Bandi András | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 271
Bandi András

Istentelenül

Amikor az ember
végleg kimerül,
s feladná, úgy érzi,
számára semmi
sem sikerül,

Kór-tünet

Tudtunk róla. Hetek óta. Bíztunk benne, hogy bennünket elkerül, vagy legalábbis kevésbé érint. Nem tudom milyen meggondolásból. Csak egyet nem veszünk/vettünk figyelembe. Ehhez a mi közre(nem)működésünk is szükséges. Nehezen tanulunk, pedig állítólag mi vagyunk az egyik legtalpraesettebb nép, nemzet itt Európa közepén. Most, azonnal erről kellene tanúbizonyságot tennünk. Talán még nem késő.

Éj asszonya

Nincs fénye,
mégis ragyog,
nap fényéből
titkon lop.

Velencei csendélet

Cölöp-labirintusban
tétován imbolyog a lemenő
nap bágyadt sugara.

A nagy öregek

Évente párszor hazalátogatok. Ilyenkor döbbenek rá, hogy bizony felettünk is telik az idő. Kortársaimnál egyre kevesebb már az életben maradt szülő, a korombeliek is már „öregként” vannak elkönyvelve. Emlékszem, én milyen áhítattal hallgattam egyetlen még életben maradt nagyapám történeteit a két világháborúról.

Önálló gondolatok

Nap mint nap találkozunk velük. Hírözönben élünk. Sokszor nehéz kiigazodni ebben a ránk zúduló információ áradatban. Legtöbbször elsodor, magával ragad. Észre sem vesszük, és már sodródunk, fuldoklunk az örvényben. Legközelebbi ismerőseink, barátaink próbálnak meggyőzni valós, de legtöbbször valósnak vélt igazukról. Percekig hallgatom „érveléseiket”. Egy idő után rájövök, hogy azokat már hallottam valahol. Ja, persze a médiában.

Egyre rövidebb az imám

Az ember, esendő földi lény, ha bajban van, valakihez fohászkodik. Segítségért kiált. Legtöbben Istenhez. Legtöbbször ilyenkor. Máskor elfeledkezik. Úgy hiszi ő mindent meg tud oldani, ő a mindenható. Vagy legalábbis a földi helytartója. Aztán koppan. Sokszor. És újra fohászkodik.

Apám

Makacs, nyakas
kun-székely,
meg nem alkuvó,

Béla

A számítógép előtt üldögélek, és érzem, valami nagyon szépet kellene írnom a Karácsonyról, az ünnepekről, a szeretetről. De hiszen előttem már annyian, annyi szépet írtak, hogy újat már én sem tudnék mondani. Épp lemondok az ötletről, amikor egyik Facebook ismerősöm telefonhívást kezdeményez. Fogadom. Pár pillanat és már hallom is a hangját.

Felnőttként

Apám elment,
léptem egyet
előre a létrán.

Meghasonulás

Nincs annál veszélyesebb ember, mint aki kisebbségben élve mindenáron meg akar felelni az ott többségben élőknek, mindenáron be szándékozik olvadni. Az ilyen ember elveszti identitását, minden emberi tartását, és gyakran sorstársai rovására próbál érvényesülni.

Apám és nagyapám

Nagyapám reggel a ganét kihányta,
és sírt, amikor a Rézit elvitték a
kollektívbe. Be kellett adni az
ekével, szekérrel és boronával
együtt. Csak állt a kapu előtt és
nézte, amint elhajtják. Aztán
bejött és leült a ház elé a kisszékre.

Csaba testvér live – Istent nem tudom überelni!

Egy szomorú, de ugyanakkor felemelő esemény szem- és fültanúja lehettem Szászrégenben. A néhai Máthé Márta matematika tanárnő, a város közismert és nagyra becsült pedagógusa utolsó kívánságaként a temetésére szánt koszorúk összegét tanítványai a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásában nevelt gyerekek számlájára utalták át. Ezt a nemes cselekedetet jött megköszönni személyesen Böjte Csaba ferences rendi szerzetes.

Ökumené

A kilencvenes évek elején találkoztam Pali bácsival. A kálváriadombon a részben ledőlt, megrongálódott stációk között haladtunk a feldúlt kápolna felé. Közben beszélgettünk. Kezdő újságíróként egy kis cikkhez gyűjtöttem az anyagot egy rövid életű lapnak az elhanyagolt, szándékosan megrongált építményekről.

Villáminterjú Adolf Balázzsal

Valamikor, nagyon rég, a nyolcvanas évek elején-közepén Medgyesen (Erdélyben) három magyar bringás turistaszállást keresett. Csiki Attila barátom befogadta őket. Talán ekkor kezdődött el az a barátság, ismeretség, ami a napjainkig elkísért. Eltelt pár évtized, és lassan ma már a gyerekeink olyan idősek, mint mi voltunk abban az időben.



Archívum

Hirdetés