Smelka Sándor
Kukori és Kotkoda a színfalak mögött
Nehéz rajzfilmet rendezni, annyi biztos! Most erre azt mondod, hogy ugyan, ez a világ legegyszerűbb dolga: a szereplőid kétdimenziósak, mondhatni laposak, a háttérrel nincs sok probléma, ha például tengerpart kell hegyvidék helyett, egyszerűen átrajzolod.
Mesék a rozsdás szélkakasból – A társalkodónők
A királylány egyszer csak kamaszodni kezdett. Na, ez volt ám a szép idő a királyi palotában. Főleg a társalkodónőknek, mert ők egész egyszerűen nem tudták a dolgukat végezni, azt, amiért fizették őket, tekintve, hogy a királylány már nem az a kis cserfes lányka volt, mint régen.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A királyi díszkert
Egyik este így áradozott Lantos: – Ó, az a szépséges királyi díszkert. Az a szépen kimért, mértanilag elrendezett, pompás kastélypark, ami minden királynak dicsőségére válna, aminek híre messze a tengeren túlra is eljutott. Ó, az a kert… – De hiszen a királyi díszkert maga a káosz.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A csodaszarvas
A király mindig is szeretett vadászni. – Kezdte bennfentes mosollyal Lantos. – A királyok egyébként is szeretnek vadászni, általában szarvasra mennek. A mi királyunk is így van vele. Az olyan fejedelmi, meg jól néznek ki a trófeák a palota termeiben.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – Ahogy a dominók dőlnek
A király délutánonként lovagolni szokott a környéken – kezdte a meséjét Lantos. – Vele tartott a főlovász, továbbá néhány nemes, akik bírták a tempót és fel tudtak ülni egy lóra. Az egyik nap a király lova – Drágaszág – igen komisz kedvében volt.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – A kuktafiú kívánsága
Ismertem egy kuktafiút a királyi kastély konyhájában – mondta Lantos a volt krónikás – akinek kicsit lassúbb volt az esze járása, és ha netalán durván megszidta valamiért a főszakács vagy szemtelenkedett vele a többi kukta, mindig későn jutott eszébe a frappáns visszavágás.
Józsi, hol vagy?
Tíz évvel ezelőtt ott voltam azon az előadáson, ami gyakorlatilag a Mikroszkóp Színpad utolsó „hagyományos” kabaréműsora volt. Abban az évadban már Verebes konferált, mint igazgató, Sas József már nem szerepelt. Egy lehajtható pótszéken ültem az utolsó sorban.
Mesék a Rozsdás Szélkakasból – Lantos
A Rozsdás Szélkakas egy útszéli fogadó volt. Két fenyőfa között állt nem messze a királyi kastélytól. Az ablakaiból éppen rá lehetett látni a karcsú tornyokra. A fogadóst csak Lantosnak hívták, mert senki se tudta az igazi nevét, annak ellenére se, hogy egész nap be nem állt a szája.
Decemberi altató
Ne félj, ha jő az éjszaka,
meglásd, az álom messze visz.
Hiába rémiszt az éj szava,
nyugodtan alhatsz már te is.
Minik II.
(meglepetés) A hajóskapitány hatvan éves lett. Aznap este, amikor fellépett a fedélzetre, azzal szembesült, hogy a sétahajón csakis kizárólag az ő családja, barátai és néhány régi cimborája utazik. – Meglepetés! – kiáltották a kapitánynak lelkesen, majd egy megterített asztalhoz ültették.
Az indulás
Húszezer év után elhatározták: hazatérnek. Egy nyári reggel még egy utolsó pillantást vetettek a városra, amely a szemük előtt épült fel, és azt gondolták, menthetetlen ez a bagázs. Pedig mi mindent kitaláltak, hogy megoldják a problémákat. Kétségkívül fejlődött az emberiség.
2069 – Az évforduló
– Most kitalálták, hogy olvassák el a 2001: Űrodüsszeiát is – mondta Tom csak úgy mellesleg, miközben azokat a kicseszett műholdfotókat nézegette. – 2001-et?! – hüledeztem. – Hiszen az több mint százéves regény. Mit értenek abból a mai fiatalok?
Az oroszlánfog
A Kruger-park kapujánál életnagyságú faszobrok álltak. Fazsiráfok magasodtak a látogatók fölé, faorrszarvúk legelésztek a magas fűben. A néger öregasszonyt könnyű volt észrevenni: színes ruhát és egy óriási vörös turbánszerű kalapot viselt. Két faelefánt között ücsörgött az áruival.
Érd-felső oda-vissza
A nyár egyik legutolsó hétvégéjén elhatároztam, hogy bohémra veszem a figurát, és rászánom a vasárnapot arra, hogy Pécsről felugorjak Érdre, csak is azért, hogy az egyik barátommal megigyunk kávét valahol, és ücsörögjünk egyet a Duna-parton. Ha ezzel végeztünk, jövök is haza az esti vonattal.
Ez a 35-ös járat Misina-tető felé
Egyik nap unottan ülök a pécsi buszon. Az utastájékoztató monotonon mondja be a megállók hivatalos neveit. Ekkor gondolatban játszani kezdek: mi lenne, ha minden megállónak adnék egy személyes, alternatív nevet, egy olyan szubjektív elnevezést, amire az adott megálló emlékeztet a múltból.
Partnereink
