Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 256
Bandi András

Elégia

Látod?
Az ezüstjuhar
tenyér-levél
ujjai közt
vércseppeket
csöpögtet
az ősz.

Stroe Úr

Stroe Urat eleve öregként ismertem meg. Egy lakótelepi tömbház két szoba-konyhás lakásában élt egyedül. Aztán úgy döntött, albérlőt fogad. És mit ád az Úr, épp a barátnőmet. Amikor először találkoztunk, kezet fogtunk rögtön „leurazott”. A szocializmusban kissé furcsa megszólítása arra utalt, bizonyára jó modorát egy másik társadalmi rend szabályai szerint pallérozta.

Mundi bácsi

Kicsi, vézna, mindig belül vívódó ősz emberke volt Mundi bácsi. Szász és magyar felmenőkkel. Ötvenen jóval belül, de lehet, hogy alig negyven évesen, élte szürke kis életét pár éves kisfiával és feleségével, Măriával. Munkahelyén csendes, a pontos munkára nagyon odafigyelő, magába visszavonultan cigizgető kis emberke volt. Későn nősült, akkor is rosszul. Felesége, Măria, egy igazi hárpiává nőtte ki magát mellette.

Könyvsors

Ősrégi hobbymat nem tudom megtagadni. Könyvet vásárolok. Bár a fiaim környezettudatosan inkább arra sarkallnának, hogy az elektronikus irodalom felé kacsintgassak, én inkább maradok a nyomtatott változatnál. Szerintem nincs finomabb illat a frissen nyomtatott könyvénél. Ezt még ma is állítom, amikor már a „nyomdafesték” is csak olyan amilyen.

Vevőbarát

A hentes pult felé közeledek. Egy csinos, magas szőke hölgy simán „besorol” elém. Fülén telefon. Éppen értekezik.
– Igen én is erre gondoltam. A f@szom tudja! Intézkedjél a vállalkozásunk ügyében. Igen. Te tudod, hogy mi kell hozzá.

Balaton

Langyos, selymes hullámaid
átölelnek, mint egy álom,
kölyök szellők friss szárnyain
útjára indul a mámor.

Hazátlanul – egy kötet margójára

Vannak könyvek, amiket ha a hangulatom úgy tartja, előveszek és pár oldal erejéig elmélyedek bennük. Talán nem is volna jó egymásután elolvasni a bennük leírtakat, hiszen az egyik történet „elnyomná” a másikat. A novellák, kis történetek, ha egy tőről fakadnak is, és lehet, hogy ugyanazokat a húrokat pengetik meg, mindenik egy-egy más helyszín, esemény.

Könyörgés

Janus mandulafájának
szép-szép unokája mögött
én, nyakas protestáns, egy görög
barát megszületendő unokájának
épségéért esdve könyörgök.

Pista bácsi

Jó pár évvel ezelőtt, még az Iparos Pilvax-ban a hosszú asztal mellett egyik sarokban hárman egymás mellé kerültek. Bogádi Gyuri bá (Bogádi Kis György), Samuka( Hegedüs Sándor) ) és Pista bácsi( Lenkey István). Katival (L. Csépányi Katalin) egymásra néztünk. Egy szempillantás elég volt, hogy megértsük egymást. Egy jó fotótéma. Ott ültek az „öregek”. Szinte azt mondtam, hogy a „bölcsek”.

Párizs–egy kicsit másképp – 3. rész

Montmartre, Párizs legmagasabb pontja, ahol valamikor Szt. Dénes mártír saját levágott fejével a hóna alatt szaladgált, és amit ma a város felé emelkedő Sacré Coeur templom ural. Mellette, kissé szerényebben pedig a Szent Péter templom, a város egyik legrégebbi, 12. századi temploma áll. Gyalog, felvonóval, kisvonattal érkeznek ide a vendégek ezrei.

A lator imája

Jézus, te ki a kereszten
nemsokára kínhalált halsz,
mondd, ott túl rád királyság vár,
vagy tán közülünk csak egy vagy?

Párizs–egy kicsit másképp – 2. rész

Kis szoba, mintegy 12 négyzetméteres, de a központhoz közel, és ez a legfontosabb. A recepciós hölgy örömmel veszi tudomásul, hogy hiányos francia tudásommal próbálok vele kommunikálni. Mindenben nagyon készséges, olcsó reggeli szolgáltatásra hívja fel a figyelmünket. Kontinentális. Én kissé szívom a fogam, nincs benne felvágott, hús, de már másnap kiegyezek a mennyiséggel. És a legfontosabb, van benne korlátlan tea és kávéfogyasztás. Már ezért megérte.

Párizs- egy kicsit másképp – 1. rész

Sokan óvtak, jó tanácsokkal láttak el, szinte azt is mondhatnám, hogy használati utasítást adtak a párizsiakkal való kapcsolatfelvételhez. Nem szólalnak meg, nem segítenek, csak a saját nyelvükön beszélnek, egyszóval bunkók. Kétkedéssel hallgattam a jó tanácsokat, hiszen eddigi tapasztalataim szerint a barangolásaim során megismert franciák udvariasak, segítőkészek voltak.

Párizsban járt a tavasz

Párizsba tegnap beosont a tavasz,
Szent Mihály útján bohéman kóborolt,
Szél fütyörészett kopár ágak alatt,
S minden oly békés volt.

Lajosok

Lajos elment. Elég fiatalon. Mi maradt utána? Csak egy kutya, egy baranyai kis falu vasútállomásán. Lehet, hogy nyüszített is az éjszakában. Állítólag a kutyák érzik, ha gazdájukat valamilyen csapás éri.



Archívum

Hirdetés