Smelka Sándor | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Smelka Sándor

Smelka Sándor írásai: 193
Smelka Sándor

Ami maradt

Ennyi maradt hát régi teleinkből,
behavazott fák szigorú fegyelme,
ahogy állnak kint a kertben és várnak.

A mozi

A völgytől mindenki óvta. Azt mondták, senki nem tért még onnan vissza. Egyébként sincs ott már semmi, csak egy romváros. Se kincsek, se emberek, semmi. Ami érték volt ott, már elhordták a hosszú évek alatt. Minek odamenni? Ám a völgy mégis csak csábította és egy nap felhágott a hegygerincre.

Téli rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

A meglepetésparti

Hát igen. Meglepetésparti. Pont úgy, mint az amerikai filmekben. Elbújunk a sötét teremben miközben megpróbálunk nem röhögni, és amikor ők gyanútlanul bejönnek, a kellő pillanatban felgyulladnak a lámpák, mi eléjük ugrunk, és jól megijesztjük őket: látjátok mennyi idősek lettetek?!

Az ablakok

A telken bontott ablakok heverésznek hanyag összevisszaságban. Némelyikük üvege kitört már, megrepedt, valamelyiknek a keretéről pattogzik a festék, megint másikról rongyos reluxa lóg. Sok mindent láttak már az évek során.

Apák napja – Szösszenetek Facebookon innen és túl

Az jutott eszembe, hogy apám nem szerette a fagyit. Bárhová is mentünk, kirándulni, vendégségbe vagy csak a városba csavarogni, ő sose evett fagyit. Annál inkább én! Fogtam a tölcsért és nyaltam a csoki-vaníliát.

Festem az eget

Rajzoltam egy házat rég,
a kertjében hinta áll.
Lassan csoszog ott az idő
s délutánként szunyókál.

Őszi séta

(avar)
ősz: vörös helyett
aranyszőnyeget terít
lábaid alá

A Dunakorzó

Pécsi Jonatánnak egy egész délután állt rendelkezésére, hogy minden kötöttség nélkül csavarogjon egyet Pesten. Amikor a Kálvin téren feljött a metróból, már pontosan tudta, hogy mit akar megnézni a városban. Egy bohó huszonévestől kissé szokatlan ez a tudatosság.

Csoda

Mi ez, ha nem egy
csoda? Tegnap még bimbó,
de ma már virág.

A villányi személy

Őszi reggel. A felkelő nap fénye széles pászmákban ömlött szét a vasútállomáson. Mintha valamilyen narancssárga üdítő folyt volna a sínekre.
Pécsi Jonatán munkába ment, és ezen a reggelen is – mint minden reggel – végigsétált a peronon.

Félóra pub

Gyerekként a Zsolnay-gyárban „dolgozott”: a Sikorski-házban működő óvodába járt. Mind az épület, mind a gyárudvar valóságos mesevilág volt számára. Az óvoda márványlépcsőjén még azokat a rézkapcsokat is láthatta, melyekkel a díszszőnyeget erősítették oda egykoron.

Hiába, szemfülesnek kell lenni!

A tikfa / Alapítvány. Énekóra. A gyerekek ritmushangszerek képeiből húznak csukott szemmel (illetve körülbelül csukott szemmel), hogy aztán a választott hangszerrel verjék a ritmust a közvetkező ének alatt. Egymás után szólalnak meg a fényes csörgődobok…

Macska-jaj

Karesszal megbeszéltük, hogy ez az eset köztünk marad. Egyébként sincs tárgyi bizonyíték semmire, az a pár óra úgy múlott el, mintha mi se történt volna. Leszámítva, hogy meghúzódott a derekam és a hétvégi ház egyik falán, a nagyszekrény mögött kicsit lejött a vakolat.

Becsengetős limerickek

– avagy a hétköznapi szuperhősök –
Volt egy kishős, neve Balázska,
hátán húszkilós volt a táska.



Archívum

Hirdetés