Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 268
Bandi András

Velencei csendélet

Cölöp-labirintusban
tétován imbolyog a lemenő
nap bágyadt sugara.

A nagy öregek

Évente párszor hazalátogatok. Ilyenkor döbbenek rá, hogy bizony felettünk is telik az idő. Kortársaimnál egyre kevesebb már az életben maradt szülő, a korombeliek is már „öregként” vannak elkönyvelve. Emlékszem, én milyen áhítattal hallgattam egyetlen még életben maradt nagyapám történeteit a két világháborúról.

Önálló gondolatok

Nap mint nap találkozunk velük. Hírözönben élünk. Sokszor nehéz kiigazodni ebben a ránk zúduló információ áradatban. Legtöbbször elsodor, magával ragad. Észre sem vesszük, és már sodródunk, fuldoklunk az örvényben. Legközelebbi ismerőseink, barátaink próbálnak meggyőzni valós, de legtöbbször valósnak vélt igazukról. Percekig hallgatom „érveléseiket”. Egy idő után rájövök, hogy azokat már hallottam valahol. Ja, persze a médiában.

Egyre rövidebb az imám

Az ember, esendő földi lény, ha bajban van, valakihez fohászkodik. Segítségért kiált. Legtöbben Istenhez. Legtöbbször ilyenkor. Máskor elfeledkezik. Úgy hiszi ő mindent meg tud oldani, ő a mindenható. Vagy legalábbis a földi helytartója. Aztán koppan. Sokszor. És újra fohászkodik.

Apám

Makacs, nyakas
kun-székely,
meg nem alkuvó,

Béla

A számítógép előtt üldögélek, és érzem, valami nagyon szépet kellene írnom a Karácsonyról, az ünnepekről, a szeretetről. De hiszen előttem már annyian, annyi szépet írtak, hogy újat már én sem tudnék mondani. Épp lemondok az ötletről, amikor egyik Facebook ismerősöm telefonhívást kezdeményez. Fogadom. Pár pillanat és már hallom is a hangját.

Felnőttként

Apám elment,
léptem egyet
előre a létrán.

Meghasonulás

Nincs annál veszélyesebb ember, mint aki kisebbségben élve mindenáron meg akar felelni az ott többségben élőknek, mindenáron be szándékozik olvadni. Az ilyen ember elveszti identitását, minden emberi tartását, és gyakran sorstársai rovására próbál érvényesülni.

Apám és nagyapám

Nagyapám reggel a ganét kihányta,
és sírt, amikor a Rézit elvitték a
kollektívbe. Be kellett adni az
ekével, szekérrel és boronával
együtt. Csak állt a kapu előtt és
nézte, amint elhajtják. Aztán
bejött és leült a ház elé a kisszékre.

Csaba testvér live – Istent nem tudom überelni!

Egy szomorú, de ugyanakkor felemelő esemény szem- és fültanúja lehettem Szászrégenben. A néhai Máthé Márta matematika tanárnő, a város közismert és nagyra becsült pedagógusa utolsó kívánságaként a temetésére szánt koszorúk összegét tanítványai a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában nevelt gyerekek számlájára utalták át. Ezt a nemes cselekedetet jött megköszönni személyesen Böjte Csaba ferences rendi szerzetes.

Ökumené

A kilencvenes évek elején találkoztam Pali bácsival. A kálváriadombon a részben ledőlt, megrongálódott stációk között haladtunk a feldúlt kápolna felé. Közben beszélgettünk. Kezdő újságíróként egy kis cikkhez gyűjtöttem az anyagot egy rövid életű lapnak az elhanyagolt, szándékosan megrongált építményekről.

Villáminterjú Adolf Balázzsal

Valamikor, nagyon rég, a nyolcvanas évek elején-közepén Medgyesen (Erdélyben) három magyar bringás turistaszállást keresett. Csiki Attila barátom befogadta őket. Talán ekkor kezdődött el az a barátság, ismeretség, ami a napjainkig elkísért. Eltelt pár évtized, és lassan ma már a gyerekeink olyan idősek, mint mi voltunk abban az időben.

Elégia

Látod?
Az ezüstjuhar
tenyér-levél
ujjai közt
vércseppeket
csöpögtet
az ősz.

Stroe Úr

Stroe Urat eleve öregként ismertem meg. Egy lakótelepi tömbház két szoba-konyhás lakásában élt egyedül. Aztán úgy döntött, albérlőt fogad. És mit ád az Úr, épp a barátnőmet. Amikor először találkoztunk, kezet fogtunk rögtön „leurazott”. A szocializmusban kissé furcsa megszólítása arra utalt, bizonyára jó modorát egy másik társadalmi rend szabályai szerint pallérozta.

Mundi bácsi

Kicsi, vézna, mindig belül vívódó ősz emberke volt Mundi bácsi. Szász és magyar felmenőkkel. Ötvenen jóval belül, de lehet, hogy alig negyven évesen, élte szürke kis életét pár éves kisfiával és feleségével, Măriával. Munkahelyén csendes, a pontos munkára nagyon odafigyelő, magába visszavonultan cigizgető kis emberke volt. Későn nősült, akkor is rosszul. Felesége, Măria, egy igazi hárpiává nőtte ki magát mellette.



Archívum

Hirdetés