Smelka Sándor | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 197
Smelka Sándor

Lobogó a város felett

A romkocsma falán egy régi fénykép lógott: a pécsi tévétoronyról készült. Pécsi Jonatán miután felnézett a képre, belekortyolt a sörébe és mesélni kezdett: – A kilencvenes évek közepén – mondta – karbantartóként dolgoztam ott fent. Éppen végeztem a sulival, már volt egy szakmám.

Az a szép, kényelmes jövő!

Egy különösen nehéz nap után, amikor a munkahelyemről buszoztam haza, arra gondoltam, hogy hála a tudományos fejlődésnek, mennyivel kényelmesebben fogunk élni a jövőben, mint ma. A nehezebb munkákat robotok végzik, gyorsabb lesz a közlekedés.

Merre száll?

Eltűnt egy lány, kérlek, segítsetek!
Haja szőke esetleg barna lehetett,
a szeme zölden vagy kéken csillogott

Pécsbánya

Villanydróton cipők lógnak
fűzőjüknél fogva,
tán valaki unta őket,
s jól felhajította.

Ami maradt

Ennyi maradt hát régi teleinkből,
behavazott fák szigorú fegyelme,
ahogy állnak kint a kertben és várnak.

A mozi

A völgytől mindenki óvta. Azt mondták, senki nem tért még onnan vissza. Egyébként sincs ott már semmi, csak egy romváros. Se kincsek, se emberek, semmi. Ami érték volt ott, már elhordták a hosszú évek alatt. Minek odamenni? Ám a völgy mégis csak csábította és egy nap felhágott a hegygerincre.

Téli rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

A meglepetésparti

Hát igen. Meglepetésparti. Pont úgy, mint az amerikai filmekben. Elbújunk a sötét teremben miközben megpróbálunk nem röhögni, és amikor ők gyanútlanul bejönnek, a kellő pillanatban felgyulladnak a lámpák, mi eléjük ugrunk, és jól megijesztjük őket: látjátok mennyi idősek lettetek?!

Az ablakok

A telken bontott ablakok heverésznek hanyag összevisszaságban. Némelyikük üvege kitört már, megrepedt, valamelyiknek a keretéről pattogzik a festék, megint másikról rongyos reluxa lóg. Sok mindent láttak már az évek során.

Apák napja – Szösszenetek Facebookon innen és túl

Az jutott eszembe, hogy apám nem szerette a fagyit. Bárhová is mentünk, kirándulni, vendégségbe vagy csak a városba csavarogni, ő sose evett fagyit. Annál inkább én! Fogtam a tölcsért és nyaltam a csoki-vaníliát.

Festem az eget

Rajzoltam egy házat rég,
a kertjében hinta áll.
Lassan csoszog ott az idő
s délutánként szunyókál.

Őszi séta

(avar)
ősz: vörös helyett
aranyszőnyeget terít
lábaid alá

A Dunakorzó

Pécsi Jonatánnak egy egész délután állt rendelkezésére, hogy minden kötöttség nélkül csavarogjon egyet Pesten. Amikor a Kálvin téren feljött a metróból, már pontosan tudta, hogy mit akar megnézni a városban. Egy bohó huszonévestől kissé szokatlan ez a tudatosság.

Csoda

Mi ez, ha nem egy
csoda? Tegnap még bimbó,
de ma már virág.

A villányi személy

Őszi reggel. A felkelő nap fénye széles pászmákban ömlött szét a vasútállomáson. Mintha valamilyen narancssárga üdítő folyt volna a sínekre.
Pécsi Jonatán munkába ment, és ezen a reggelen is – mint minden reggel – végigsétált a peronon.



Archívum

Hirdetés