Smelka Sándor | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 188
Smelka Sándor

Apák napja – Szösszenetek Facebookon innen és túl

Az jutott eszembe, hogy apám nem szerette a fagyit. Bárhová is mentünk, kirándulni, vendégségbe vagy csak a városba csavarogni, ő sose evett fagyit. Annál inkább én! Fogtam a tölcsért és nyaltam a csoki-vaníliát.

Festem az eget

Rajzoltam egy házat rég,
a kertjében hinta áll.
Lassan csoszog ott az idő
s délutánként szunyókál.

Őszi séta

(avar)
ősz: vörös helyett
aranyszőnyeget terít
lábaid alá

A Dunakorzó

Pécsi Jonatánnak egy egész délután állt rendelkezésére, hogy minden kötöttség nélkül csavarogjon egyet Pesten. Amikor a Kálvin téren feljött a metróból, már pontosan tudta, hogy mit akar megnézni a városban. Egy bohó huszonévestől kissé szokatlan ez a tudatosság.

Csoda

Mi ez, ha nem egy
csoda? Tegnap még bimbó,
de ma már virág.

A villányi személy

Őszi reggel. A felkelő nap fénye széles pászmákban ömlött szét a vasútállomáson. Mintha valamilyen narancssárga üdítő folyt volna a sínekre.
Pécsi Jonatán munkába ment, és ezen a reggelen is – mint minden reggel – végigsétált a peronon.

Félóra pub

Gyerekként a Zsolnay-gyárban „dolgozott”: a Sikorski-házban működő óvodába járt. Mind az épület, mind a gyárudvar valóságos mesevilág volt számára. Az óvoda márványlépcsőjén még azokat a rézkapcsokat is láthatta, melyekkel a díszszőnyeget erősítették oda egykoron.

Hiába, szemfülesnek kell lenni!

A tikfa / Alapítvány. Énekóra. A gyerekek ritmushangszerek képeiből húznak csukott szemmel (illetve körülbelül csukott szemmel), hogy aztán a választott hangszerrel verjék a ritmust a közvetkező ének alatt. Egymás után szólalnak meg a fényes csörgődobok…

Macska-jaj

Karesszal megbeszéltük, hogy ez az eset köztünk marad. Egyébként sincs tárgyi bizonyíték semmire, az a pár óra úgy múlott el, mintha mi se történt volna. Leszámítva, hogy meghúzódott a derekam és a hétvégi ház egyik falán, a nagyszekrény mögött kicsit lejött a vakolat.

Becsengetős limerickek

– avagy a hétköznapi szuperhősök –
Volt egy kishős, neve Balázska,
hátán húszkilós volt a táska.

Kabát!

Minden nyolcéves kislány kutyát szeretne. A mi Dorinánknál ez a kutyaláz tavaly ősszel kezdődött, amikor Aliz – az egyik osztálytársa – meghívta őt a szülinapi partijára. Gáborékat – a szülőket – már régről ismertük, óvodába is együtt járt a két lány.

Mese a toronyról

A torony a völgyben állt. Az emlékezet úgy tartotta, hogy mindig is ott állt. Senki se tudta, ki és miért építette. Zömök falai meredeken törtek az ég felé, súlyos árnyékot vetve az erdőre – évezredek óta. A teteje beleveszett az ég kékjébe, néha felhő takarta el.

A virágcsokor

Az irodához a gyárudvar leghátsó sarkába kellett elsétálnia. Ott bizonytalanul bekopogott az ajtón. Valaki fáradtan kiszólt, hogy tessék, mire a futár belépett a szűk irodába. Azt mondta, virágot hozott valakinek. A sötét helyiségben négy nő dolgozott.

Az ajándék

Egy forró augusztusi délután a hatalmas diófánk alatt ücsörögtünk Petivel. Limonádét ittunk és élveztük az árnyékot. Peti egy idő után megunta a hallgatást, az ágak susogását, a madarak csivitelését, szóval a csendet, és megkért, hogy meséljek valamit. – Ilyen melegben? – kérdeztem.

Alkony

Fénylik a város, fáradt,
várja álmát, andalog,
nyúlnak rajta az árnyak.



Archívum

Hirdetés