Bandi András | Hetedhéthatár - Part 3
Szerzői archívum

Bandi András

Bandi András írásai: 275
Bandi András

Párizs–egy kicsit másképp – 2. rész

Kis szoba, mintegy 12 négyzetméteres, de a központhoz közel, és ez a legfontosabb. A recepciós hölgy örömmel veszi tudomásul, hogy hiányos francia tudásommal próbálok vele kommunikálni. Mindenben nagyon készséges, olcsó reggeli szolgáltatásra hívja fel a figyelmünket. Kontinentális. Én kissé szívom a fogam, nincs benne felvágott, hús, de már másnap kiegyezek a mennyiséggel. És a legfontosabb, van benne korlátlan tea és kávéfogyasztás. Már ezért megérte.

Párizs- egy kicsit másképp – 1. rész

Sokan óvtak, jó tanácsokkal láttak el, szinte azt is mondhatnám, hogy használati utasítást adtak a párizsiakkal való kapcsolatfelvételhez. Nem szólalnak meg, nem segítenek, csak a saját nyelvükön beszélnek, egyszóval bunkók. Kétkedéssel hallgattam a jó tanácsokat, hiszen eddigi tapasztalataim szerint a barangolásaim során megismert franciák udvariasak, segítőkészek voltak.

Párizsban járt a tavasz

Párizsba tegnap beosont a tavasz,
Szent Mihály útján bohéman kóborolt,
Szél fütyörészett kopár ágak alatt,
S minden oly békés volt.

Lajosok

Lajos elment. Elég fiatalon. Mi maradt utána? Csak egy kutya, egy baranyai kis falu vasútállomásán. Lehet, hogy nyüszített is az éjszakában. Állítólag a kutyák érzik, ha gazdájukat valamilyen csapás éri.

Egy Pilinszky, csak úgy…

Leszálltam a kertvárosi buszról. Ilyenkor, télen korán sötétedik, állapítottam meg. Még van időm, tekintettem az órámra. Hát akkor… ott a szekérderéknyi könyv, döntöttem. Csak ketten álltak a szekér mellett, a szőke hölgy és egy kapucnis fiatalember törölgette a polcról a lehulló hópelyheket.

Olcsó?

Megszokott bevásárló körutamat teszem. Telefon kéznél, ha valami előre nem tervezett „olcsóságot” látok, hazaszólok. Megnézem az éppen aktuális leárazott cikkeket, semmi újdonság, állapítom meg.

Szobrok

Azt hittük,
elmúlt már
a szobrok
kora.
Tévedtünk.

A reményhez

Mindig tudtam, hogy vagy,
ott lappangsz a dolgok mélyén.
Titkon hittem is benned,
s abban, hogy egyszer, egy napon
engem is megérintesz

Levél a Mikuláshoz (Kovács Alexa gondolatait megszívlelve)

Én, így középkorúan (milyen szépen fogalmazok, hiszen nem hiszem, hogy ugyanennyi van még vissza) aki gyerekkoromban már a Jézuskában is csalódtam, gyermeki lélekkel fordulok hozzád. Ejts útba engem is, ha szűkre szabott időd megengedi. Nem, én már nem várok tőled ajándékot.

Az újságíró

„Az újságíró az olvasó/néző/ hallgató szeme és füle”. Valamikor ezt tanították nekem és társaimnak Pécsett a rendszerváltás éveiben. Aztán teltek az évek és egyre gyakrabban találkoztam az elmondottak cáfolatával. Nyilvánvaló tények semmibevételét tapasztaltam „az erősebb kutya” jogán. Ekkor tettem fel a kérdést először magamnak, majd másoknak is: „Tényleg, a legnyilvánvalóbbat is figyelmen kívül lehet hagyni?”

A 46-ik

-43, 44, 45, én vagyok a 46-ik, ma lehet, hogy bejutok, ha csak… ha csak már nincsenek benn olyanok, akik már régebb óta idejárnak, őket biztosan beengedik, tudom, hogy jól számoltam, meg is kérdeztem az előttem állókat, hogy ők hányadikak és azt mondták, hogy 44 és 45, jó, lehet, hogy ők is tévedtek egyet-kettőt, de akkor is beleférek az 50-be

Nap-buborék

Mikor a nap buboréka
egy felé szálló sirálytól
szétpattant a tenger fölött,
a hullámok játszadozva
haltak el a homok között.

Világítás

Őseink porladó csontjai
fölött lépkedünk. Ősz van.
Halottak napja közeleg.

Ősz. Paralia. Vasárnap reggel.

Hullámok harangoznak
reggeli misére,
egy lány napfényt tölt
palackja vízébe.

Mert utazni kell

Bizony. Minden nap utazunk. Ki buszon, vonaton, vagy épp a saját személyautóján. A szerencsésebbek hajón és repülőgépen közelítik meg úticéljukat. Ilyenkor pedig szinte mindig akadnak útitársaink. Őket pedig, bizony, nem tudjuk megválogatni.



Archívum

Hirdetés