Hetedhéthatár | Bandi András
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 196
Bandi András

A bodorpali

Csupán csak így, kisbetűkkel. Gondolom, odaátról megbocsájtod nekem, hiszen Nemecsek nevét is így írták be a naplóba. Hogy honnan vettem a bátorságot csak úgy lebodorpalizni Téged?

Mindenkinek

Úgy érzem jogosan büszke kishazánknak minden fia és lánya, hiszen egy újabb remekművel ajándékoztuk meg a filmvilágot. Ezúttal egy rövidfilmmel. Minimális költséggel leforgatott korképpel. (Akár kórképnek is írhattam volna!) Adott a kor (rendszerváltás környéke), a korabeli iskola (figyelem, a filmet a napjainkban működő iskolában forgatták!), a gyermekek, meg a tanárok. Na, és persze, a kórus.

Galambok

Tavaszias napsütés, langymeleg, galambok. Szent Márk tér. Karneváli hangulat. Többezer vendég és helyiek. Mindenki a beöltözött farsangolók felvonulására vár. Csak a galambok élik mindennapi életüket. Vagy talán ők sem, hiszen több turista, több eledel!

Festmények á la Sikó Ágnes

Sikó Ágnes festményeivel már több alkalommal volt lehetőségem találkozni. Több pécsi kiállítása megnyitóján jelen voltam és azt hiszem, elmondhatom, hogy mindig egy másik, újabb művészi oldalát ismerem meg. A mostani kiállítás egy tágabb körű kitekintésre ad lehetőséget: hazánk határait átlépve akár a hideg tajgákig vagy a szaharai homokdűnékig is elvezet fantáziája.

Kétségbeesés

Amikor elolvastam a hírt, nagyon szomorú lettem. Számítottam rá? Igen, nem. Igen, mert mindenkinek vannak határai. Nem, mert arra gondoltam, mellé áll egy ország, vagy legalább is annak a java. Tévedtem. Tudom, nem most először és nem is utoljára. Eddig bírta. Ez sem semmi. Számomra az volt a vízválasztó, amikor egyenes adásban elsírta magát. Akkor látszott, hogy ember. Ott ült egyedül, a riporterrel szembe, és vallott, önmagáról beszélt és ugyanakkor mindnyájunkról. Csak egy szeletet vállalt fel a mindennapjainkból, de az görbe tükröt állított mindnyájunk elé.

Nem

– Nem. Nem akarok az oviba menni!– hallatszik a busz hátsó ülése felől. Nem nézek hátra, hiszen illetlenségnek tartom.
Pár perc múlva újra ugyanaz a gyerekhang megismétli.
– Nem. Nem akarok az oviba menni!
Egy női hozzátartozó csitítja, halkan magyaráz neki. A busz motorzaja elnyomja a hangját.

Advent Bécsben

Az MQ mellett
a Mariahilfer–en
két lófejű
cigányzenész
ócska harmonikán
és cimbalmon játszik.

Ricsi

Korahajnal. Együtt nyitjuk az iskola portáját. A portással. Pár perc múlva már ott van Ricsi, a kis barna kölyök. Elsős. Először csak odaült az akvárium elé, ott eszegette a „dörmijét”, amit anyukája csomagolt az uzsonnás dobozába.

Őszinteség

Délelőtti buszjárat, tele cekkeres nénikkel, csevegő tinikkel, krákogó öregurakkal. Mindenki a saját ügyét-baját intézte, aztán most siet haza főzi, mosni, takarítani, vagy éppen tanulni. A busz hátsó részében találok helyet. A motor kellemesen dorombol a hátam mögött, melege lassan már arra kényszerít, hogy levessem vastag, bundázott kabátomat. Imitt-amott „ismerős arcok” tekintenek rám.

Rémálom

Óriási robajra ébredt. Az ajtó tokostól repült be a hálószobába. Meg sem tudott moccanni, máris hasra fektették, kezeit hátul megbilincselték és egy fekete maszkot húztak a fejére. Utána, talán el is ájulhatott, mert csak arra emlékezett, hogy egy helikopter berregése közben földet érnek. Idegen szavakat hallott, majd egy kocsiba tuszkolták és sokáig utaztak.

Gyertya-fény

Pár gyertyát gyújtottam,
Hogy megvilágítsa arcodat,
Ne maradj sötétben
Lent az öröklétben.

?

ember
állam
egyén
egy én
együtt
külön
kérdés
válasz

Nyárutó

A tér fölött remeg a levegő,
nyárutó ez, vagy netán őszelő.
Romaiak porladozó csontjai felett
az erkélyről kihajolva int a Liszt Ferenc.

Teréz anya – Gondolatok

A világhálón szinte minden portál lehozta Teréz anya szentté avatásának hírét. Belépett a „kortárs szentek” társaságába. Én is kutakodni kezdtem és rátaláltam pár, megszívlelendő gondolatára. Megosztom Önökkel is.

Lélekmentők

Van egy vidéke Erdélynek, egy szép dimbes-dombos táj, ami Kolozsvártól és Besztercétől délre, a Marostól keletre, szinte egészen Marosvásárhelyig húzódik. Ez a mindenki által legalábbis híradásokból jól ismert népzene és néptáncok hazája, a Mezőség.



Archívum

Facebook