Hetedhéthatár | Bandi András
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 199
Bandi András

Sürgős?

Klinika. Sorunkra várunk. Már túl vagyunk az első körön, megvolt az ultrahang. Ezután következett a vérvétel, most meg az eredményre várunk. Türelmesen. Már aki. Van olyan is, aki minden beteget körbekérdez, hogy még mi várhat rá. Talán mégis igaz, hogy mi férfiak jobban tartunk az orvosoktól, mint a nők? A folyosón, velünk szemben a lift.

Oszt

Reménykedtünk. Oszt jött a hír. Igaz nem hirdette a Mahir (tudod, feledésbe merült a szakmád, ma már nincsenek betűöntők), pedig számunkra ez ma (szomorú) hír. Gondolom sosem szántad plakátra, hirdetőoszlopra a képmásodat, nem akartál képviselő lenni.

Mosolyogjon!

Péntek esti bevásárlás egy nagyáruházban. Épp összesítem magamban a megvásárolandók listáját – most kivételesen megpróbáltam megjegyezni a bevásárlólistát – és közben már megközelítettem a kasszasort.

A bodorpali

Csupán csak így, kisbetűkkel. Gondolom, odaátról megbocsájtod nekem, hiszen Nemecsek nevét is így írták be a naplóba. Hogy honnan vettem a bátorságot csak úgy lebodorpalizni Téged?

Mindenkinek

Úgy érzem jogosan büszke kishazánknak minden fia és lánya, hiszen egy újabb remekművel ajándékoztuk meg a filmvilágot. Ezúttal egy rövidfilmmel. Minimális költséggel leforgatott korképpel. (Akár kórképnek is írhattam volna!) Adott a kor (rendszerváltás környéke), a korabeli iskola (figyelem, a filmet a napjainkban működő iskolában forgatták!), a gyermekek, meg a tanárok. Na, és persze, a kórus.

Galambok

Tavaszias napsütés, langymeleg, galambok. Szent Márk tér. Karneváli hangulat. Többezer vendég és helyiek. Mindenki a beöltözött farsangolók felvonulására vár. Csak a galambok élik mindennapi életüket. Vagy talán ők sem, hiszen több turista, több eledel!

Festmények á la Sikó Ágnes

Sikó Ágnes festményeivel már több alkalommal volt lehetőségem találkozni. Több pécsi kiállítása megnyitóján jelen voltam és azt hiszem, elmondhatom, hogy mindig egy másik, újabb művészi oldalát ismerem meg. A mostani kiállítás egy tágabb körű kitekintésre ad lehetőséget: hazánk határait átlépve akár a hideg tajgákig vagy a szaharai homokdűnékig is elvezet fantáziája.

Kétségbeesés

Amikor elolvastam a hírt, nagyon szomorú lettem. Számítottam rá? Igen, nem. Igen, mert mindenkinek vannak határai. Nem, mert arra gondoltam, mellé áll egy ország, vagy legalább is annak a java. Tévedtem. Tudom, nem most először és nem is utoljára. Eddig bírta. Ez sem semmi. Számomra az volt a vízválasztó, amikor egyenes adásban elsírta magát. Akkor látszott, hogy ember. Ott ült egyedül, a riporterrel szembe, és vallott, önmagáról beszélt és ugyanakkor mindnyájunkról. Csak egy szeletet vállalt fel a mindennapjainkból, de az görbe tükröt állított mindnyájunk elé.

Nem

– Nem. Nem akarok az oviba menni!– hallatszik a busz hátsó ülése felől. Nem nézek hátra, hiszen illetlenségnek tartom.
Pár perc múlva újra ugyanaz a gyerekhang megismétli.
– Nem. Nem akarok az oviba menni!
Egy női hozzátartozó csitítja, halkan magyaráz neki. A busz motorzaja elnyomja a hangját.

Advent Bécsben

Az MQ mellett
a Mariahilfer–en
két lófejű
cigányzenész
ócska harmonikán
és cimbalmon játszik.

Ricsi

Korahajnal. Együtt nyitjuk az iskola portáját. A portással. Pár perc múlva már ott van Ricsi, a kis barna kölyök. Elsős. Először csak odaült az akvárium elé, ott eszegette a „dörmijét”, amit anyukája csomagolt az uzsonnás dobozába.

Őszinteség

Délelőtti buszjárat, tele cekkeres nénikkel, csevegő tinikkel, krákogó öregurakkal. Mindenki a saját ügyét-baját intézte, aztán most siet haza főzi, mosni, takarítani, vagy éppen tanulni. A busz hátsó részében találok helyet. A motor kellemesen dorombol a hátam mögött, melege lassan már arra kényszerít, hogy levessem vastag, bundázott kabátomat. Imitt-amott „ismerős arcok” tekintenek rám.

Rémálom

Óriási robajra ébredt. Az ajtó tokostól repült be a hálószobába. Meg sem tudott moccanni, máris hasra fektették, kezeit hátul megbilincselték és egy fekete maszkot húztak a fejére. Utána, talán el is ájulhatott, mert csak arra emlékezett, hogy egy helikopter berregése közben földet érnek. Idegen szavakat hallott, majd egy kocsiba tuszkolták és sokáig utaztak.

Gyertya-fény

Pár gyertyát gyújtottam,
Hogy megvilágítsa arcodat,
Ne maradj sötétben
Lent az öröklétben.

?

ember
állam
egyén
egy én
együtt
külön
kérdés
válasz



Archívum

Facebook