Smelka Sándor, Author at Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 240
Smelka Sándor

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A csodaszarvas

A király mindig is szeretett vadászni. – Kezdte bennfentes mosollyal Lantos. – A királyok egyébként is szeretnek vadászni, általában szarvasra mennek. A mi királyunk is így van vele. Az olyan fejedelmi, meg jól néznek ki a trófeák a palota termeiben.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – Ahogy a dominók dőlnek

A király délutánonként lovagolni szokott a környéken – kezdte a meséjét Lantos. – Vele tartott a főlovász, továbbá néhány nemes, akik bírták a tempót és fel tudtak ülni egy lóra. Az egyik nap a király lova – Drágaszág – igen komisz kedvében volt.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A kuktafiú kívánsága

Ismertem egy kuktafiút a királyi kastély konyhájában – mondta Lantos a volt krónikás – akinek kicsit lassúbb volt az esze járása, és ha netalán durván megszidta valamiért a főszakács vagy szemtelenkedett vele a többi kukta, mindig későn jutott eszébe a frappáns visszavágás.

Józsi, hol vagy?

Tíz évvel ezelőtt ott voltam azon az előadáson, ami gyakorlatilag a Mikroszkóp Színpad utolsó „hagyományos” kabaréműsora volt. Abban az évadban már Verebes konferált, mint igazgató, Sas József már nem szerepelt. Egy lehajtható pótszéken ültem az utolsó sorban.

Mesék a Rozsdás Szélkakasból – Lantos

A Rozsdás Szélkakas egy útszéli fogadó volt. Két fenyőfa között állt nem messze a királyi kastélytól. Az ablakaiból éppen rá lehetett látni a karcsú tornyokra. A fogadóst csak Lantosnak hívták, mert senki se tudta az igazi nevét, annak ellenére se, hogy egész nap be nem állt a szája.

Decemberi altató

Ne félj, ha jő az éjszaka,
meglásd, az álom messze visz.
Hiába rémiszt az éj szava,
nyugodtan alhatsz már te is.

Minik II.

(meglepetés) A hajóskapitány hatvan éves lett. Aznap este, amikor fellépett a fedélzetre, azzal szembesült, hogy a sétahajón csakis kizárólag az ő családja, barátai és néhány régi cimborája utazik. – Meglepetés! – kiáltották a kapitánynak lelkesen, majd egy megterített asztalhoz ültették.

Az indulás

Húszezer év után elhatározták: hazatérnek. Egy nyári reggel még egy utolsó pillantást vetettek a városra, amely a szemük előtt épült fel, és azt gondolták, menthetetlen ez a bagázs. Pedig mi mindent kitaláltak, hogy megoldják a problémákat. Kétségkívül fejlődött az emberiség.

2069 – Az évforduló

– Most kitalálták, hogy olvassák el a 2001: Űrodüsszeiát is – mondta Tom csak úgy mellesleg, miközben azokat a kicseszett műholdfotókat nézegette. – 2001-et?! – hüledeztem. – Hiszen az több mint százéves regény. Mit értenek abból a mai fiatalok?

Az oroszlánfog

A Kruger-park kapujánál életnagyságú faszobrok álltak. Fazsiráfok magasodtak a látogatók fölé, faorrszarvúk legelésztek a magas fűben. A néger öregasszonyt könnyű volt észrevenni: színes ruhát és egy óriási vörös turbánszerű kalapot viselt. Két faelefánt között ücsörgött az áruival.

Érd-felső oda-vissza

A nyár egyik legutolsó hétvégéjén elhatároztam, hogy bohémra veszem a figurát, és rászánom a vasárnapot arra, hogy Pécsről felugorjak Érdre, csak is azért, hogy az egyik barátommal megigyunk kávét valahol, és ücsörögjünk egyet a Duna-parton. Ha ezzel végeztünk, jövök is haza az esti vonattal.

Ez a 35-ös járat Misina-tető felé

Egyik nap unottan ülök a pécsi buszon. Az utastájékoztató monotonon mondja be a megállók hivatalos neveit. Ekkor gondolatban játszani kezdek: mi lenne, ha minden megállónak adnék egy személyes, alternatív nevet, egy olyan szubjektív elnevezést, amire az adott megálló emlékeztet a múltból.

Kérem, adja Kovács doktort!

Két hónap után talán most már itt az ideje, gondolta Pécsi Jonatán, és egy májusvégi hétfő reggel felhívta a fogorvosát. A belvárosi rendelőintézet központja hosszan csengett ki, majd egy készséges hangú nő jelentkezett be. Jonatán ettől megnyugodott, lám, működik az egészségügy.

Minik

A napsütötte konyhában az özvegyasszony bekapcsolta a Szokol rádiót, hadd szóljon a Krónika. Kimerte a húslevesét, majd nagy sóhajtással visszarakta a másik tányért a kredencbe. Még nem szokta meg, hogy egyedül maradt. A dunsztosüveget viszont, amibe a savanyúságot rakta el, már meglehetősen nagy rutinnal nyitotta ki a nokedlihez.

Chaplin-hétfő

Apám szíves közlése szerint éppen azokban a napokban fogantam, amikor svájci otthonában meghalt Charlie Chaplin: 1977 karácsonyán. Anyám szerint viszont ő akkor már réges-rég terhes volt velem, és ha figyelembe vesszük, mikor születtem, egy kis matekkal arra a következtetésre juthatunk, hogy anyámnak van igaza.



Archívum

Hirdetés