Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 240
Bandi András

Olcsó?

Megszokott bevásárló körutamat teszem. Telefon kéznél, ha valami előre nem tervezett „olcsóságot” látok, hazaszólok. Megnézem az éppen aktuális leárazott cikkeket, semmi újdonság, állapítom meg.

Szobrok

Azt hittük,
elmúlt már
a szobrok
kora.
Tévedtünk.

A reményhez

Mindig tudtam, hogy vagy,
ott lappangsz a dolgok mélyén.
Titkon hittem is benned,
s abban, hogy egyszer, egy napon
engem is megérintesz

Levél a Mikuláshoz (Kovács Alexa gondolatait megszívlelve)

Én, így középkorúan (milyen szépen fogalmazok, hiszen nem hiszem, hogy ugyanennyi van még vissza) aki gyerekkoromban már a Jézuskában is csalódtam, gyermeki lélekkel fordulok hozzád. Ejts útba engem is, ha szűkre szabott időd megengedi. Nem, én már nem várok tőled ajándékot.

Az újságíró

„Az újságíró az olvasó/néző/ hallgató szeme és füle”. Valamikor ezt tanították nekem és társaimnak Pécsett a rendszerváltás éveiben. Aztán teltek az évek és egyre gyakrabban találkoztam az elmondottak cáfolatával. Nyilvánvaló tények semmibevételét tapasztaltam „az erősebb kutya” jogán. Ekkor tettem fel a kérdést először magamnak, majd másoknak is: „Tényleg, a legnyilvánvalóbbat is figyelmen kívül lehet hagyni?”

A 46-ik

-43, 44, 45, én vagyok a 46-ik, ma lehet, hogy bejutok, ha csak… ha csak már nincsenek benn olyanok, akik már régebb óta idejárnak, őket biztosan beengedik, tudom, hogy jól számoltam, meg is kérdeztem az előttem állókat, hogy ők hányadikak és azt mondták, hogy 44 és 45, jó, lehet, hogy ők is tévedtek egyet-kettőt, de akkor is beleférek az 50-be

Nap-buborék

Mikor a nap buboréka
egy felé szálló sirálytól
szétpattant a tenger fölött,
a hullámok játszadozva
haltak el a homok között.

Világítás

Őseink porladó csontjai
fölött lépkedünk. Ősz van.
Halottak napja közeleg.

Ősz. Paralia. Vasárnap reggel.

Hullámok harangoznak
reggeli misére,
egy lány napfényt tölt
palackja vízébe.

Mert utazni kell

Bizony. Minden nap utazunk. Ki buszon, vonaton, vagy épp a saját személyautóján. A szerencsésebbek hajón és repülőgépen közelítik meg úticéljukat. Ilyenkor pedig szinte mindig akadnak útitársaink. Őket pedig, bizony, nem tudjuk megválogatni.

Pillanat

Pillanat emberek
Pillanat világa,
Pillanatnyi értékek
Pillanat varázsa,

Hazafiasság

Uborkaszezon. Ilyenkor olyan hírek is „fennakadnak” a közvélemény rostáján, amik talán máskor meg sem ütnék az olvasók ingerküszöbét. De van egy másik álláspont is: lehet, hogy ilyenkor kell „elsütni” az olyan ötleteket, amik máskor nagyobbat szólnának?

Baskai reggel

Szűk kis utcák,
sikátorok, erkélyek,
milliónyi láb koptatta
ősi utcakövek,

Életkép a belvárosban

Hétvégi csendélet Pécs belvárosában. Büszkén nézem, amint a más nemzetek fiai-lányai fotózkodnak, szelfiznek a dzsámival a háttérben. Akárhogy is, szép a mi városunk!
A Király utcából egy kisebb turista csapat közeledik. Kissé hangosak. Lehet, hogy valamelyik vendéglátó helyiség teraszáról sétálnak épp a városközpont felé.

A mi Kányádink

Ott álltunk a fehéregyházi síkon. Sokan? Évek elteltével, visszajáróként, szinte már ismertük egymást. Segesvártól gyalog, mintegy hét kilométert sétáltunk. Közben mezei virágot szedtünk. Jó lesz az Ispánkúthoz meg a Múzeumhoz is. Ilyenkor, július utolsó vasárnapján mindig ott voltunk a Petőfi Múzeumnál és a csata helyszínén. Némán tüntettünk magyarságunkért.



Archívum

Hirdetés