Hetedhéthatár | Smelka Sándor
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 145
Smelka Sándor

A fagyizás

Fagyizni hívták azon a meleg nyári délutánon. Ő pedig nem gyanított semmit, hisz a fagyizó pár hónapja nyílt meg, és miután a városrészben tíz éve nem épült semmi, nagy újdonságnak számított a környéken. Mindenki odajárt, és itt a periférián egy kis lépés volt ez a belvárosi élet felé.

Útinapló

égi kocsmából
a reménytől részegen
vánszorgunk tovább

Két és fél történet

Nagybátyám emlékére

Kényelmes az új cipőd? Jó benne menni? Mindig ez volt az első kérdése, mikor megérkeztünk hozzájuk nyaralni. Az öcsémmel pedig minden évben bedőltünk ennek az öreg somogyi tréfának, és lelkesen magyaráztuk, milyen kényelmes a cipőnk.

A tenyérnyi fenyves

Talán havazni fog karácsonykor, gondolta magában Kovács tanár úr, mikor kisétált a fenyőfái közé. Ő volt az egyetlen a környéken, aki egy valóságos fenyvessel dicsekedhetett. Arra már ő sem emlékszik, hogy mikor kezdett fenyőfákat ültetni a kertjébe.

Az éjszakai séta

Gyalog indult fel a hegyre, mert az utolsó buszt is lekéste. Nem sietett: másnap szombat, és amúgy se várja haza senki, mert a fia Pesten tanul, a lánya Londonban él a férjével, a felesége pedig fél éve halt meg. Sétált tehát. Csípős október este volt.

Van már gazdi?

Egy kutyás öregúr naplója / Szeptember 1., péntek – A lányom hozott egy fekete puli kölyköt, azt mondta, csak pár napig kellene megőrizni, ameddig találnak neki egy gazdit. Úgyis kertes házban lakok, ideális hely egy ilyen kutyának. Arról nem is beszélve, hogy én se unatkoznék.

Reggeli körhinta – haikuk

(angyal száll át)
Csacska gondolat
félálmodban: s mosolyogsz,
mint egy kisgyermek.

A mesebolt

A mesebolt a város legutolsó utcájának legvégén áll, közvetlen az erdőszélen. Nem sokan járnak arra, és akik mégis megfordulnak ott, sose veszik észre ezt a soktornyú, ódon épületet, mert azt hét fenyő rejti el. Én is csak véletlenül vetődtem abba az utcába, és véletlenül láttam meg a házat, és rajta a cirádás feliratot.

Három könyv, három busz

Úti- és olvasmányélmények Facebookon innen és túl / Kötelezők – Zsibongó május reggel van odakint. A fiú valahol a Koksz utcánál száll fel a buszra, egyből leveti magát a mellettem lévő ülésre. Talán nyolcadikos lehet. Irodalomkönyvet vesz elő, az ölébe rakja, bele-belenéz.

Az egérriasztó

Ó, a Mariska néni kis házacskája! Milyen ideális volt! Amikor beköltöztünk, mondtam is az asszonynak, meglásd, drágám, itt úgy élhetünk, mint Miki egér Hollywoodban. És tényleg úgy lett. Mariska néni egyedül élt, nem volt lárma, nem volt macska.

Az aranykapu

A királyi palota magas tornyai tövében volt a királyi játszótér. Ott állt a királyi hinta, a királyi mászóka, a királyi homokozó és a királyi libikóka. Ezen a játszótéren csak a király gyerekei játszhattak.

Promenád  – haikuk

Lombhullató csend.
Mézszínű fény. Sehova
se tartó utak.

Szakmai ártalom

Nálunk a gyerekek sokszor (mindig!) úgy ásítanak, hogy nem teszik a kezüket a szájuk elé: bele a nagyvilágba, a torkukba látunk stb. Ilyenkor mindig elhangzik a korholó, nevelői mondat: – Kezed a szád elé!

Légy résen!   /   haikuk

Szeptember /
Olyan furcsa ma
a fény: széppé tesz mindent.
Szüret illata.

Levél a Jó Királyfinak

Kedves hogyishívnak… Na, igen már itt a levelem elején elakadok a megszólítással, így aztán engedd meg, hogy úgy hívjalak, ahogy mindenki ismer: Jó Királyfi! Ezért is ragadtam tollat. Tehát, az én nevem Sanyi. Hát téged hogy hívnak?



Archívum

Hirdetés