Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 251
Bandi András

Balaton

Langyos, selymes hullámaid
átölelnek, mint egy álom,
kölyök szellők friss szárnyain
útjára indul a mámor.

Hazátlanul – egy kötet margójára

Vannak könyvek, amiket ha a hangulatom úgy tartja, előveszek és pár oldal erejéig elmélyedek bennük. Talán nem is volna jó egymásután elolvasni a bennük leírtakat, hiszen az egyik történet „elnyomná” a másikat. A novellák, kis történetek, ha egy tőről fakadnak is, és lehet, hogy ugyanazokat a húrokat pengetik meg, mindenik egy-egy más helyszín, esemény.

Könyörgés

Janus mandulafájának
szép-szép unokája mögött
én, nyakas protestáns, egy görög
barát megszületendő unokájának
épségéért esdve könyörgök.

Pista bácsi

Jó pár évvel ezelőtt, még az Iparos Pilvax-ban a hosszú asztal mellett egyik sarokban hárman egymás mellé kerültek. Bogádi Gyuri bá (Bogádi Kis György), Samuka( Hegedüs Sándor) ) és Pista bácsi( Lenkey István). Katival (L. Csépányi Katalin) egymásra néztünk. Egy szempillantás elég volt, hogy megértsük egymást. Egy jó fotótéma. Ott ültek az „öregek”. Szinte azt mondtam, hogy a „bölcsek”.

Párizs–egy kicsit másképp – 3. rész

Montmartre, Párizs legmagasabb pontja, ahol valamikor Szt. Dénes mártír saját levágott fejével a hóna alatt szaladgált, és amit ma a város felé emelkedő Sacré Coeur templom ural. Mellette, kissé szerényebben pedig a Szent Péter templom, a város egyik legrégebbi, 12. századi temploma áll. Gyalog, felvonóval, kisvonattal érkeznek ide a vendégek ezrei.

A lator imája

Jézus, te ki a kereszten
nemsokára kínhalált halsz,
mondd, ott túl rád királyság vár,
vagy tán közülünk csak egy vagy?

Párizs–egy kicsit másképp – 2. rész

Kis szoba, mintegy 12 négyzetméteres, de a központhoz közel, és ez a legfontosabb. A recepciós hölgy örömmel veszi tudomásul, hogy hiányos francia tudásommal próbálok vele kommunikálni. Mindenben nagyon készséges, olcsó reggeli szolgáltatásra hívja fel a figyelmünket. Kontinentális. Én kissé szívom a fogam, nincs benne felvágott, hús, de már másnap kiegyezek a mennyiséggel. És a legfontosabb, van benne korlátlan tea és kávéfogyasztás. Már ezért megérte.

Párizs- egy kicsit másképp – 1. rész

Sokan óvtak, jó tanácsokkal láttak el, szinte azt is mondhatnám, hogy használati utasítást adtak a párizsiakkal való kapcsolatfelvételhez. Nem szólalnak meg, nem segítenek, csak a saját nyelvükön beszélnek, egyszóval bunkók. Kétkedéssel hallgattam a jó tanácsokat, hiszen eddigi tapasztalataim szerint a barangolásaim során megismert franciák udvariasak, segítőkészek voltak.

Párizsban járt a tavasz

Párizsba tegnap beosont a tavasz,
Szent Mihály útján bohéman kóborolt,
Szél fütyörészett kopár ágak alatt,
S minden oly békés volt.

Lajosok

Lajos elment. Elég fiatalon. Mi maradt utána? Csak egy kutya, egy baranyai kis falu vasútállomásán. Lehet, hogy nyüszített is az éjszakában. Állítólag a kutyák érzik, ha gazdájukat valamilyen csapás éri.

Egy Pilinszky, csak úgy…

Leszálltam a kertvárosi buszról. Ilyenkor, télen korán sötétedik, állapítottam meg. Még van időm, tekintettem az órámra. Hát akkor… ott a szekérderéknyi könyv, döntöttem. Csak ketten álltak a szekér mellett, a szőke hölgy és egy kapucnis fiatalember törölgette a polcról a lehulló hópelyheket.

Olcsó?

Megszokott bevásárló körutamat teszem. Telefon kéznél, ha valami előre nem tervezett „olcsóságot” látok, hazaszólok. Megnézem az éppen aktuális leárazott cikkeket, semmi újdonság, állapítom meg.

Szobrok

Azt hittük,
elmúlt már
a szobrok
kora.
Tévedtünk.

A reményhez

Mindig tudtam, hogy vagy,
ott lappangsz a dolgok mélyén.
Titkon hittem is benned,
s abban, hogy egyszer, egy napon
engem is megérintesz

Levél a Mikuláshoz (Kovács Alexa gondolatait megszívlelve)

Én, így középkorúan (milyen szépen fogalmazok, hiszen nem hiszem, hogy ugyanennyi van még vissza) aki gyerekkoromban már a Jézuskában is csalódtam, gyermeki lélekkel fordulok hozzád. Ejts útba engem is, ha szűkre szabott időd megengedi. Nem, én már nem várok tőled ajándékot.



Archívum

Hirdetés