Egy-kettő-három-négy-öt-hat-hét-nyolc-kilenc-tíz… ha háromszor százig számolok, az öt percet jelent, mivelhogy hatvanszor öt az háromszáz. Ezt már gyermekkoromban megtanultam, amikor nyári délutánokon a rekkenő hőségben szüleim, nagyszüleim negyedórás pihenőre köteleztek a jó hűvös felsőházban.
Karádi Kázmér: Apró örömök
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja,
Csak így. Nagybetűkkel. Mert – Nemecsek után – ez Neki is jár. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a Róla alkotott véleményemet, akkor – bár tudom, hogy ezek nagy szavak – elment a nemzet lelkiismerete. Aki mindig, megalkuvás nélkül kiállt a véleménye, igaza mellett. Könyörtelenül, akár a saját barátai, bajtársai ellen is.
Hajnal Éva: Őszi harmat előtt
Költöző nyár helyén ősz battyog nincs remény,
begombolom ablakom.
Fák karja kéreget, szél dúdol szépeket,
zümmögését hallgatom.
Erdős Virág: ez
nem az a vers amire
ezer éve gyúrunk
ez nem az a vers ami már
általunk szól – rólunk
Hajdan Betlehemben
nem volt csodavárás,
piciny istállóban
kapott József szállást,
és a friss alomban
vajúdott Mária.
Kamarás Klára: Búcsú
Maréknyi fény, tengernyi bánat
és döbbenet maradt utánad.
Maréknyi fény kúszik szívembe:
bár a tegnap csak holnap lenne…!
Bélát már ezer éve, jó legyen, immár 20-25 éve ismerem. Ha összefutunk, mindig megbeszéljük a „világ folyását” az éppen aktuális problémákat, amik akkor és ott nagyon fontosnak számítanak, aztán megállapítjuk, hogy mi kicsik vagyunk azok megváltoztatására.
Amikor a világhálón ráakadtam a „második medvepásztorra” egy kicsit bizalmatlanul fogadtam a hírt. Ismerve a filmsorozatok kissé elcsépelt, százszor elismételt kliséit attól féltem, ez lesz – hogy legyünk stílusosak – a medve második bőre.
Kamarás Klára: Vigasztalás
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.