Feltámadás

És a kő elgördült.
Láthatatlan kezek
gördítették odább,
vagy netalán mások?

Az ablakmosó

Először félrenézünk. Mindketten. De egyre csökkent a távolság, nem tudjuk elkerülni egymást. A szűk járdán lerakja a felmosó vödröt, benne az ablakmosó-lehúzóval, és kissé kelletlenül, kényszeredetten elmosolyodik.

Cigánysérv, avagy eszmefuttatás a forró gyógyvízben

Feleségemmel az éves karbantartáson vagyunk a már bevált termál-gyógyvizes fürdőn. Koradélután. Ilyenkor elég sokan mártóznak meg a sok nyavalyát gyógyító elég szúrós szagú vízben. Egy idő után már lehet tudni, kinek melyik testrésze fáj, hiszen azt mozgatja, masszírozza szorgalmasan kisebb-nagyobb grimaszok kíséretében.

kallós zoltán

Csupán így, kisbetűvel, akárcsak nemecsek ernő. Egy ember a sokak közül, aki akart és tett is valamit magyarságáért. Akkor, amikor ezt nem sokan becsülték, sőt voltak olyanak is, akik fel sem fogták tetteinek lényegét, fontosságát. Mezőség szülötteként már kora gyermekkorában találkozott a nemzeti kultúrák sokszínűségével, és ez egész életére hatással volt rá.

Fele se mese

Egyszer volt, hol nem volt…
Egyszer. Volt? Hol? Nem volt!
Egyszer volt! Hol? Nem volt.
Egyszer volt! Hol nem volt?

Future (ejtsd fjucsör!)

Szomorú, havas esős, nyirkos reggel. A hó már csak szennyezetten tarkállott kisebb foltokban a belvárosi áruház parkolójában. Az emberek nyakukat behúzva siettek a munkahelyükre, orvoshoz, ügyeket intézni. Szerintem mindenki a meleg szobába vágyódott vissza, ahonnan csak a mindennapi feladatok szólították el. Ekkor figyeltem fel rá.

MQ – advent

Itt minden olyan békés,
olyan könnyed,
olyan emberi.
Emberközeli.

Év-mondóka

Január,
havat vár.
Február,
faggyal jár.

Profán karácsony

Tisztán jött el közénk,
Mint minden kisgyerek.
Körülölte a
Szülői szeretet.

Botló kövek

Sose
feledd
nevem.

Az „elmúthúszév”

Előrebocsájtom, hogy a szösszenetem címét a mai politikusoktól kölcsönöztem, jó lehet azt is mondani „loptam”, de mentségemre legyen mondva, hogy csak tanulok a nagyoktól. Lehet, egy kicsit sántít is a hasonlat, hiszen közülük még egyik sem érte meg (hála Istennek!) azt a kegyelmi állapotot, hogy ennyi ideig fennmaradjon. Egyszóval, kijelenthetem, hogy mi már túléltünk minden változást, rendszereket, kormányokat, sikeres és kevésbé sikeres Pillanatembereket.

Tél-ta-ny-ősz

Tél,
fehér
dér.
Tavasz,
sarjat
fakaszt.

Reformáció 500

Sokáig gondolkodtam, hogy közzétegyem-e gondolataimat. Aztán, végül is azt gondoltam, hogy nem várom meg a következő ötszáz évet, inkább most szólok pár szót. Hátha valaki meghallja, ne adj isten elolvassa. Nincs semmi felhánytorgató, akadékoskodó szándékom, csak rögzítenék egy tényt. Lehet, hogy sokuk számára ez ismeretlen, épp ezért szántam rá magam, hogy szerény eszközeimmel élve közkinccsé tegyem.



Archívum

Hirdetés